MorfondírSzurkos András: Végső igazság – ami nincs

2019. március 9., szombat, Vélemény

Születésemkor várható élettartamom elérte a kritikus szintet, felfelé görbíti a demográfiai mutató vonalát. Utam hosszú, de nem elég széles. Korommal küszködöm, mint a kéményseprő: egy álom vált valóra, a rosszabbik fajtából. Gyötör a kíváncsiság: fennmarad-e a magyarság, vagy jön utánam a vízözön? Orbán Viktor az évértékelőn 7 pontos intézkedést jelentett be, amely a gyermekvállalási kedv növelését célozza. Megmaradásunk „rátája” 2,1 lenne, jelenleg 1,5, s iszonyúan nehéz egy tizednyi emelkedés elérése is.

Amikor a túlélés a tét, akkor a kultúrharcban az életnek győznie kell. Ez meggyőződésem, bár egy gondolkodó így fogalmaz: „a meggyőződés a tudás legnagyobb ellensége, ez meggyőződésem”. A kultúrairányítás túlélte a kommunizmust, és nemzetellenes liberális ideológiai diktatúrává vedlett. Uralta a társadalomtudományokat, a pedagógusképzést, a fiatalság nevelését. Terjesztették a balliberális eszmeiséget, még a jobboldaliak is: volt kit anyagi érdek vezérelt, volt, aki úgy vélte, csak a túloldali elismerés érték, s berezelve elfogadta a korábbi kánon megtiszteltetését. Így lett rendszerváltás helyett hatalomátmentés. Ez a harc lesz a végső, ledöntik a dűlésre megérett fát, ne veszélyeztessen többé senkit. Pár megveszekedett alak nem hajlandó lemászni róla.

Hol tartunk ma? Ott, hogy akadtak, akik nem fogadták el, hanem szembeszálltak vele. Orbán János Dénes jelenleg a harc egyik vezéralakja, cikkéből idézek: „Ez a pszeudoközösség, mely a rettegésre és Stockholm-szindrómára épült, sajátította ki magának a magyar irodalmat és védi foggal-körömmel, mintha az a sajátja lenne, és tiltakozik vehemensen minden ellen, ami monopóliumát érinti, mintha az irodalom nem a nemzet monopóliuma lenne, hanem egy klikké… elitizmusával, gőgjével, beltenyészetével felszámolta magát, nemzetművelő intézmény helyett rétegkultúrává vált.” Szól a vártára kiállókról is – Mandiner, Pesti­Srácok, Figyelő, Echo TV kemény magja –, ami azonban nem elegendő. Vastag Andrea irodalomtörténész rámutat a harc egyik árulására: „a kultúrharc körül fellobbant viták során a magukat középjobboldalinak, nemzetinek és kereszténynek mondó személyek a nemzeti gondolat helyett a liberális és szocialista oldal mellé álltak (…) valójában ez a két irányba játszó embertípus a legkártékonyabb, legveszedelmesebb a nemzetre s annak megtartó kultúrájára nézve”.

A művészet háza táján nehéz kimondani a „végső igazságot”. Sok az elvont, csak esztétikával vagy éppen hírnévvel mért alkotóelem. Nem is ez a baj, téves az a felfogás, hogy a művészet csak a hatalom elleni harcra való lenne. Való, de nem minden hatalom vörös posztó, és a művészek között is ritka bika, akiből ellenállhatatlan dühöt vált ki bármely hatalom. Van rá példa, egyik-másik Istennel is perlekedik. Egy táboron belül sincs béke. A hiúság s az érzékenység nagyobb, mint a hétköznapi, „normális” emberek köreiben, s nehéz a szellemi harc végére érni. Nagy művész, aki embernek született befogadó lényt képes rávenni, hogy vívja meg a saját szélmalomharcát, külön-külön, önmagával inkább, legalább. Minél többen. Nem csak valami ellen, valamiért is lehet küzdeni. Legfontosabb, hogy a nemzet maradjon meg, ne csak a hírnév. Konszenzus alakult ki a szemben álló felek között, hogy a művész szabadságát nem szabad csorbítani. Rendben, de ha nem tudunk egy nemzete ellen forduló alkotás szépségében gyönyörködni? Csak az olyanok, akik evés előtt csupán azért nem imádkoznak, mondván, jól főz az anyjuk, s akiknek téli gyümölcs a síparadicsom. Két költő, két tűzhányó. Egyik gyémántot lövell ki magából, vágunk vele üveget, ékszernek is megjárja, a másik lávájába ültetünk fát vagy tyúkot, ha kihűl. Nézzük a keselyűt, semmit nem utál, de az üvegszemet igen.

