Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Feszült a hangulat Baróton

2019. március 1., péntek, Közélet

A városvezetés, a helyi tanácsosok, a megyei tanács, a tanfelügyelőség és a gyerekjogvédelem képviselői mondhatnak, amit akarnak, biztosíthatják őket bármiről, a Gaál Mózes Általános Iskola tanulóinak szülei nem értenek egyet azzal, hogy az Oltszemen felszámolt gyerekelhelyező központ lakói közül két-három tucatnyian Barótra kerüljenek. Attól félnek, ha gyerekeikkel közös osztályba kerülnek, jelenlegi gondjaik többszörösére nőnének. Már működik a városban családi otthon, az abban nevelkedőkkel pedig nincsenek kedvező tapasztalataik: folyamatosan zavarják a tanórákat, a szünetekben nem ritkán agresszívek, zaklatják társaikat. Azt kérik, az intézményvezetők ne kész tényként könyveljék el a családi házak építését, hanem folytassanak párbeszédet; a városháza szervezzen lakóssági fórumot, ahol ütköztetni lehet az álláspontokat. Követelésük alátámasztására aláírásgyűjtésbe kezdtek, és alig tíz nap alatt bő ezerötszázan támogatták meglátásukat.

  • A szerző felvétele
    A szerző felvétele

Gondból már van elég Baróton

Kedd délután a szülői bizottság kérésére Tamás Sándor megyeitanács-elnök, Vass Mária, a Megyei Gyerekjogvédelmi Igazgatóság vezetője, Lázár-Kiss Barna András helyi polgármester, az általános iskola vezetősége és vezetőtanácsának tagjai Baró­ton négy és fél órás gyűlésen beszélgettek az oltszemi gyermekek számára épülő otthonokról, azok működéséről és Barótra gyakorolt hatásáról. A szülők szerették volna, ha a sajtó is részt vesz az eseményen, de mivel ezt nem engedélyezték, néhányan külön ismertették álláspontjukat az újságírókkal.

A szülők azt kifogásolják, hogy a városvezetés az elmúlt években titkolózva hozta meg a családi otthonok építését előkészítő határozatait. Szerintük, ha egy ilyen, a város életére akár évtizedekre is kiható horderejű kérdésről van szó, akkor előbb konzultálni kell a lakókkal, kikérni véleményüket és meghallgatni javaslataikat, s csak akkor továbblépni, ha megvan a társadalmi támogatottság.

„Még most sem lenne késő, hogy a polgármesteri hivatal fórumot hívjon össze, és meghallgassa, mit is szeretnénk és mitől tartunk, elvégre csak a szerződést kötötték meg, lefolytatták ugyan a közbeszerzést, de még egy kapavágás sem történt, egy lejt nem költöttek el, mondhatni egyszerű lenne a szerződésbontás” – vélekedett Imre Zsolt.

Torma Tünde szerint a város elég nyomorúságos helyzetben van, érződik a szegénység, a jövőkép hiánya, a kilátástalanság és az elvándorlás hatása, mi – mármint a városháza – mégis felajánlásokat teszünk a megyei tanácsnak, és olyan gyerekeket akarunk betelepíteni, akik egyre több gondot fognak okozni a közösségnek.

Gyerekeik elmondása szerint a már családi otthonban élő, a viselkedési normákat be nem tartó fiatalok miatt az órákat nem tudják nyugodtan megtartani, nem szívesen mennek ki szünetre és félnek bizonyos útvonalakon hazamenni. „Értem én, hogy a gyerekotthonban lakó gyerekekre gondot kell fordítani, tanítani és nevelni kell őket, de hol marad a mi gyerekünk tanuláshoz való joga? Az miért nem fontos a polgármesternek? – mondotta a szülő.

Imre Andrea felháborítónak nevezte, amiért Lázár-Kiss Barna András polgármester a Laura Ház tevékenysége és a már meglevő családi ház élete közt párhuzamot vont. Szó sem lehet arról – jelentette ki: azokkal a gyerekkel nincs gond, nem erőszakosak, nem lépnek fel fenyegetően senki ellen, viszont rengeteg kedvességet adnak azoknak, akik szeretettel fordulnak feléjük.


Figyelni kell a közösség óhajára

Benedek Erika, az Erdélyi Magyar Néppárt megyei tanácsosa többféleképp is érintett, hiszen az általános iskola tanára, az általános iskolával egy udvaron levő Baróti Szabó Dávid Középiskolába járó lánya okán pedig édesanyaként is véleménye van.

Mint mondotta, ő is egyetért a Gaál Mózes Általános Iskola szülőbizottsága  által feltártakkal és a petíció szövegében megfogalmazottakkal. Úgy véli, a projekt mögött álló tanács, a tanfelügyelőség és a városi vezetőség hibát követett el, amikor a kérdést csak a tanácsokban tárgyalták, és a legjobban érintett rétegekkel, azaz a szülőkkel és a tanári karral nem konzultáltak. Jó előre tisztázni kellett volna, kiket hoznak, hol lesznek tantermeik, kik lesznek tanáraik, a Gaál Mózes Általános Iskolára milyen kötelezettségek hárulnak? Amiért a döntéshozók így, átláthatatlan módon jártak el, kész tények elé állítottakmindenkit, érthető, hogy ellenszenvet váltottak ki, és a szülők aggódnak. Ő tanárként is tanúsítani tudja, hogy a már működő családi házból származó gyerekek – akár egy is – milyen nehézségeket tudnak okozni egy osztály életében. Rendszeresen zavarják az órákat, sőt, az is megtörtént már, hogy petárdákat robbantottak az iskola területén. Igenis, össze­függés van a jó képességű diákok – sőt, a tanárok! – Bardocra vagy éppen Sepsiszentgyörgyre való költözésében: nem érzik jól magukat a viselkedni nem tudó, az órákat zavaró, nem ritkán agresszívan fellépő osztály- és iskolatársaik között.

