Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Rügyfakadáskor Borosnyókon

2019. április 9., kedd, Riport

Nagy- és Kisborosnyó nemcsak gazdag régészeti-történelmi múltjával, hanem jelenével, gazdasági lehetőségeivel is értékes ikertelepülése megyénknek. Adottak a megélhetési források: a termőföld, az erdőkitermelés, az állattartás, a cserekereskedelem. Pótolják ezt az erdő javai, az újjászülető falusi kisipar, bútorgyára és műmalma van, gépjavító műhelyei. Hasznosítható ásványkincse az épületkő, az épületkerámiának való agyag, a folyami kavics, homok, mélyben rejtőzködő édes-kénes és szénsavas gyógyvizei értékesítésre várnak.

  • Kisborosnyó. Fotók: Albert Levente
    Kisborosnyó. Fotók: Albert Levente

Számbavétel. Mi lesz veled, ­emlékpark?

– Jönnek a filmezők! – hallottuk a településeken. Nem filmezők voltak, hanem amolyan élő falukincs felmérők, akik a természeti kincsek mellett ráfigyeltek mindarra, amit az itt élő népek teremtettek az eltelt több mint ezer esztendő alatt.

– A helybeli tudást, a magyar értékeket át kell örökíteni a legkisebb faluban is, ezzel foglalkozunk mi – tájékoztatott kérésünkre Halász Gergely, a négytagú csoport egyik fiatal tagja és tapasztaltabb csoportvezetőjük, Loksa Gábor, a Lakiteleki Népfőiskola Alapítvány Kárpát-medencei értékfeltáró programjának munkatársai. – Helyi szakemberekkel végzünk értékfeltáró kutatást. 2015 óta tizennyolc Kárpát-medencei kistérséget leltároztunk fel, amelynek megannyi tanulmánykötet és kisfilm az eredménye a bejárt régiók értékeiről. Számos egyetemista és fiatal gyűjtötte terepen a kérdőíves adathalmazt Nagyvárad vidékén, Torockó övezetében, Gyergyóban, a Gyimesekben, amit majd összegezni fogunk és feldolgozzuk olyan kiadványokban, amelyek summázzák az összegyűjtött adatokat. A fontosabb és közismert személyiségekkel mélyinterjúkat is készítünk. Jelenleg itt, Orbaiszéken dolgozunk, de a következő években eljutunk majd Háromszék más területeire is.

– Minket is felkerestek az értékleltározók, mivel Nagyborosnyón hallottak a történelmi emlékparkról – mondta Damó Irma kisborosnyói nyugalmazott tanítónő –, engem főleg a néprajzi értékekről és a gyermekjátékokról kérdeztek.

A helyiekkel beszélgetve szóba jött az emlékpark további sorsa is, ugyanis Damó Gyula nyugalmazott helybeli egykori igazgató-tanító betegsége miatt fiatalabbaknak kell átvenniük a stafétát. Örvendetes, hogy az itteniek magukénak érzik ezt az emlékhelyet. Gondozásának egy részét eddig is Bartha Árpád református gondnok vállalta, ki maga is ezermester és fafaragó, feladatát ezután is elvégzi.

– Be van kerítve az emlékpark – tájékoztatott –, nem tudnak bejárni a környék állatai, a patak felőli kerítést a borosnyói Hársfa Egyesület emeltette.

 

Székely Róbert tiszteletes

 

A park bemutatása ki másra is várhatna, mint Székely Róbert helybeli református lelkipásztorra, aki  készséggel vállalja a  felkérést. Elmondta azt is, hogy ez év március 15-én is itt emlékeztek a magyar szabadságharc évfordulójára, ünnepi műsorral a helybeli iskola tanulói készültek.


Ünnep után hétköznapok

Elsőként Veress Kálmánt kerestük, aki 15 éve pénztárnoka az erdő-közbirtokosságnak, s aki éppen a napokban állította össze a szomszédos nagypataki erdőtulajdonosokkal közös birtokosság évi beszámolóját. A két falunak – Nagypataknak és Kisborosnyónak – közös közbirtokossága van, ugyanis Nagypatak a régi időkben Kisborosnyó önálló községhez tartozott. Most például egy nagypataki fiatal román ember, Ioan Constantin vállalta fel a közbirtokosság elnöki tisztségének betöltését.

