Hiánypótló könyv a Szent Anna-tóról

2019. január 3., csütörtök, História

Ha beütjük a Google keresőbe a kráter tó szavakat, több mint 15 tóról láthatunk gyönyörű fényképeket a világ minden részéről Új-Zélandtól Alaszkáig. Olyan nevű is akad, mint a Mennyország-tó Kína és Észak-Korea között.  A Szent Anna-tó ezen a listán nem szerepel, és mivel a Mennyország-tó mint tulajdon- vagy köznév ilyenformán már ki van sajátítva, meg kell elégednünk azzal, hogy a mi krátertavunk, a Szent Anna-tó „csupán” mint földi paradicsom csillog előttünk és bennünk. Ezért is lehet, hogy a székelyföldi ember olyan bensőséges érzelemmel gondol erre a legtöbbször sziporkázó víztükörre, hogy a hivatalosan használt nevet egyszerűen csak „Szentanna”-ként ejti ki és írja le. Így értelmezem ennek a kis könyvnek a szokatlan, furcsának tűnő címét: SZENTANNA. Mert sohasem mondtuk így: Megyek a Szent Anna-tóhoz, hanem hogy megyek a Szentannára. Vagy mondtuk egymásnak nyár végén: még mindig finom, selymes-meleg a Szentanna vize.

Ez a könyv* azonban nem a fürdőzésről szól. Elsősorban a táj jelenti az elragadó látványt az arra barangoló ember számára. Több szép mondat is szól erről, például, amikor „...magasba emelt szenteltvíztartónak” nevezik a könyv szerkesztői az egykori tűzhányó – tavat őrző – magas hegyét.

A könyvben egy katalóniai Santa Margarida nevű vulkáni kráter és kápolna képe tűnik fel legelőbb, amelyre a neten akadhattak a szerkesztők. Érdekesnek találták, hogy ez a kialudt vulkán a mi Csomád-hegységünkben utoljára kitört vulkánnal egyidős, és az Olot nevű város közelében fekszik, amely „siculusnak nevezett atlantisziak királyáról kapta a nevét egy régi katalán krónika szerint”. Az Olot város nevén mosolyogva, nyilván a mi Olt folyónk is eszünkbe jut, ahogy szaporán kanyarog a Tusnádi-szoroson át, a Szent Anna-tó közelében. Mosolyoghatunk még például az üzbegisztáni Olot régió nevén is – és ki tudja, hány ilyen nevet találnánk még –, de nincs miért így folytatni, hiszen köztudott, hogy mily kicsi az emberlakta világ, és mindenre nem lehet új szót kitalálni.

 

 

Csak irigyelni tudom a könyv ötletgazdáit és szerkesztőit, mert arra gondolok, micsoda öröm lehetett megtalálni régi kiadványokban, albumokban számtalan képet, térképet és szöveget, amelyek a tavat és vidékét ábrázolják. A könyvben az első képek között látható egy festmény reprodukciója, amely a magyar szabadságharc idején zajló sepsiszentgyörgyi csata egyik epizódját ábrázolja. A jó szemű szerkesztők észrevették, hogy a képen az ütközet hátterében a Csomád-hegytömeg magasodik.

A festmény másik érdekessége, hogy az a Bogdan (Gotfrid) Pavlovich Villevalde (1818–1903) készítette, aki a cári seregekkel együtt vonult be Erdélybe, és több harci eseményt megörökített vázlatokban a helyszínen, majd hazatérve nagy méretű vásznakon kidolgozott. Megjegyzem, hogy a szabadságharc eseményeit ábrázoló legtöbb festménnyel szemben Villevalde képét, mivel a festő jelen volt a helyszínen, teljesen hitelesnek tekinthetjük.

Meglepődhetünk azon, hogy már 1349-ben felbukkan a Tóbérc helynév a Mikó-erdő határkijárását megörökítő oklevélben. Ugyanakkor a tó nevének megfelelően néhány olyan székelyföldi középkori művészeti alkotás reprodukcióját is láthatjuk a kötetben, amelyek a bibliai Szent Annát és a nagy szent családot ábrázolják. (A marosszentannai református templom freskója, a csíkszentléleki szárnyasoltár.) A Szent Anna-kultusznak számtalan más emlékét ismerjük Székelyföldön, itt csak a kilyéni unitárius templom freskóját említem még, amely sajnos nagyon rossz állapotban maradt reánk.

A kötet külön érdekessége azoknak a térképeknek a reprodukciója, amelyeken a Szent Anna-tavat is feltüntették a 18. és a 19. század folyamán.

