Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

„Orbán Viktornak soha nincs igaza, de mindig igaza lesz”

2019. május 11., szombat, Kitekintő

Orbán Viktor miniszterelnök három napig Erdélyben tartózkodott. Csütörtökön részt vett a szebeni EU-csúcson, pénteken pedig gyárat avatott Kerelőszentpálon, majd Székelyföldre utazott. Szerdán repülővel érkezett Kolozsvárra, és előadást tartott a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem aulájában telt ház előtt. Elsősorban diákoknak, de persze jelen voltak az egyetem tanárai, a kolozsvári közélet, a kulturális és egyházi berkek neves képviselői és politikusok is. Nemcsak Kelemen Hunor, hanem az RMDSZ helyi potentátjai és hát persze, elsősorban EP-képviselőjelöltjei. Nézőként.

Megmondom őszintén, arra számítottam, hogy Orbán Viktor az egyetemi diákság előtt – legalább egy kicsit, amolyan „igazítsuk el kicsit az ifjúságot” jelleggel – kampányolni fog az RMDSZ-nek, ha már korábban megígérte, hogy a május 26-i európai parlamenti választások előtt eljön Erdélybe. Ehhez képest nem hogy az RMDSZ, de még a Fidesz nevét sem ejtette ki, szavazásról, kampányról, mozgósításról egyáltalán nem is beszélt.

Orbán ehelyett tartott egy bő háromnegyed órás előadást, amelyben nagy ívvel felvázolta azt, ahogyan ő miniszterelnökként látja a magyarok, Magyarország és a magyar közösségek helyét, szerepét a világban. A kormányfő mellett az asztalnál Dávid László, a Sapientia rektora, Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke és Tonk Márton, a Sapientia kolozsvári karának dékánja ült.

A kormányfő nem aprózta el, egyből filozófiai magasságokba emelkedett, és az örök dolgokkal kezdte, amelyek szerinte szükségesek ahhoz, hogy belőjük az irányt, a szempontot, ahonnan a magyar nemzet Európára tekint és meghatározza a vele való viszonyát.

Orbán azt mondja, a politikában a magyar nemzeti szempontok három „örök dolog” mentén alakulnak ki, ezek a méret, a hely és a szellem.

A méret pedig igenis számít,

ha arra gondolunk, hogy a magyarok a világ népességének 0,2 százalékát jelentik. Ez pedig – amellett, hogy nyilván meghatározza az ambíciókat is – rögtön felvet olyan kérdéseket, hogy van-e értelme és joga a magyarok létezésének a világban, miért vannak magyarok a világon, és miért azok, akik. Orbán Viktor szerint ezekre a kérdésekre a válasz két elemből áll: egyik az, hogy a magyar egyedi fajta, egyedi nyelvvel, az egyedi, nagyon sajátos nyelv által meghatározott kultúrával, a másik indok a magyarok létezésére pedig a teljesítmény, amit a világ számára nyújtanak, és itt olyasmikre kell gondolni, mint például a magyar találmányok, a golyóstoll, Illy Ferenc kávéfőzési tudománya, az atomkorszak magyar vonatkozásai vagy akár Puskás Öcsi focitudománya.

A másik örök dolog a hely,

ami a magyarok szállásterületét jelenti: ha a térképre nézünk, akkor ezt a helyet balról a germánok, jobbról a szlávok, délre pedig a „muszlim tömegek” határolják, ezek pedig jóval nagyobb entitások a magyaroknál. Vagyis a magyaroknak felesleges olyan külpolitikát folytatniuk, amely megmondja ezeknek a nagy entitásoknak, hogy milyenek legyenek. Más szóval: a magyar külpolitikát nem szabad nyugati mintára a demokráciaexportra alapozni – ez próbál ugyanis megszabni, előírni és számon kérni. Ehelyett geostratégiai jellegű, reálpolitikai megalapozottságú külpolitikát kell folytatni.

A harmadik „örök dolog” a politikában a szellem

Orbán azt vallja és hiszi, hogy a magyar szellem egyik alapköve, a nemzeti karakter örök és visszatérő motívuma az, hogy a magyarok ösztönösen el akarják kerülni a szolganép-sorsot (Kossuthtal szólva: nemcsak szabadok, hanem szabad magyarok akarunk lenni), ez pedig azt feltételezi, hogy a külkapcsolatok szintjén a magyarok elutasítják az alávetettséget.

Ezek alapján lőtte körbe Orbán Európa-politikai víziójának körvonalait, és aki kicsit is követi a budapesti vezetés ez irányú működését, nem fog meglepődni azon, hogy a magyar Európa-politika alapvetése nem lehet más, mint hogy a magyarok fönn akarnak maradni és folytatni akarják ezeréves történelmüket itt, ezen a helyen, területen. Az az Európa-politika, amely nem ezt a célt szolgálja, rossz.

E megalapozó jellegűnek szánt eszmefuttatás után Orbán Viktor a stratégiai cselekvésirányok felé indult előadásával.

Mit csinálnak a magyarok?

