Kivetített hatalmas fotók pörögtek, mégis irodalmi vonatkozású rendezvényt láthattak az érdeklődők, miként azt Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója is állította köszöntőjében. Ennek oka nem csupán az, hogy a fotós társszerzője egy különleges, Izsó Zitával közösen készített Pesti nő című interjúkötetnek, s közben írókat is fotóz, hanem főként az, hogy képei líraiak, töprengésre késztetőek, szociális és más vonatkozású érzékenysége bensőségessé, emberivé teszi alkotásait. Előbb szociális munkás szakon tanult, de hamar rájött, hogy a fotográfia érdekli, választott szakmáját – amely hivatásává vált – Dániában tanulta.

Fotóriporterként dolgozik a Magyar Nemzet napilapnál és a prae.hu művészeti portálnál, eközben egyéni ötleteit, projektjeit is görgeti. A Fénypecázás című sorozata is e mederbe illeszkedik: fekete-fehér fotográfiák egyebek mellett dél-magyarországi beás cigányokról, idősek otthonáról, dunaújvárosi börtönlakókról, mindez személyes, szubjektív optikáján keresztül mutatva. Ha teheti, elbeszélget portréalanyaival, megpróbál közelebb kerülni hozzájuk, ugyanakkor azt a teret is szereti jobban megismerni, ahol dolgozik.

Sepsiszentgyörgyön a Magmában Bach Máté levetítette A pesti nő című sorozatát is, abban Budapest történetét női portrékon keresztül mutatja be, az interjúkötetben közölt beszélgetések pedig „személyes sorstörténetek”. Fotósként váratlan pillanatok tanúja, ha valami magától rendeződik, hagyja, hogy változzon, és így örökíti meg, s vallja, hogy minden egyes pillanat másként adja ki önmagát.