Megjelent Fekete Vince új verseskötete

2018. december 8., szombat, Irodalom

gy szarvas könyököl az asztalon egy sivár szobában. Konkrét szarvas. Látjuk a két elülső patáját az asztal fölött, ahogy a sörényébe túr velük. Két hátsó lába az asztal alatt. Igen, ez egy valódi szarvas. A szobában hideg van. És csönd. Ha esetleg még sincs csönd a szobában, akkor minden bizonnyal a Metallica Nothing else matters című száma dübörög: semmi más nem számít. Vagy szólhat még a szobában Bartók Cantata Profanája is. De igazából egyáltalán nem számít, hogy mi szól, mert ebben a szobában bármilyen zajtól csak még nagyobb lenne a csönd. És persze úgyse hallunk semmit, mert egy versben vagyunk. Fekete Vince egyik versében. A vers címe Nothing else matters, alcíme: Cantata Profana. A szoba kietlen. A szarvas fájdalmasan komor. Olvassuk, mit gondol. „És sajog, fáj, béna és sötét, tejfehér és néma és szürke minden.”
Azt hiszem, hogy ez a szarvas és ez a szoba együtt nem más, mint a Szerelmi Bánat allegóriája. A vers szerzője tehát ősrégi eszközzel él, az allegóriával, és mégis – vagy éppen ezért? – brutálisan erős hatást tesz a mai olvasóra.
Fekete Vince mintha megfordította volna a modern költészet legmasszívabb trendjeit, azt, hogy minél tömörebben kell fogalmazni, és azt, hogy a költői alakzatok között a metafora, a hasonlat, a szimbólum minden körülmények közt felülírja a nehézkesnek tartott allegóriát. Az elmúlt jó száz év során az allegória középkori vagy inkább tizenkilencedik századi, Arany János-os, mindenképpen idejétmúlt, túlhaladott valaminek számított. Fekete Vincénél viszont mintha az allegória megerősödve térne vissza, és erősebbé válna minden más költői eszköznél.
Vegyük példának a magashegyi búvárt. A magashegyi búvár szimbólumnak is gyönyörű, és ezer megfejtésünk lehet arra, hogy vajon mit jelent úgy, ahogy Ady Fekete zongorájára is  – de Fekete Vince versében a magashegyi búvár mintha elsősorban mégiscsak egy magashegyi búvár lenne, aki társaival az Andokban felcipel 100 kilónyi felszerelést 6000 méter magasba, hogy ott 2 métert merüljön a hegyi tóban, szóval egy extrém sportoló, egy őrült  –  de  aki ma, a 21. században egy reális egzisztencia: mindegyikünknek van legalább egy extrém sportoló ismerőse. A fenti szféra című verset olvasva úgy érezzük, hogy már önmagában az is teljes és legitim mondanivaló, hogy magashegyi búvárkodás tényleg van – sőt, mintha még azt is kijelentené a vers, hogy annak a társadalomnak vége, amelyikből senki nem kockáztatja az életét. De aztán legvégül, mintegy mellékesen, mégiscsak kiderül még valami: az, hogy a magashegyi búvár bizony még allegória is: a Költőé.  
És ugyanígy működik a kötet címét adó vers is: „Szárnyvonal: az voltam neked.” Ennek a versnek a magva nem más, mint ez a kis mondat, amit látszólag indulat nélkül mond ki a vers beszélője az első szakasz végén. Akkor is jól működne a vers, ha itt vége lenne. De igazából csak most kezdődik, mert Fekete Vince konkrét, akkurátus és gyönyörű mondatokkal le is írja, hogy milyen is egy szárnyvonalon utaz(gat)ni, hogy mi abban a szép, a megnyugtató, az örök. Mi benne a boldogító. És így kerülünk a vers végére abba a hangulatba, hogy szinte vágyunk elhagyott szerelmesnek lenni egy vasúti szárnyvonalon, a világ vége felé döcögve.
És magyarázhatnám tovább Fekete Vince gyönyörű allegóriáit, amikor például a két éppen szakító szerelmest ködből kiálló hegycsúcsokhoz hasonlítja. „Gondolataik, mint a fenyők csúcsai és a / hegytetők, / amikor a lábukhoz ereszkedik a köd: a koronák látják / egymást… / de elszakadnak gyökereik…”
Magyarázhatnám tovább, de itt abbahagyom. Attól, hogy van varázspálcánk és módszerünk, még nem fogunk tudni varázsolni. Nem tudom a titkát, hogy Fekete Vince miként változtatta át az embert szarvassá, de valahogy megtette. És ahol ilyesmi megtörténhet, az nagy költészet. Úgyhogy bevezetésül már csak ennyit: nagyon-nagyon örülök, hogy ezzel az új kötettel ez a nagy költészet most már véglegesen megérkezett a magyarországi olvasókhoz is.

KEMÉNY ISTVÁN

(A 2018. november 5-én a budapesti Magvető Caféban elhangzott szöveg javított változata.)

Könyvbemutató Sepsiszentgyörgyön
a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében december 14-én 18 órakor.
A szerzővel Szonda Szabolcs beszélget.

Hozzászólások
Szavazás
Tavalyhoz képest Ön szerint idén miként alakul a jövedelmi helyzete?








eredmények
szavazatok száma 885
szavazógép
2018-12-08: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó

Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt, rétet,
minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
2018-12-08: Irodalom - :

Fekete Vince: Széljegyzetek

Dsida Jenő: Tíz parancsolat
V.
Mint orvul leső sanda gyilkos
félárnyékos sikátorokban,
bő éve silbakol agyadban
egy titkos, vírusölő program,
míg apró gócok és léziók
pulzálnak némán ellenedre,
csomózzák tán?, kötik az időd?
majd béklyót szorítnak kezedre.
Hát mi szívszaggattatóbb vajon
e földön, mint mi semmivé lesz,
ami nem juthat már el soha
valódi végkifejletéhez?
………………………………..