– Nagy értéke ez a birtok a két település rászoruló lakóinak, mert van, akinek tűzifát adunk, olyan is akad, akinek az árára, a pénzre van szüksége. Nekünk 404 hektár közös erdőtulajdonunk van, de ahogy telnek az idők, szaporodnak az örökösök is, felaprózódik az osztalék. Már ki is osztottuk a fát az igénylőknek, egy hektár erdőbirtok után mindenkinek jár egy köbméter fa, vagy annak az ára. Fel is vittem a zárójelentést Kovásznára a könyvelőnek, mert a kovásznai állami erdészethez tartozunk, ők felügyelik birtokunkat, gondoskodnak, hogy legyen érvényes üzemtervünk, ami szerint dolgozunk.  Az idei kitermelt fát Kispatakon keresztül szállítottuk le – mondja a pénztárnok.

Reggeli foglalatoskodása közben üdvözölhettük Majos Istvánt, aki a borosnyói községi tanács és a községi földosztó bizottság tagja.

Elmondta, hogy bár eltelt 29 év, még most sincs rendben az egykori  földbirtokok igazságos visszaszolgáltatása.

Nagyon összekuszált bizonyos tulajdonjogok helyzete, s még évek telhetnek el, ameddig méltányos módon lezárulhat az a bizonyos „földosztás!”

Az igazi tevékeny napok gondjaiba Kanyó Antal, Nagyborosnyó község alpolgármestere vezetett be és elmondta, hogy a község területén áthaladó 12-es megyei, csak részben korszerűsített utat három évre beütemezett munkálattal készülnek felújítani, ez a Sepsiszentgyörgy és Kovászna közötti országút és a Bodzavidéket átszelő Brassó–Buzău közötti nemzeti út között teremt majd kapcsolatot. Értesülései szerint az út déli szakaszát bodzafordulói, az északit pedig a Kovászna megyei útügyesek javítják majd.

Ami Kisborosnyó és Kispatak övezetét illeti, elmondta, hogy a kisborosnyói Cigányszerben lakók számára egy méter széles pallót építettek önerőből a Falupatakára, hasonló módon betonhidat a Kincsesszerben. Sikerült kerítést felhúzni a kisborosnyói emlékpark főút melletti oldalára is. Teljes hosszában járható a kisborosnyó–kispataki, pályázati pénzalapokból megépült, korszerűsített makadámút és a rajta levő új betonhíd, de mivel ezen szállítják le a kispataki erdőkben kitermelt fát, az út karbantartása érdekében minden köbméter leszállított fa után 10 lejt fizet a szállíttató a községkasszába.

– Időközben lépéseket tettünk a köz­ségközpont művelődési életének fellendítésére is. Az e célra megalakult Hársfa Kulturális Egyesület pályázati pénzből fúvós hangszereket vásárolt és huszonegy fiatal részvételével megalakítottuk a nagyborosnyói fúvószenekart, amelynek képzését, zenei oktatását Kertész Barna lécfalvi pedagógus, karmester vállalta fel. Jelenleg is rendszeresen folynak a  próbák. Különleges eseményre számíthatunk augusztus elején, amikor községünkbe érkezik baráti látogatásra  magyarországi testvértelepülésünk, Tolnanémedi küldöttsége.