Elsősorban gondolkodnak, mégpedig igen sajátosan. A magyar politikai észjárás bonyolultabb az európainál, és európai környezetben a magyar politikai beszéd zagyvábbnak tűnik. Ennek az az oka, hogy a magyarok a napi döntéseket is folyton a történelmi kihívásoknak feleltetik meg, a magyar (kül)politikus konkrét, gyakorlati dolgokról is folyton átkapcsol százéves távlatokba, viszonyít, leképez, megfeleltet – ezt pedig Európa nyugati részén nem nagyon értik. Ez van, ilyen a magyar észjárás.
Demográfiai politikát csinálnak. Az Európai Unióban ez a kifejezés szalonképtelennek számít, aki ilyesmit emleget, azt nacionalistának, sovinisztának, fasisztának bélyegzik. A nyugat-európai államokban a kormánypolitikák szintjén ilyesmit megfogalmazni sem lehet. Ezzel szemben a magyarok nyíltan bevallják, hogy demográfiai politikát vagyis családpolitikát kívánnak folytatni, egyszerűen azért, mert nem akarnak elfogyni. Ezért, a demográfiai szempontok miatt van az, hogy a magyar kormány a családot egy férfi és egy nő kapcsolatának tekinti.

Bevándorlásellenes politikát csinálnak. Orbán rögtön hangsúlyozza, hogy bevándorlásellenes, nem bevándorlóellenes. Nem a migránsok, a személyek, az emberek ellen vagyunk – mondja –, hanem a migrációt, mint jelenséget szeretnénk elkerülni, mivel történelmi távlatokban gondolkodva nem engedhetjük meg, hogy leromboljuk azt a világot, amit felépítettünk. Ez pedig úgy lehetséges, ha a segítséget oda visszük, ahol szükség van rá, a magyar kormány pedig a magyar gazdaság állapotát meghaladó mértékben visz segítséget oda, ahová kell – anyagi segítségről van szó, kórházak, iskolák, templomok építésével.

Világnemzetet építenek. Mégpedig azért, mert a magyar történelem a szétszórattatás történelme, ezért a magyar kormány feladata az, hogy a szórványban vagy tömbben élő magyar nemzetrészeket összekapcsolja egy világnemzetté. Meg persze az, hogy a világ minden magyarja számára minőségi kultúrát, gazdaságot építsen, hogy ellensúlyozni lehessen az asszimilációs nyomást, hogy meg lehessen tartani magyarnak mindenkit, aki magyarnak született.

A magyarok továbbá munkaalapú társadalmat építenek, de a szuverenitás-alapú politikát is továbbviszik. Ez utóbbinak lényeges eleme például az, hogy a NATO-tagság ellenére saját hadsereget kell felépíteni, de az is, hogy az EU-tagság jó, mert a nemzeti célokat így jobban lehet szolgálni. Fontos az is, hogy Magyarország pénzügyi rendszerének legalább a fele magyar tulajdonban legyen, hiszen nem mindegy, hogy az ország kinek adósodik el: nemzetközi gazdasági szereplőknek, a bankoknak vagy a saját lakosságának.

Posztnemzeti és posztkeresztény árnyak Európa fölött

A bevándorlás – Európában ez most a legfontosabb folyamat Orbán Viktor szerint. A kormányfő világossá tette, hogy bevándorláson az Európán kívüli területekről az Európai Unióba irányuló mozgásokat érti. Ennek van kulturális és civilizációs hatása, mivel ezáltal kevert népességű lakosság jön létre, és itt persze a vallási-kulturális meghatározottságról van szó: az európai keresztény lakosság keveredik a muszlim bevándorlókkal. Na már most: a Nyugat-Európában domináns liberális és baloldali doktrína szerint mind a keresztény, mind a muszlim közösségeknek ki kell lépniük saját hagyományukból és létre kell hozniuk egy új minőséget.

A baloldal ezt kívánatosnak tartja, mivel úgy gondolja, hogy ez az új minőség fölötte áll a korábbiaknak, amelyeket meg kell haladni és be kell lépni az emberiség fejlődésének posztnemzeti és posztkeresztény korszakába. Ezzel a baloldal a saját nézőpontjából nyilván nem rosszat tesz, hanem küldetést teljesít, ezért bátorítja a bevándorlást. Ezzel szemben Magyarország – de a közép- és kelet-európai országok is – azt mondják az EU-ban, hogy a migrációt meg kell állítani, mivel a kevert népesség nem jó – egymás mellett kell élni, nem egymással.

