Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

4.Murvai László: Az erdélyi magyar oktatás néhány jellegzetessége

2019. március 2., szombat, Nemzet-nemzetiség

Iskolák veszélyben

Az iskolahálózat és a beiskolázás stabilizálódásáért először is Erdélyben, de még inkább az egész Romániában olyan életkörülményeket kellene teremteni, hogy fiataljaink itthon maradjanak. Sajnos, ebbe az oktatás csak közvetve és csak hosszú távon „szállhat be”.

  • A magyar kormány támogatásával készült el a válaszúti szórványkollégium
    A magyar kormány támogatásával készült el a válaszúti szórványkollégium

Az ilyen hosszú lejáratú segítséget politikusaink nem szeretik. Nekik azonnal kell minden. Mi az, amit ma tehetünk? Köztudott, hogy a legnagyobb veszély a vidéki iskoláinkra leselkedik. Ez azért fontos, mert az erdélyi magyarság fele vidéken él. Amint az általunk elemzett paraméterek is szemléltették, a gyermeklétszám csökkenése miatt iskoláink egyre-másra működésképtelenné válnak. Esetenként a törvény megengedi, hogy a létszám alatti iskolákat, osztályokat ideig-óráig működtetni tudjuk. Amíg erre lehetőség mutatkozik, ki kell ezt használni, mert aki időt nyer, életet nyer, tartja a népi bölcsesség. A statisztikák ismeretében sem könnyű eldönteni, hogy vidéki iskoláink esetében mi a jó megoldás. Az bizonyos, hogy a járható út az a községközpontokban megerősített, jól felszerelt iskolák léte és eredményes, minőségi munkát végző tanárok alkalmazása, motiválása volna. Több mint két évtizede állítom, hogy megoldást az állami dotációval felszerelt, fejlett infrastruktúrával rendelkező iskolaközpontok jelentenék/jelenthetnék. Ez a folyamat 2004–2005-ben beindult, majd pénzhiány miatt abbamaradt.

Egy biztos, azoknak a vidékeknek, amelyek nem szeretnének iskola nélkül maradni, azon kell/kellene gondolkodniuk, hogy számukra melyik a megfelelő megoldás. A gyermekeik beiskolázását a helyi vezetés, a falu közössége tudja-e és hogyan tudja biztosítani? A román vagy a magyar állam, az RMDSZ, az RMPSZ (Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége – szerk. megj.), az egyházak, a civil szervezetek segítenek vagy próbálnak segíteni. De ez csak abban az esetben lehetséges, ha világos, hogy melyik irányba szeretnének elindulni/haladni. A magyar állam, főként 2000 után, sokat tett az erdélyi magyar, valamint a szórványmegyék magyar iskoláinak megmaradása érdekében. Például erkölcsi és anyagi hasznot húzott az erdélyi magyar oktatás abból, hogy a magyar kormány a 2015-ös esztendőt a szakoktatás évének minősítette, és ezáltal tudást és pénzt pumpált ebbe a szakágba. Fő támogatója volt annak a szórványkollégium-hálózat létrehozásának és működtetésének, amely nélkül főként Segesvár és környéke, Szamosújvár, a Mezőség vagy Magyarlapád ma biztosan kevesebb magyar iskolával és tanulóval rendelkezne. A szórványba szinte a huszonnegyedik órában érkezett a jelentős segítség, mert ott az utóbbi 25 esztendőben a magyar nyelvű iskoláink 48,7 százaléka szűnt meg, a tanulólétszám pedig a még működő iskolákban 34,7 százalékkal lett kisebb...

A számbeli apadás egyik oka az, hogy a magyarság jó része, főként az értelmiség, elvándorolt Dél-Erdély, a Bánság vagy Máramaros vidékeiről. A helyben maradók pedig 30–60 százalékban vegyes házasságban élnek. A vegyes családok gyermekei többnyire asszimilálódnak. Marad a kérdés: mi történik azzal a faluval, amelyben megszűnik az iskola? Még végiggondolni is rossz. Mit lehetne tenni a kicsi falvak érdekében? Ahol nincs mód állami iskolát működtetni, az egyház támogatásával létesített elemi iskolák lennének/lehetnének azok, amelyek hézagpótló szerepet vállalhatnának. Az úgynevezett népiskolák visszaállítása kántortanítói munkakörrel segítene abban, hogy kicsi helységeink ne maradjanak világító fáklya nélkül.