„Félretájékoztatás, amikor azt mondják, hogy az árvák ellen gyűjtenek a szülők aláírásokat. Először is, mert nem árvák, hiszen legtöbbjüknek van családja, akikhez az ünnepek és a vakáció ideje alatt hazamennek, másrészt pedig nem ellenük, hanem egy nem körültekintően meghozott tanácshatározat ellen vagyunk. Megyei tanácsosként én is elkövettem azt a hibát, hogy az ezzel kapcsolatos tanácshatározatok meghozatalakor csak az elhelyezendő gyerekek szempontjait tartottam szem előtt, azt, hogy a lehető legjobb körülmények között nőhessenek fel. Nem figyeltem eléggé az elhelyezésben érintett közösségek szempontjaira, ezek pedig legalább olyan fontosak. Fontos, hogy olyan megoldást találjunk, ami mindenki számára a legjobb. Olyan helyen kell elhelyezni a gyerekeket, ahol értik gondjaikat, ahol feltétel nélkül tudják őket szeretni, és igényeiknek megfelelően, intézményesített keretek közt oktatásukat megoldják. Ezért létezik Sepsiszentgyörgyön a speciális iskola” – nyilatkozta Benedek Erika.


Az iskolavezetés sem örvend

A Gaál Mózes Általános Iskola számára a különleges igényű diákok befogadása nem lenne újdonság, hiszen évek óta működnek úgynevezett speciális osztályok. Jelenleg az I–IV.-be négyen, az V–VIII.-ba kilencen vannak beiskolázva, foglalkoztatásukat irányukba elkötelezett pszichológusok és oktatók oldják meg. A tanintézmény igazgatója, Bán Annamária mégis elutasító az oltszemiekkel szemben. A petícióban megfogalmazottakkal leginkább azért ért egyet, mert a baróti gyerekek testi épségét félti. A meglévő alig tucatnyi gyerekkel sem könnyű bánni, s ahogy nőnek, úgy a gondok is sokasodnak – nemrég egy tőlük a Baróti Szabó Dávid Középiskola szakiskolai osztályába kerülő kilencedikesnél kést találtak. „Ezeknek a gyerekeknek a többsége nem fogyatékos, sokkal inkább viselkedészavarral küszködőek, mi pedig erre nem vagyunk kellőképp felkészülve. Az általuk okozott gondok is gyakoriak, nem tudom, győznénk-e, ha még harmincat hoznának?” – nyilatkozta az intézmény vezetője.


Nem kell félni

Bokor Attila, a speciális oktatásért felelős tanfelügyelő nem osztja a baróti szülők és tanárok aggodalmát. Mint mondotta, a Barótra költöző gyerekek több alkalommal is átestek különböző felméréseken, ezért nyugodt lelkiismerettel állíthatja, nem viselkedészavarosak, zömüket – bár kicsit nagyobb odafigyelést igényelnek – fogyatékosságuk ellenére a meglévő osztályokba integrálni lehet. A súlyosabb sérüléssel küszködők számára több lehetséges megoldás látszik körvonalazódni, de még korai lenne ezekről érdemben szólni; annyi bizonyos, hogy idén a gyerekek semmiképpen nem fognak Oltszemről elköltözni. Leghamarabb a 2020-as tanévtől iskolázzák be őket Baróton, eleinte tanáraik is követik őket, azaz ingáznak Erdővidékre. „A barótiak számára a fogyatékos gyermekekkel való foglalkozás nem lenne újdonság, hiszen volt időszak, amikor három speciális osztály volt, és jelenleg is két összevont osztályban folyik ilyen oktatás a jól felkészült pszichopedagógusoknak köszönhetően. A segítségre jobban rászorulóktól sem kell tartaniuk, mert úgy néz ki, még csak nem is a barótiakkal egy iskolaépületben fog zajlani oktatásuk. Valószínűleg észre sem fogják venni, hogy ott élnek ők is. Én nem félnék attól – amitől a petíciót megfogalmazók állítólag igen –, hogy a szülők csak ezért el fogják vinni gyermekeiket a környező településekre.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 435
szavazógép
2019-03-01: Jegyzet - Kuti János:

Kongresszus után (Kármentő)

Aki román létére elment az RMDSZ kolozsvári kongresszusára, nagy hazafiatlanságról tett tanúbizonyságot. A Német Demokrata Fórum elnöke, Paul-Jürgen Porr bezzeg idejében kijelentette, hogy köszöni szépen nem kér belőle. A kongresszus után sokan nyilvánítottak véleményt az ott történtekről. Helyszűke miatt nem foglalkozom a kisebb kaliberű nemzeti (száj)hősök fennkölt szónoklataival, de vannak olyanok, akik magas funkciókat töltöttek vagy töltenek be, és akikre figyelni érdemes.
2019-03-01: Máról holnapra - Farkas Réka:

Szomorú látlelet

Ijesztő, hogy jelenlegi, egyre individualistább, jólétet hajszoló világunkban, mennyire érzéketlenné, önzővé válunk mi, emberek. Csak saját, legfennebb  családunk, közvetlen környezetünk érdekeit nézzük, képtelenek vagyunk odafigyelni a nálunk is szerencsétlenebbekre, önmagunk helyzetét siratva, álságos érvekkel takarózva menekülünk a felelősség elől, és arra hivatkozva, hogy mennyi gondunk, bajunk van magunknak is, képtelenek vagyunk egy kis emberséget előbányászni lelkünk mélyéről.