Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Román szemmelTraian Ungureanu: EU – a hajdani Európa

2019. július 13., szombat, Vélemény

Döbbenet! Az Európai Unió szégyentelenül közszemlére bocsátja számos szégyellni való testrészét, és a híres-neves román humor széltében-hosszában egyetlen pisszenése sem hallatszik. Egyetlen hahota, egyetlen ironikus suttogás, egyetlen folklórörökségből vett beszólás, semmi. Csak a négy lábra ereszkedett konformizmus.

Tehát képesek vagyunk újraszámolni a dolgokat: a kommunizmus alatt tele voltunk iróniával, mert a gazdák nem törődtek azzal, hogy hízelegjenek nekünk. Mivelhogy végre jogot kaptunk a dicsőítésre, miközben saját egónkat is simogatjuk, az EU-ban annyira szószátyárak vagyunk, mint egy fotótapéta.

Európaivá nyilvánítottuk magunkat és a bejáratnál egyszersmind hátrahagytuk összes erényünket és elemi józanságunkat. Ezt nevezzük mi demokráciának.

Mert különben eleresztettünk volna legalább egy kis cincogást a megbundázott bál láttán, amely megszülte az EU új fejeseit. Ennek az arrogáns konklávénak a demokrácia fényes ígéretével szavazásra csábított sokasággal szembeni tisztességesség lett az első áldozata. Saját vezetőit az EU a választóktól – attól a bizonyos, közleményekben és szónoklatokban állandóan hangoztatott 500 millió polgártól – csak galaktikus léptékben mérhető távolságban jelölte ki.

A következőképpen lehetne leírni az EU által megfogalmazott ajánlatot: ti megszavaztok egy hatalommal nem rendelkező parlamentet, mi pedig szavatolunk nektek egy Németország és Franciaország által kitervelt kormányt, miközben gratulálunk a demokratikus igyekezetért. Szavazatotok fölösleges volt és ezzel megerősítettétek az EU-típusú demokráciát.

Az eddig leírt művelet egy kifinomult, jóval a népi-vágómarhai felfogóképesség felett álló paradoxont igazol. Röviden: senkinek sincs joga meghamisítani vagy semmibe venni a demokráciát, azok kivételével, akik egyszer és mindenkorra eldöntötték, hogy ők a demokrácia. De ne torpanjunk meg a pöcegödör szélénél. Menjünk bele a részletekbe.

Először is lesöpörték az asztalról az Európai Parlamentet, azt az intézményt, mely – legalábbis a formaságok szintjén – az EU demokrácia iránti vágyát volt hivatott jelezni. A francia–német istenek nem tudtak megállapodásra jutni, dölyfösen belezavarodtak saját méltóságaikba és a csáp kisujjának egyetlen intésével elbocsátották a Parlament jelöltjeit. Pár ezer telefonhívással és jól bezárt szobában lefolytatott alkudozások után végül arról tájékoztattak mindenkit, hogy bizonyos von Akárki valamint nevezett Akárqui lesznek az EU új vezetői. És kész. Aki pedig kételkedni mer ebben, az a demokrácia ellensége!

Az oszmán átláthatóság eme remekművének listavezetője az Európai Bizottság leendő új elnöke. Ursula von der Leyen Angela Merkel tanítványa. Ennyi elég is. Von der Leyen amúgy arról ismert, hogy védelmi minisztersége alatt a német hadsereg elérte egy strand­öltöző felszereltségét és egy depressziós koala harcképességét.
Emellett a Bizottság leendő új elnöke az Európai Hadseregben is hisz, úgy, mint egyesek az anorexiás vérszegénységből K1-szintre felizmosító táplálék-kiegészítőkben. Ennek a látomásos viccnek alapja az Egyesült Államokkal szembeni ellenszenv, ami mellett az új Frau Europa következetesen tesz hitet; ujjonganak is emiatt a naivak, a radikálisok, a vakok, a tetováltak és a többi hivatásos európai is – Berlintől egészen a moszkvai Sztaraja tér 4. szám alatti vezénylő központig (ahogy a Lubjankából kijössz egyenesen, aztán jobbra a harmadik).

Ugyanez az euro-ukáz helyezte a képbe Charles Michelt és Josep Borrellt is. Az egyik az Európai Tanács elnöke lesz – vagyis teremfőnök a nemzeti vezetőknek a legújabb francia–német tranzakciókra rábólintó összejövetelein. Michelt a mindenkori belga miniszterelnökök káprázatos tulajdonságai teszik erre alkalmassá: a többség hiánya, az állandósult ideiglenesség és a végtelen önfeladási képesség az európai Új Testamentumot alkotó migránsokkal, kerékpárokkal és időjárás-jelentésekkel szemben.

Az EU-s külpolitika Legfőbb Vezetője (elnézést a kifejezésért) Josep Borrell lesz, egy spanyol szocialista, akinek a fentebb leírt címén máris örvendeznek.