Kispatak: eljövendő turistaoázis

Ha elhallgatnak majd az erdő csendjét megzavaró láncfűrészek, mert mondták, hogy vége felé jár az erdőkitermelés, akkor itt lesz a Borosnyó-vidék egyik legcsendesebb kirándulóhelye. A kis kiterjedésű települést körös-körül lomberdők övezik, források és tiszta vizű patakok fogadják a turistákat. Kispatak legfontosabb látnivalója a ritkán látogatott Borzvár. A borzok vájta kotorékokból és a kincskeresők gödreiből most is nagyobb mennyiségű kerámiatöredék hever a felszínen. A XIX. század elején került be innen néhány lelet (cserépdarabok, kőbalta) a Székely Nemzeti Múzeumba, de csak az 1948-ban végzett ásatások nyomán állapították meg végleg, hogy itt egy rézkori, erősdi típusú és egy kora vaskori telep romjai vannak. „A várban épületeket találtak, nagy vas- és rézdarabokat, lovagsarkantyúkat, lándzsa- és nyílhegyeket, melyeket feldolgoztak” – írta Orbán Balázs a Székelyföld leírásában.

 

 

 

Mint minden évben egy alkalommal, idén is ellátogattunk Kispatakra, és a 82 éves Handra Ilonka gyógyfűismerővel, amolyan hirtelen népszámlást tartottunk. Kiderült, hogy a helyben lakók lélekszáma nem éri el a huszonötöt, van néhány olyan család is, amely csak hétvégeken látogat haza tenni-venni udvarán, kertjében.

A telep lakói felől Menek Marikától is érdeklődtünk, megtudtuk, hogy helybeliek szolgálnak a környékbeli esztenáknál is, Handra Ilonka pedig hírül adta, hogy Kispatakot és őt is meglátogatta a borosnyói kutatócsoport. Meséltették a telepi lakók életéről, a még fennmaradt helyi szokásokról, gyógynövényekről.


Élő suli, élő eklézsia

Zsigmond Réka felelős tanítónőtől megtudtuk, hogy „újratermeli” az egyébként apadó lélekszámú település az iskola mindenkori gyerekeit. Jelenleg is megfelelő a tanulólétszám, ami nagyrészt a helybeli roma nemzetiségű családoknak köszönhető. Három szakképzett pedagógus és egy óvónő oktatja-tanítja itt a gyermekeket mondhatni jó körülmények között. Sem téli tüzelőben, sem ivóvízben nem szenvedtek hiányt. Ottjártunkkor egyik osztályban éppen vallásórát tartott Székely Róbert helybeli református lelkipásztor, aki elmondta, hogy bármilyen ünnep következzék, a tanulók elő tudnak állni egy-egy rövid műsorszámmal.

 

Vallásórára várva

 

Tennivalókról szóló beszélgetést folytattunk Bartha Árpád egyházgondnokkal is, aki elmondta, hogy a tavaly megkezdték a református templom külső tatarozását. Fakeretes termopán ablakokkal cserélték ki a régieket, fazsalugátereket szereltek a harangtorony ablakaira. Tavaly újravakolták a templom külső felét, idénre maradt a simítás és a meszelés, melyet magyar állami támogatásból valósítanak meg. Önerőből folytatják a ravatalozó építését, sok teendőt sikerült közmunkával megoldani. Székely Róbert, a 187 lelkes gyülekezet lelkipásztora a nemzeti identitást megszilárdító egyházi tevékenységről beszélt, a gyülekezeti munkáról, a nőszövetség és az ikés fiatalok tevékenységéről. Talán ezt és csakis ezt nevezhetjük ezen a településen művelődési jellegű munkának is.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 595
szavazógép
2019-04-09: Magazin - :

A Seuso-kincseket fájlalják

Miért maradt Horvátország a több millió dollárt érő Seuso-kincsek nélkül, és miért kerültek azok a magyarok kezére? – címmel közölt terjedelmes cikket a Vecernji List legolvasottabb horvát napilap vasárnapi számában.
2019-04-09: Gazdakör - Bokor Gábor:

Közeledik a pályázatkiírás pillanata

Az elmúlt hétvégén, pénteken este a ma­rosvá­sárhelyi Köpeczi–Teleki-házban, a Pro Economica Alapítvány székhelyén folyt egyeztetés a köztudatban „magyarországi támogatás” néven meghonosodott, kis értékű (legtöbb 15 ezer euró), de minimis támogatások pályázati kiírásáról.