Tartalmi vonatkozások

A romániai magyar oktatás tartalmi kérdéseit a 2011/1-es törvény módosított formájának 46. cikkelye, illetve azok alkalmazását a 2012/5671-es metodológia szabályozza. Eszerint a tanítás nyelve minden tantárgy esetében a magyar, kivéve a román nyelv és irodalmat. Ez a 2011/1-es törvény egyik legnagyobb vívmánya, mert az 1924-es tanügyi törvény óta például Románia történelmét és földrajzát a kisebbségi tannyelvű iskolákban is románul tanították.

A szakoktatásban hosszabb-rövidebb ideig a szaktantárgyakat szintén románul kellett oktatni. Az anyanyelv, a magyar nyelv és irodalom tantárgyat, a magyar nemzeti kisebbség történelmét és hagyományait, valamint az ének–zene tantárgyat a tanárok sajátos tantervek és tankönyvek alapján tervezik meg. Ezeknek a kidolgozása az évek során nagyon sok vitát, nyílt konfrontációt generált. A román párt- vagy állami vezetők részéről olyan kérdések merültek fel, hogy miért tanítjuk Romániában a magyar irodalmat. Elég lenne a román költőket és írókat magyarul tanítani.


A román nyelv és irodalom tanítása

Köztudott, hogy az ország azon tájegységein, ahol a magyarság nagyobb számban és összefüggő közösségben él, román szót a magyar gyermek nem nagyon hall. Nagy általánosságban az iskolában tanul/tanulhat meg ezen a nyelven kommunikálni.

Egyszerűen azért, mert máshol nincs lehetősége arra, hogy ezt a nyelvet használja. Az iskolában pedig a román gyermekek anyanyelvi tantervei és tankönyvei alapján próbálják tanítani őt. Arról, hogy ez a nyelvtanítás szempontjából mennyire hátrányos, gondolom, nem szükséges hosszan értekeznem. Azt azért megemlítem, hogy a Nyelvek Közös Európai Keretrendszere is egy nyelv elsajátítását az alapfokú nyelvismeretek oktatásával indítja, nem pedig az anyanyelv ismeretére építő tantervvel. Felmerül a kérdés, hogy miért kell ezt újra meg újra felvetnünk. Azért, mert bár a 2011/1-es törvény előírja azt, hogy a román nyelvet a magyar iskolákban sajátos tantervek alapján kell tanítani, ez a mai napig nem így történik. Véletlenül vagy szándékosan?

De nézzük, hogyan alakult az utóbbi három-négy évtizedben a román nyelv és irodalom tanítása. Azért, hogy ne felejtődjék el, megemlítem, hogy volt olyan időszak (1970–1982), amikor a sajátos román nyelv és irodalom tanterveit az I–VIII. osztály számára intézményesen készítették el, és sajátos tantervek és tankönyvek alapján oktatták. Félreértés ne essék, távol áll tőlem, hogy a régi időket dicsőítsem, de az sem válik hasznára senkinek, ha a fürdővízzel a gyermeket is kiönti. Abban az időben olyan országos intézet is működött, amelyben tanterveket írtak a romániai iskolák számára. Ennek az intézetnek volt egy olyan fiókintézete, amely a sajátos magyar tantárgyak tanításának kidolgozását kapta feladatul (magyar, ének–zene és román). Olyan szaktekintélyek dolgoztak ebben az intézetben, mint Kuszálik Piroska, Balla Sára, Péterfy Emília vagy Tibád Levente. Sajnálattal jegyezzük meg, hogy ez akkor lehetséges volt, ma nem az. Ma csak egy Országos Neveléstudományi Intézet létezik, amely elsősorban nem tantervkészítéssel foglalkozik. De ha ezt tenné, számunkra akkor sem lenne sok haszna, mert bár a tanügyi törvény előírja, hogy legyen ennek az intézetnek kisebbségi részlege is, öt vagy inkább már hat év alatt nem sikerült ezt megvalósítani.

A sajnálatos kitérő után nézzük, miként alakult a sajátos tantervek helyzete a nemzeti kisebbségek esetében (bár mondhatunk nyugodtan magyart, mert a többi kisebbséget ez a kérdés nem foglalkoztatja). A nyolcvanas évek elején a diktatúra kiiktatta az oktatásból a sajátos tanterveket és tankönyveket. Az 1989-es hatalomváltás után kilenc évig tartott, mire a többség hajlandó volt megérteni, hogy legalább az elemi osztályok számára szükség van a sajátos román tantervekre és tankönyvekre.