Arra is magyarázatot találunk, hogy miért nevezték már a 18. században tengerszemnek a hasonló tavakat: „Mivel mérhetetlen mélységük miatt az ott lakók azt tartják, hogy összeköttetésben vannak (...) éppen a tengerrel, ezért tengerszemnek hívják őket. Ilyen a csíkszéki Szent Anna-tó” – írta Benkő József 1777-ben.

Régi, Szent Anna-napi búcsújárásokról szóló leírásokat is olvashatunk a kötetben. Erre utazó idegenek jegyezték fel – olykor kritikai éllel – a tóhoz fűződő népi hagyományokat, amelyek szerint a tó: „tengerszem, feneketlen mély, sehonnan víz nem foly belé, dagálya és apálya van, átúszhatatlan, mert közepénél besiríti a vakmerészt, csattogó télben sem fagy be, soha legkisebbet sem zavarodik, semmi állat nem tenyészik benne, vize kristálytiszta”. A néphit kritikájára csak egy példát emelek ki: „Dagálya és apálya van, mint a tengernek. Ezt csak olyak mondják, kik tengerdagálynak és -apálynak csak hírét hallották, a szél fuvalma által okozott feltorlódást nevezik így” – magyarázza Szentiváni Mihály 1840-ben a természeti jelenséget. További nagyon szemléletes természettudományi vagy művelődéstörténeti értékű leírásokat válogattak még a kötetbe a szerkesztők, pl. Kőváry László, Benkő Károly, Orbán Balázs, Jókai Mór, Roediger Lajos, Hankó Vilmos és Gelei József írásaiból.

Az említett szerzők írásaiból kiválogatott szemelvényeknek pedig szellemes címeket adtak: Báró Apor Péter akkor százhuszadik éves csínye: a Pogányok vára (Kőváry László); A dokumentarista, aki nem a Lago Albano áradásaira gondolt Szilatseket olvasva (Benkő Károly); Rabonbán folklorizálás... (Jókai Mór); ...És a tündérmese (Jókai Mór); Egy könyv a tízből, amelyet Jókai Mór magával vitt volna a lakatlan szigetre (hosszú idézet Orbán Balázs leírásából); Fürdővendégek és csodák (Roe­diger Lajos); Az idill igézete (Jókai Mór); Veszendő édenünk az iskolai jutalomkönyvben (Hankó Vilmos); Búcsúzó sárkányok (Gelei József). Mindezeket a szövegeket szép és olykor eddig ismeretlen képek kísérik.

Összegezve az eddigieket: egy egészen ritka, sajátos szempontokat figyelembe vevő, érdekes kis breviáriumot vehetünk a kezünkbe, amelyet érdemes volna egy újabb kiadásban kibővíteni.

 

* Boér Hunor–Tamás Sándor: SZENT­ANNA. Kiadja a Kovászna Megyei Kulturális Központ és a Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy, 2018.

Hozzászólások
Szavazás
Részt kíván-e venni a májusi európai parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 189
szavazógép
2019-01-03: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor

Színház
Megváltozott a Lucy Strate avagy a Kilencek Tanácsa című előadás bemutatójának dátuma.
A Tamási Áron Színház Lucy Strate avagy a Kilencek Tanácsa című előadásának január 3-ra tervezett bemutatóját objektív okok miatt január 4-re halasztották. Az elmaradt produkcióra megvásárolt jegyek visszaválthatóak a Központi Jegyirodában január 3-tól 11-ig, vagy átválthatóak egy másik előadásra.
2019-01-03: História - :

Ez történt 170 éve (Háromszék nem alkuszik)

December 29.
Elkészültek a békepontok. Ezek értelmében a tárgyalások alatt fegyverszünet lesz érvényben; Háromszék tarthassa meg fegyvereit, a császáriak adják vissza az elkobzott fegyvereket, a szék ne kerüljön katonai megszállás alá és ne fizessen hadisarcot; a General Commando térítse meg az Erdővidéken okozott károkat; az önkéntesek és a Kossuth-huszárok mentelmet élvezzenek; senkit ne vonjanak felelősségre a szék lakosai közül; a hadifoglyokat cseréljék ki; váljon szabaddá a közlekedés a szék és a környező területek között; a Brassó környéki magyaroknak ne legyen bántódásuk, és ne rójanak rájuk jogtalan megterheléseket. 
(Bem Bethlennél megverte Urban és Jablonski egyesült csapatait, amelyek a harc után Besztercére és Naszódra menekültek.)