Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Ferences szerzetesnővéri szolgálat„Megtaláltam, akit szeret az én lelkem...”

2019. április 18., csütörtök, Riport

Ahol szerzetesek, szerzetesnők élnek, azon fáradoznak, hogy nemcsak önmagukban, hanem környezetünkben is kinyíljanak az öröm és béke virágai. Az Istennek szabad akaratból odaajándékozott élet igazi lelki szabadságot tud hozni: szabaddá válik, nyitottá a teljes szeretetre, és segít enyhíteni a világban lévő fájdalmat, betegséget és szomorúságot – ezt vallják azok a ferences betegápoló nővérek, akik tizennégy éve telepedtek meg Árkoson, és az Irgalmasság Anyja Kismamaotthonban segítik a szegény sorsban levő leányanyákat. A négy nővér közül Dánél Mária, Francesca nővért mutatjuk be, aki 26 éve tett örök fogadalmat, közel harminc éve él az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérek rendjében, szeretettel és alázattal követve az alapító által meghatározott életformát.

  • Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérek – jobbról a harmadik Francesca nővér
    Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérek – jobbról a harmadik Francesca nővér

Életútjának állomáshelyei: Csíkmenaságon született 1964-ben hatgyermekes nagycsaládban. Érettségi után Csíkszeredában dolgozott nyolc évet kézművesként az Arta Szépművészeti Szövetkezetnél. 1990-ben, 25 évesen a ferences lelkiség vonzásában lépett be az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei szerzetesi közösségbe. Pécsen 1991. augusztus 10-én volt a beöltözése; 1993. augusztus 12-én Máriagyűdön, a kegyhelyen tett első fogadalmat és Kozármislenyben 1997. szeptember 17-én örök fogadalmat. Ezüstfogadalmi mottója: „Megtaláltam, akit szeret az én lelkem, megragadom őt, el nem engedem.” (Énekek éneke)

 

Ferences lelkiség

Francesca nővérrel az árkosi ferences kolostorban beszélgetünk életútjától, lelkiségről, betegápolásról és a kismamaotthon életéről. Előtte betérünk a Szent Ferenc sebhelyeinek tiszteletére felszentelt kápolnába, ahol elmondunk egy imát.

– Szent Ferenc nagyon szerette Istent. Követőinek azt hagyta meg életformaként, amit a szerzetesrendi szabályzatban is olvashatunk: „kövessék a mi Urunk, Jézus Krisztus szent evangéliumát és éljenek engedelmességben, szegénységben és tisztaságban”. Életformánk alapját II. János Pál pápa hagyta jóvá – mondja Francesca nővér.

Szelíd szavain átsüt örömének forrása: az Istentől kapott hivatással szolgálni a betegeket, szenvedőket és rászorulókat. Minden ember szomjazik a szeretet után. Minél több szeretetet adunk másoknak, annál több lesz nekünk is.

 

Az otthon melege és szeretete

Dánél Mária a székely nagycsalád mindennapjaiban az Isten és az ember szeretetét, a dolgos helytállást, a becsületes életpéldát látta követendőnek. Családjában, rokonai között számos kézműves van. A család életében meghatározó szerepet töltött be a nagymama, aki életpéldájával megmutatta, hogyan szerethetjük Istent, az embereket, és hogyan élhetünk békés, megelégedett életet. „A jóság sugárzott az arcáról: egy igazi példakép volt az imádságban, a szeretet gyakorlásában és a katolikus hit megélésében. Sok szép emlékünk maradt róla. A családban együtt imádkoztuk a reggeli, az esti imákat és az asztali áldást” – emlékezik vissza Francesca nővér.

 

Isten-keresés

– Az 1980-as években is nagyon szép lelki élet folyt Csíksomlyón. A fiatalokkal szívesen jártunk a hegyen lévő kápolnába imádkozni. Ebben az időszakban intenzíven kerestem Istent. Sok kérdés foglalkoztatott. Mi az életem célja? Mire hív Isten? Mire vagyok teremtve?

Az 1990-es évek elején ferences napokat szerveztek a ferences atyák. A lelkinapon sok szép elmélkedés, előadás elhangzott. Szent Ferenc életét is bemutatták. Engem megérintett az ő fiatalkori radikális megtérése. Előtte állt a karrier, a szórakozási lehetőség, a lovaggá válás. Ő azonban felismerte, hogy mindennél nagyobb Úr vonzza őt, aki nem más, mint Jézus Krisztus. Isten imádásában, egyszerűségben, szegénységben és az emberek iránti szeretet gyakorlásában élte életét társaival.