Több mint három éve Magyarország kormánya létrehozta a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Nonprofit Kft.-t (KMTG). Ez működteti az Előretolt Helyőrség Íróakadémiát, vezetője Orbán János Dénes költő. Ugyanezen a néven jelenteti meg azt az irodalmi mellékletet, mely pótolja a napilapokban az utóbbi évtizedben megritkult irodalmat. A Kárpát-medencében egyre többen vannak, akik nem tulajdonítanak jelentőséget nemzeti hovatartozásuknak. Az irodalom vitamin, hiányában a „csak” újságolvasó védtelen a fertőzésekkel szemben. Az anyaország 17 megyéjében, s most a határokon túl is hozzájutnak az immunerősítőhöz. Kezdetben Demeter Szilárd vállalta a főszerkesztőséget – állta a támadásokat –, fél éve Szentmártoni János, az Irószövetség elnöke vette át a posztot. Erdélyben Sántha Attila.

A nemzetellenes társaság úgy tekint a magyarságra, mint elfekvő betegre, aki túl van az utolsó keneten. E védőoltás – kúra – olyan érzést váltott ki belőlük, mint üveges tótban a hanyatt esés. Talpra áll a hullajelölt. A nemzeti oldal kultúrairányító berkeiben is felkapták a fejüket az „érintettek”. Úgy vélték, mintha a helyi irodalmi műhelyeket mellőznék. Első személy én vagyok, te csak a második, vita bontakozott ki, szabad-e a vakot átvezetni a túloldalra, ha nem akar átmenni. Kis felhőből is eshet nagy eső.
E cikket nem azoknak szánom, akik tudják, mi történt eddig a kultúrharc e szegmensében, s hozzáállásukkal befolyásolják a fejleményeket, hanem azoknak, akik nem tudják. Páran úgy vélekedtek, a támogatási rendszer elég jó volt, s aki változtatni akar, „kérdezzen meg minket”. Azt is hallottam: „csak a saját pecsenyéjüket sütik és gazemberek” – ennek apropóján kap levegő után az ember fia. Legtöbb olvasó javasolná, fejezzem ki imádatunk tárgyában, pénzben, s ami olyan bonyolult, mindjárt egyszerűsödik. Jó. Milliókról beszélünk, de mi ez ahhoz képest, hogy valakik az országot „mentesítették” az aranytartalékától – tudjuk kik, és százmilliárdokról van szó –, mégis Matolcsy Györgyöt támadták, aki valamennyit visszaszerzett belőle. Értsünk egyet, mint a pszichiátriai betegek: te jól vagy, én hogy vagyok, hol tanultál úszni, hát a vízben.

A csípőtájon meggyengült nemzetellenes balliberálisok támadják az Előretolt Helyőrséget, mert 260 ezer példányban juttat el mindenki számára érthető irodalmat szombatonként a Kárpát-medence sarkaiba. Négy név, akiknek „közük” van ehhez és erdélyiek: Szőcs Géza, Orbán János Dénes, Farkas Wellmann Endre, Demeter Szilárd. Költők, utóbbi zenész is. Viszonyuljunk hozzájuk, ahogy kell: sok sikert!

Hozzászólások
Szavazás
Részt kíván-e venni a májusi európai parlamenti választásokon?







eredmények
szavazatok száma 225
szavazógép
2019-03-09: Kultúra - :

Czakó Gábor: Lelenc magyar (Nyelvédesanyánk)

Valószínűleg példátlan a nemzetek történetében, hogy egyiküket lelencbe dobják egy idegen népcsoporthoz úgy, hogy egyúttal minden természet adta jogától megfosztják. Ráböknek valakikre: ezután ők a rokonaid. Elméletet is vernek a fejébe: ha nem hiszed, csökött vagy.
2019-03-09: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Erdély címerének útja
Erdély címerének útja Magyarország címeréből Románia címerébe címmel tart előadást dr. Szekeres Attila István heraldikus, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke, a Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagja Sepsiszentgyörgyön a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Termében március 14-én 17 órakor a Nyugdíjasok Sugás Érdekvédelmi Szövetségének hagyományos ünnepi rendezvényén.