Valamikor nem így volt…

2018. november 17., szombat, Kultúra
Gyakran hallom e mondatot azoktól, akiket sok esztendővel megáldott a Jóisten.
Hiteltelen lenne úgy írnom a valamikorról, mintha akárcsak egy percet is megéltem volna belőle, hisz a 80-as évek végén jöttem a világra, demográfiai szakszerűséggel megfogalmazva: az Y generáció tagjaként, egy új típusú nemzedék szülötteként, melynek kialakulásában a technika száguldó fejlődése játszott rendkívül fontos szerepet.
De most nem érdekel a technika. Behúzódva a magam csendességébe arról a valamikorról ábrándozom, amikor még nem így volt. Amikor még reggelente nem a kotyogó főzte kávé űzte el a szempillákról az álomfoszlányokat, hanem az „Adjon Isten szép jó reggelt! – Magának is!”
A valamikorról, melyről úgy tartják, hogy akkoriban az Úr még ködfátyolból szőtte a hajnalokat, s este emberfia, de még kóbor lélek sem merészelte megtörni a kökényszemű éjszaka titokzatos sötétjét.
Valamikorról, amikor az ember egyszerűen keresztbe állította a seprűt az ajtó közt, ha elment otthonról, mint a funtineli boszorkány fent a fenyvesekben, s arra járó ember nem sértette meg otthona szentségét.
Valamikorról, amikor még nem volt éppen ennyi hitvány ember – ahogy Gergely Feri bácsi mondta – Isten nyugtassa.
Valamikorról, amikor nem mondhatni, hogy feltétlenül könnyebb volt élni, de talán embernek maradni egyszerűbben lehetett, s megsejteni Isten csókját a dércsípte falut járva, könnyebb volt, mint a benzingőzben.
Az időről, amikor esténként a gyermekek csuszából raktak magas tornyot, míg az apók meséltek, s az öregasszonyok hangos szóval tartották titokban a fiatalok dolgait.
Az időről, amikor még az ember örült annak, amije van, gondolt arra, hogy hálát adjon a mindennapiért, s ha megszólalt a déli harang, összefogta kezeit.
Időnként elkap a régi idők számomra meseszerű romantikája, s mosolyogjon meg, kinek úgy tetszik, de lelkemhez mégis közel áll az a valamikor, amikor még sok minden nem így volt…
Molnár Imola
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 335
szavazógép
2018-11-17: Kultúra - :

Ferenczes István új könyve

Beavatás és számvetés
Ferenczes István mozgalmas, a gyökerekig visszanyúló családtörténetén keresztül a felbomló, egykori rendtartó és önellátó falu, a székely szétszóratás történetét írja. A lélek örökké fel-felbukkanó ,,Siculicidiumait”.
Tekintélyes prózai vállalkozásának mélységével, írásának poétikájával Sütő András hajdani Anyám könnyű álmot ígér-jét idézi. Könyve mint valami örökmécses, a végső élettudások birodalmába kalauzol: ,,Egy pillanat s kész az idő egésze, / mit százezer ős szemlélget velem.”
(Ambrus Lajos)
2018-11-17: Kultúra - :

Elekes Ferenc : A műanyag légycsapó (Tárca)

Vajon mitől van az, hogy nem lehet tisztán és őszintén kimondani, hogy mibe halt bele valaki? Mindenki csak elszólja magát: beteg is volt, nem is, nagyon szenvedett mindentől, amitől mások is szenvednek, ameddig élnek, de mindenki azért nem hal bele a szenvedésébe. Hatalmas költőkről, írókról, filozófusokról meg lehet írni, hogy ki akasztotta fel magát, ki ment a vonat elé, ki vágta föl az ereit, de egy újdonsült halottról senki nem meri, vagy nem akarja kimondani, hogy miképpen halt meg. Vajon mitől van ez? Vajon jobb a találgatás, a föltételezés?