A lelkinapon egy ferences atya beszélt az élethivatásról is. Említette, hogy Pécsen az egyik kórházban ferences nővérek ápolják a betegeket, mivel a kilencvenes évek elejétől már hivatalosan működhettek a szerzetesrendek. Nagyon érdekelt azoknak az embereknek a sorsa, akik a társadalom peremére szorultak: a betegeké, magányosaké vagy időseké. Böjte Csaba is ebben az időben készült a ferences hivatására, és nagyon sokat mesélt nekünk Szent Ferencről. Vakációra hazatérve a teológiáról Csíkszeredába, találkozott a fiatalokkal, öregotthonba vitt minket és szegény sorsú családokat meglátogatni. Mivel erősen mozgott bennem a hivatás, később lelkigyakorlatokon vettem részt, hogy letisztuljon, milyen életútra hív Isten. Elindultam, s Pécsen meglátogattam a ferences nővéreket.

 

Test és lélek szolgálata

1990-ben dr. Hazafi Klára főorvosnő hívta őket Budapestről. Amikor én mentem, úgy nyolc hónapja voltak Pécsett a betegápoló nővérek, idősek és egy fiatal, aki érdeklődött a rend iránt. Elbeszélgettem az elöljáróval, elmondtam, milyen vágyak vannak bennem. Nagy szeretettel fogadott, bemutatta a közösséget és a kórházat. Bekísért oda, ahol nagyon sok kiszolgáltatott beteg volt, sokan fekvőbetegek. Ahogy kórteremről kórteremre mentünk, felismertem, hogy itt jelen van a szenvedő Krisztus. Belülről éreztem, hogy itt van a helyem. Vágytam arra, hogy én is részt vegyek az ápolásban, hogy enyhítsem a szenvedő, beteg emberek fájdalmát.

Megismerkedtem a közösséggel, közös imán vettem részt a nővérekkel, majd hazautaztam. Néhány hónap múlva 25 évesen beléptem a szerzetesi közösségbe. Nagyon hálás vagyok Istennek a hivatás kegyelméért. Ugyanakkor a szüleimnek is, hogy ők akkor nem szóltak bele, nem ellenkeztek. Ebben valami olyasmit élek meg, hogy kaptam egy áldást a szüleimtől.

Szerzetesi képzéseken vettünk részt Pécsen és Budapesten. Később elvégeztem az egészségügyi képzést, és szakápolóként együtt dolgoztam nővértársaimmal a kórházban. Nagyon sok szép, örömteli emlékem van, szerettem a betegápolást, a test és lélek szolgálatát. Jézus mondja az evangéliumban: „Mindazt, amit eggyel is teszitek a legkisebbek közül, azt velem teszitek.”

 

Képzések

A szerzetesnővéri életben vannak különböző szakaszok: van a megérkezés (belépés), a jelöltidő és a novíciaidő. Közben tisztázódik, hogy ide szeretett volna-e jönni. Aztán jön a beöltözés, rendi ruhát kap a nővér, és rendi nevet, amivel úgymond egy kis jelet is, hogy elhagyta a világot. Nagyon szerettünk a közösségben együtt lenni: az Isten dicsőítésében, az imádságban és a szolgálatban. A közösségben különböző szolgálatokat kaptam. Megválasztottak rendi elöljárónak (kilenc évig) Magyarországon. Többféle vezetői szolgálatra is megkértek a közösségben, és épp akkor voltam rendi elöljáró, amikor 2005-ben megkeresett minket Böjte Csaba ferences szerzetes atya.

Elmondta, hogy Árkoson van egy kismamaotthon, a Pro Vita Hominis Társaság hozta létre, dr. Kovács Zita doktornő vezeti, beindult már a tevékenység a lányanyák befogadására. Szerzetesnővéreket szeretnének oda hívni, és a Szent Ferenc Alapítványnak adták át a tevékenységet. Előtte egy évvel indult be a szociális intézményünk, az idősek otthona. Igen nagy igény volt a betegek, hozzátartozóik részéről az, hogy olyan intézménybe mennének szívesen, ahol a nővérek jelen vannak, ahol ápolnak. Pécstől 8 kilométerre, Kozánymislényben a helyi önkormányzattól kaptunk egy telket. Már az előttem levő elöljáró felépített svájci segítséggel egy templomot, egy kicsiny kolostort és a leendő szociális intézmény épületéhez is lerakták az alapokat. Amikor engem választottak meg elöljárónak, folytatódtak a munkálatok, és felépült a szociális intézmény. S rá egy évre hívtak minket Erdélybe.

