Ahogy a csűr kapuján belépsz, hat hegedűs fogad, Székely Levente hegedűművész és tanítványai hangolnak az ünnepségre Köllő Margit Fészek című kétméteres textilmunkája és Gyimesi katedrális című nyomata alatt, oldalból, az ablak irányából Bocskay Vince Kitekintés című bronzszobra áll, a kitekintők előtt lehúzott függöny.
Ezzel, akár egy színházi előadás előkészületeiként, be is léptünk egy tér és hang aránykeresésébe, ahol rögtön látószögbe kerül Sánta Csabának a rendezvény címét adó Arány című bronzszobra. Innen már repedezett lépcső vezet a Kakasülőbe, ahol az emlékek sora, klasszikus művek felidézése fogad. Kuti Botond értelmezi újra Vermeer Tejet öntő nő, illetve Velázquez Udvarhölgyek című festményét.
Kuti Botond: Tejet öntő nő
A kettő között pedig kisebb méretben Lilla mesél, Barabás Éva alkotásában. A szemközti falon Márton Árpád A lélek fáját, asztalát, létráját a kék szín uralmával sorakoztatja. Mellette Kuti Dénes személyes, helyhez kötődő vallomása, megemlékezése Felsősófalvi nagyapám forrása címmel.
A terem végében erőteljes vágásokkal, gyűrődésekkel, repedésekkel alakította ki Berze Imre 94 forma című kollázsát, alatta pedig Vargha Mihály láncfűresszel darabolt Fej című szobra tekint vissza szigorúan az emlékezések terére.
A földszinti teremben Kiss Levente bronzban személyesít meg szobraiban két gótikus ablakkeretet, közrefogva Ábrahám Jakab Töprengő és Alkotás című tusrajzát.
Kiss Levente alkotása
Vinczeffy László a fény erejét teszi újra plasztikussá Fénymáz, Torzó, Fénytörések című munkáin. Deák M. Ria az aránypárok fokozásaként erős vörös gyapjúfoltjaival válaszol a szemközti optikára. Deák Barna drótnyomatain Prométheusszal és Keresztes hadjárattal egészíti ki az alagsor történetét.
Brassóból, Marosvásárhelyről, Sepsiszentgyörgyről, Csíkszeredából, Szovátáról érkeztek az alkotók, zömében azok a mostani hetven év körüliek, akik egykor a Marosvásárhelyi Művészeti Líceum növendékei voltak, kiegészülve néhány fiatal meghívottal.
Az idén Arányok címmel rendezték meg a Művészek Atyhai Társaságának hatodik csoportos kiállítását a Kakasülő Galériában. Vinczeffy László minden családtagja valamilyen formában részt vállal a találkozók munkálataiban, ezúttal unokája, Vén-Vinczeffy Anna vallomásával kezdődött a több mint kétszáz vendéget befogadó rendezvény: „A Firtos ormai alatt két szarvas vigyáz méltóságteljesen egy bennvalót, és tekint le befogadón a látogatóra. Mitikus őrei a galériának. A szarvasokat túlhaladva ennek a közegnek a csodái tovább bővülnek: megjelenik a felszín mögötti valóság, hiszen az első pillantásra csűrnek tűnő épület valójában galéria, a kert pedig nem egyszerűen gyümölcsös, hanem a boldogság pilléreinek otthont adó Vidám tér. Végigjárva a bennvaló stációit, úgy érezhetjük, hogy minden letisztul, a felszín alól előbújó rejtett valóság megnyugvással tölt el bennünket.”
Vargha Fruzsina megnyitóbeszédében azt hangsúlyozta, hogy a mai erdélyi képzőművészetnek erőteljes epicentrumává vált Atyha és a Kakasülő Galéria. Alapvetően egy barátságokon alapuló művészcsoportról beszélünk, amely számos értékes tárlattal örvendeztet meg évente. A vizuális élmények mellett a kulturális térképre helyezte, a szellemi vérkeringésbe kapcsolta a falut. Kérdésekkel kalauzol végig az egyes alkotásokon, az ecsetvonásokat, az ösztönöket, a vésőnyomokat elemezve. Rajzra, újraértelmezésre, újraalkotásra, szaggatottságra, cizellálásra, távolinak tűnő építészeti elemekre, a textil átjárhatóságára az egyes szigetek, színek, formák, anyagok között keres összefüggést. Végül a tárlat címe kapcsán felteszi a kérdést: „Mi mivel, hogyan s milyen mértékben aránylik? Legtöbbször ebben a kontextusban használjuk a szót. A mai ünnepre úgy módosítanám, hogy át kell értelmeznünk a kifejezést. Nem számokban kell mérnünk az arányokat, hanem emberekben, esztétikában, csodákban. Egyedivé varázsolja a kiállítást az, ahogyan a rajz nemessé, a fonal és textilszövet uralkodóvá válik és mégis selymes marad. Az arány ma inkább viszonyulást, precizitást, átváltozást jelent.”
A beszéd után a nemrégiben elhunyt Köllő Margit képzőművészre és Béres Andrásra, az eddigi ünnepségek szakácsára emlékeztek egyperces néma csenddel.
A rendezvény végén Vinczeffy László Angyal című festményét ajándékozta a korondi községháznak, megköszönve a község polgármesterének, hogy az autós zarándokok immár egészen a galéria bejáratáig aszfaltozott úton közlekedhetnek, s hogy ezentúl se feledkezzenek meg: a korondi kerámián túl létezik egy magasabb régió, amely Atyha a maga Kakasülő Galériájával.
Az Arány című tárlat július 31-ig tekinthető meg.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