Így tehát a bevándorlás tekintetében két gondolkodási irány létezik Európában: a nyugati megközelítés szerint a bevándorlás bekövetkezik, és ez jó, mivel a bevándorlással ellensúlyozni lehet a demográfiai csökkenést, így van remény a jóléti rendszerek fenntartására. Tehát: a demográfia egy matematikai kérdés, a pozitív számnak meg kell lennie, ezért a bevándorlás – egyetlen kedvező demográfiai folyamatként – elfogadható és bátorítandó. Nyugat-Európában a kérdés tehát az, hogyan éljünk együtt a bevándorlással, ha már bekövetkezett. A magyar álláspont szerint az alapkérdés viszont az, hogyan ne következzen be a bevándorlás, mivel „nekünk nem szám, hanem magyar gyermekek kellenek”. Látható tehát, hogy a vélemények széttartanak Európában, és nagyon kérdéses, hogy e tekintetben helyreállítható-e az európai egység, mert a távolság egyre nő a két álláspont között, magyar szemszögből pedig nem biztos, hogy az európai egység árát érdemes-e megfizetni, ha azt a bevándorlás elfogadása jelenti. A magyar kormány ugyanis abban hisz, hogy a magyarok közösségében van még biológiai és lelkierő, hogy külső elemek bevonása nélkül is képes legyen fennmaradni, ez a magyar családpolitika alfája és ómegája.

Jön az európai szocializmus?

A bevándorlás problémája után rögtön a legfontosabb kérdés a gazdaság állapota Európában. A „migrációs csatazaj” miatt még kevésbé hallhatók az erre vonatkozó felvetések és érvek, az viszont körvonalazódni látszik, hogy baloldali, szocialista reneszánsz készülődik Európában, a következő hónapokban esedékes parlamenti választások nyomán ez még inkább látszani fog. A baloldal álláspontja pedig az, hogy európai szocialista gazdaságot kell kialakítani, ez pedig az erőforrásokat a társadalmi mérnökösködés mentén tervezné és osztaná szét.

A közép- és kelet-európai államok azonban tudják, hogy mit jelent a szocializmus.  „Mi már éltünk szocialista gazdaságban, de nem jött be, ezt tanúsíthatjuk. Ők ezzel nem próbálkoztak, de mi igen, ezért azt javasolhatjuk, hogy ne próbálkozzanak” – mondja Orbán. Ő úgy gondolja, hogy ez lesz a következő nagy vita a migrációs vita után, és a legfontosabb szempont, amit nem szabad szem elől téveszteni, az, hogy a szocializmust valakinek így is, úgy is ki kell fizetnie.

Na és milyen jövő vár a fiatalokra, ha magyarok?

Orbán Viktor szerint az EU változás előtt áll, mind a három fontos intézményében – az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Európai Bizottság összetételében – fontos változások jönnek egyrészt a tagállamokon belüli, másrészt az EP-választások eredményeképpen. Azt viszont biztosan állíthatja, hogy a következő tíz évben a magyarok, az anyaország mindenképpen megmarad a keresztény kultúrkörben és biztonságos életet tud kínálni a magyarságban megmaradó fiataloknak. Tud kínálni teljes foglalkoztatottságot, gazdasági növekedést, biztonságos, fejlődő, keresztény magyar életet. „Nagy lehetőségek előtt állunk, ezért kalandra szólítom a magyar fiatalokat, mivel aktív szerepet tudnak vállalni a következőkben” – zárta eszmefuttatását Orbán Viktor.

És végül derüljön ki az is, honnan származik írásunk címe: az Orbán mellett ülő Kató Béla református püspök „nagyon világos és következetes okfejtésnek” nevezte a miniszterelnök előadását. Az ő szavait hadd idézzük teljes egészében:  „Mindig lélegzet-visszafojtva követjük, ha megszólal Orbán Viktor otthon vagy a világban, mert olyan érvekkel mondja el, amelyekbe nem lehet belekötni. Van egy mondás, ami egyre népszerűbb: Orbán Viktornak soha nincs igaza, de mindig igaza lesz. Megteszünk mindent, hogy ezt a fajta gondolkodást támogassuk és cselekvő részei legyünk.”

Fall Sándor (Főtér)

Hozzászólások
Szavazás
Ön kire szavaz az elnökválasztás első fordulójában?











eredmények
szavazatok száma 315
szavazógép
2019-05-10: Közélet - Demeter Virág Katalin:

Virágvarázs a főtéren

Virágok százai, cserjék, számtalan dísz- és fűszernövény díszíti péntek reggel óta a megyeszékhely főterét, mely ötödik alkalommal fogadja be a Tega Rt. és a GardenLine Kft. által kezdeményezett Sepsiflora kertészeti és virágkiállítást. A rendezvénnyel egy időben vasárnapig hagyományos termékvásár is várják a látogatókat a korzón.
2019-05-11: Képzőművészet - :

Átlényegülés (Hervai Katalin kiállítására)

Hervai Katalin grafikusművész munkáit szemlélve nem véletlenül jut eszünkbe az átlényegülés fogalma, a szónak belső értelmével és folyamatával. Igaznak gondoljuk mind művészi útjára, tehetségének kibontakozására, az édesapjától, Hervai Zoltán festőművésztől örökölt talentum felhasználására, mind pedig személyes életére. Szívós kitartással, szorgalommal alapozta meg tehetségének kiteljesedését, az egyéniségéhez leginkább illő formanyelvet és világlátást. Megélt külső elnyomásokat és azokra még mikós diákként a felnőtteket meghazudtoló bátor választ adott: figyelemfelkeltő plakátokat, Erdélyért 1975 novemberében!