 

Megtelepedés Árkoson

Megvolt a vágy a nővérekben Erdélybe jönni. Nagy-nagy közösségi bizalom kellett. Amikor megkaptuk a Gyulafehérvári Egyházmegyétől az engedélyt, elindultunk. Jelenleg négyen vagyunk ide helyezve: Regina nővér, Pacifika nővér, Tarzicia nővér meg jómagam. Szegénységi fogadalmat tettünk, ez azt jelenti, hogy nincsen saját tulajdonunk. A gondviselő, szerető jó Istent én személy szerint nagyon megtapasztalhattam ezekben az években, akárcsak közösségünk is. Soha nem éheztünk, nem volt úgy, hogy ne legyen ruhánk vagy tető a fejünk fölött. Ez egy szociális terület, de nagyon szorosan kapcsolódik a hivatásunkhoz. Szolgálatunkra igen rászorul a kismamaotthon. Ide nehéz sorsú anyák jönnek megfogant élettel, akik valamilyen formában párkapcsolati sérülést szenvedtek. Várandósak, vagy éppen a kezükben tartják már a kis csecsemőt, és nincs ahová menniük a kórházból. Vagy a család nem fogadja őket. Ebben a szolgálatban veszünk részt, ami nem könnyű küldetés. Az elmúlt 14 évben 80–90 anyán tudtunk segíteni, gyermekeikkel együtt. Volt olyan is, hogy két gyermekkel, akár hárommal jött ide anyuka.

Most már kilencedik éve vagyok Árkosra helyezve, s itt kaptam kolostorépítésre új megbízatást. Nagy vágyuk volt a nővéreknek, hogy külön éljenek, mert ugye a kismamaotthonban éltünk tíz éven keresztül, ugyanabban az épületben, ahol az anyák. Ahhoz, hogy a rendi életet tudjuk élni, fontos volt a külön épület, akárcsak Magyarországon. Ezért is hálásak vagyunk a jó Istennek és az adakozóknak, hogy ez négy éve létrejött.

Amióta itthon vagyok, lehetőségem volt arra, hogy Csíksomlyón lelki gondozást tanuljak. Ez nagy öröm, segíti a szolgálatomat. Tanultuk a lelki kísérést, személyes beszélgetésekben segíteni az embereknek az Isten útján való járásban. Az anyukák számára is lényeges, hogy megnyugodjanak, kibéküljenek sorsukkal, helyzetükkel. Segítjük őket abban, hogy az anya-gyerek kapcsolat kialakuljon. Az első dolog, hogy nyitott ajtókkal várjuk őket. Ezt jól kell érteni. Krízisben van az anyuka, nagyon nehéz, kilátástalan helyzetben kell menedéket találnia. Első rendű feladatunk, hogy be tudjuk őket fogadni. Utána kialakul, hogy mennyi időt maradnak: fél, másfél vagy éppen két évet. A tapasztalataink azt mutatják, hogy két-három éven belül megoldódnak a továbblépési lehetőségek, és addig a csecsemőből már hároméves gyermek lesz. Nem mindegy, hogy hol van a csecsemő. Fontos, hogy biztonságos, nyugodt környezetben legyen. 14 évre visszatekintve az anyukákra és a gyermekekre: ügyesek, iskolába járnak, lábra álltak. Nekünk ez nagy öröm.

A hit, remény, szeretet a vezérvonal. Ez a megkülönböztetés az Isten útján való járásban, hogy ne a nehézségek súlya alatt görnyedjünk, hogy milyen nehéz ez az élet, a társadalom, mert akkor az csak gyengít. Isten az élet Istene – ebben kell hinni és remélni.

A szolgálatunkat nagyon sok ember segíti. Jótevőink, így nevezzük. Akik lelkileg, anyagiakkal vagy szellemileg segítenek minket. Sokan bekopognak, hoznak az anyukáknak ruhát vagy éppen élelmiszert. Van, aki azt mondja, hogy itt van ez az összeg, vásároljanak, ami szükséges számukra. A gondviselő Isten velünk van, nem egyedül futjuk ezt a pályát. Velünk él, és ez személyes Isten-kapcsolat, az ő szeretetében élhetjük meg a mindennapokat. Mi szívesen imádkozunk egyénileg és közösségileg is mindazokért, akikhez küldetve vagyunk, a népünkért. Szeretettel fogadjuk az embereket, akik hozzánk bekopognak. Hálásak vagyunk, hogy befogadottnak érezzük magunkat itt, ezen a településen – vallja Francesca nővér.

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 356
szavazógép
2019-04-18: Sport - :

Újabb Gáll Lajos Futónap (Atlétika)

Ha Szent György Napok, akkor Gáll Lajos Futónap, és ez ebben az esztendőben sem lesz másképp, hiszen április 27-én (az ortodox húsvét szombatján) rendezik meg a hagyományos utcai futóverseny huszonkilencedik kiírását. A viadal idén is három távon zajlik: 200, 2000 és 3600 méteren. A szervezők a rövidebbik táv startját 10, míg a hosszabbik próba rajtját 10.40 órára tervezik a sepsiszentgyörgyi Szabadság térről.
2019-04-18: Család - :

Félre az akadályokkal!

Ahelyett, hogy úgy tekintünk az utunkba került akadályokra, megpróbáltatásainkra, korlátainkra, mint negatív, rossz dolgokra, talán ideje őket áldásként felfogni. Ha így teszünk, nagyszerű ajándékokká válhatnak. Nem a határok ledöntéséről van szó, hanem hogy elrugaszkodjunk róluk, és lássuk, milyen csodálatos lehetőségeket hozhatnak számunkra.