Az V–VIII. osztályok számára az 1995/84-es törvény javított és újra kiadott változata valami „fából vaskarikát” írt elő. Nevezetesen azt, hogy a kisebbségek számára egységes román tantervek lesznek érvényben, de sajátos tankönyvek. Jóindulattal talán annyit lehet ebből érteni, hogy a tankönyv szerzői „könnyíthetnek” az egységes tantervek által előírt követelményrendszeren. Igen ám, de mi lesz a nyolcadikos záróvizsgával? Annak a tételeit nem a sajátos tankönyvek, hanem az egységes tantervek alapján állítják össze. Ezért csak kevés számú iskola igényelte ezeket a „sajátos” tankönyveket.

A 2011/1-es törvény végre előírta, hogy a magyar iskolák számára a román nyelvet és irodalmat minden oktatási fokon sajátos tantervek és tankönyvek alapján kell oktatni. Mi történt azóta? 2012-ben jelentős többletmunka árán egy munkacsoport elkészítette azokat a sajátos román tanterveket, amelyeket a törvény előír. A hivatalos elképzelés az volt, hogy az újonnan elkészített tantervek a 2012–2013-as tanévben a kezdő osztályokban (első, ötödik és kilencedik) hatályba lépnek, és a követelményrendszerük alapján sajátos tankönyvek jelennek meg. Vagyis négy év alatt lehetővé válik a sajátos tantervek hatálybalépése. Erre jött a miniszteri döntés: az nem lehet, hogy a magyar iskolákban új tantervek, a román iskolában pedig a régiek alapján tanítsanak. Elég az első osztályban bevezetni az új tanterveket és tankönyveket, szólt a megmásíthatatlan „verdiktum”. Ezzel ma ott tartunk, mint 1999-ben.

Az elemi osztályokban sajátos tantervek alapján tanítanak. A minisztériumi terv szerint 2017–2018-ban a magyar ötödik osztályokban is bevezetik a sajátos tanterveket. (Ami meg is történt, de tankönyvek nélkül – szerk. megj.) Így, ha figyelembe vesszük a kimenő jelleget, a 2020–2021-es tanévben „már” a nyolcadikosok is a 2012-ben elkészített sajátos tantervek alapján és az időközben vélhetően megjelenő sajátos tankönyvekből tanulnak majd. Ha mindez így marad, márpedig a helyzet javulására nem látok esélyt, 2024–2025-re már a középiskolákban is a sajátos tantervek lesznek érvényben. Másként fogalmazok: az új tantervek bevezetésére a minisztériumnak 13 évre van szüksége. Négy év helyett 13 év a törvényes előírások alkalmazására.


Zárszó helyett

Írásom problematikája és következtetései szerint optimisták semmiképp sem lehetünk. Jelenleg az erdélyi magyar oktatás egészéről, ha szomorúan, de nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy szórványosodik. Persze árnyalhatunk is. A tömbmagyarság városon még állja a sarat, de vidéken sok helyütt már ezt sem mondhatjuk el. Sok mindenben nem reménykedhetünk. Talán abban, hogy az a 20 százaléknyi magyar tanuló, aki nem jár magyar iskolába, talál magának valamiféle motivációt és az anyanyelvű oktatás felé orientálódik. Ehhez viszont a magyar oktatás színvonalának kellene javulnia.

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége sokat tesz a pedagógusok továbbképzésében. Nyugtázzuk ezt a tényt, de a jobb minőség elérése érdekében a többi hazai szakintézménynek is másféle árut kellene az oktatás asztalára tennie. Maradjunk annyiban, hogy talán a fokozott odafigyelés, az okos intézkedések mégis adnak/adhatnak némi reményt.

(A maszol.ro honlapon 2017-ben megjelent írás szerkesztett változata)

Hozzászólások
Szavazás
Kire szavaz a május 26-i EP-választáson?










eredmények
szavazatok száma 573
szavazógép
2019-03-02: Vélemény - :

Sabin Gherman: Hurrá! Románia visszatér a dákommunizmusba (Glossza)

Le kell zárni a határokat! Románia csak így lesz igazán a románoké.
2019-03-02: Nemzet-nemzetiség - :

Mircea Morariu: A bizalom elnyerése (Román szemmel)

2018 folyamán szinte az összes könyvet elolvastam, amelyek különféle román kiadóknál megjelentek, és amelyek ilyen-olyan formán arról is szóltak, hogy milyen keveset voltunk képesek mi, románok megvalósítani Nagy-Románia száz éve alatt.