Az Országos Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) útmutatója szerint a teljes EU-s csapatnak ingyenszállás járna egy jól őrzött intézményben. Régen feledésbe merült tettek arról árulkodnak, hogy von der Leyen asszonynak a hűvösön kellene hímezgetnie plágium és szerződések jogtalan odaítélése miatt. Kicsivel odébb, egy melléképületben az összeférhetetlenségi ügyek miatt a kulcskarika- és övcsatrészlegen dolgozó Borrell úrral kellene találkoznunk. Borrell ugyanis elfelejtette bevallani, hogy egy cég igazgatótanácsának tagja, s ezért évente 300 ezer eurót kap. Ezektől az apró részletektől eltekintve, melyekért Romániában kerékbetörés, az EU-ban pedig előléptetés jár, mindketten tökéletes alkatrészei a gépezetnek.

Az EU-intézmények élére helyezett társaság a rendszer alapvető feltételeinek megfelel: érinthetetlenek, ismeretlenek, olyan többnyelvűek, akik egyetlen világnyelven sem képesek természetesen megszólalni, s az önkívületig hűségesek ahhoz a párhuzamos világhoz, melyet az EU a valóság felett összezárt.

Ennek a valóságtagadásig elmenően önmagáért való világnak a megerősítésében van az EU ereje és ebből fakad majd bukása is.

Ez már régóta túl sok. Most már beteges is. Az EU, belső válságok és külső nyomások rohamai közepette, mindannak a megerősítésével válaszol, ami gyengeségét és bajait okozza.

Egy elszigetelt és saját képétől extázisba eső adminisztráció vánszorog őrülten, mindent semmibe véve a demokráciáról hebegő ostoba tömegektől elszakadt arisztokráciák sorsa felé. Versailles és Szentpétervár óta minden Birodalmi Udvart ugyanaz tart egyben: a luxus, a bikkfanyelv és az önnön örökkévalóságunkba vetett bennsőséges hit. Az EU, a demokrácia fáradt kicsúfolása mögött ugyanezeket a – dicsőseget fenntartó és a romlást előkészítő – jellemvonásokat mutatja.

A demokrácia hiánya létfontosságú e vezénylési rendszereken belül, de a demokratikus elv szégyentelen hangoztatását követeli meg. Ennek a rákos szofizmusnak az értelme elkerüli azoknak a figyelmét, akik mindent elhisznek, amit hallanak. Az EU újra meg újra kinyilatkoztatja önnön demokratikus voltát, e rendszeres mantra hipnózisa alatt azonban senki sem veszi észre, hogy az EU csak kijelenti, de nem alkalmazza ezt.

Itt van például Ursula von der Leyen, aki rögtön azután szólal fel az Európai Parlamentben, hogy az Európai Parlamentet nevetségessé tették azzal a döntéssel, mellyel Ursula von der Leyennek adták oda a legfőbb tisztséget. Mit mond von der Leyen? Fontosnak tartom, hogy az Európai Parlamentben hangozzanak el az első nyilatkozataim, mert itt van az európai demokrácia szíve! Perverz.

Az EU döntött. Mostantól kezdve semmi sem fordíthatja vissza útjából ezt az intézményt, mely a saját elpuskázott felismerésébe süllyed majd el.

De nem az EU a mi gondunk, hanem annak a katasztrófának a megerősítése, melyet a kommunizmus alatt elrejtettünk és azután túlhaladottá nyilvánítottunk. Két ország hallgat ostobán az európai történelem katasztrofális változásaival szemben: Románia és Bulgária. Az EU legszegényebb és legtehetetlenebb országai. De nem a technológiai és banki szegénységről van itt szó.

A kommunista katasztrófa után 30 évvel, íme, készek vagyunk újra felsorakozni. Azt fogják majd mondani, hogy a kommunizmus alatt az erőszak uralkodott, míg az EU ellenkezőleg, a szabadság megtestesült garanciája. Ezt csak az gondolja így, aki nem vette észre, hogy feleslegessé vált az erőszak. Az erkölcsi befolyásolt tanítással, mentalitás feletti ellenőrzéssel és a finanszírozáson keresztül történő irányítási technikákkal többet lehet elérni, mint bikacsökkel. És magisztrális bónuszt biztosítanak: a szabadság érzetét.

Pontosan 70 év telt el a gyászos 1984 című könyv megjelenése óta. El kell mondani, hogy George Orwell víziója mára elavult. Az ellenőrzési rendszerek totális hatalma már nem feltételez erőszakos nyomásgyakorlást vagy az Erőszak Minisztériumának létezését. A kinyilatkoztatott demokrácia alapján gyártott konszenzus elegendő. Az 1984 elsőrangú irodalom marad. A többi érvénytelen.

Nemzeti szinten állati sehollétünk megerősíti mindazt, amit a kommunizmusból való kikerüléskor szőnyeg alá söpörtünk.

Igen, Romániát megsemmisítették és előállati stádiumba juttatták. Semmit sem mondunk, mert semmit sem értünk. A gazdasági gyengeség, az emberi zűrzavar és a kulturális alsóbbrendűség – kommentár és gyógyír nélkül – az EU pénzeitől és adminisztrációjától való primitív függés állapotába züllesztett bennünket.

Igen, igaz: létezik kelet-európai elmaradottság és balkáni ostobaság. Ragyogóan képviseljük ezeket. Szigorúan pontos mindaz, amit keleti obskurantizmusként ismer és néz le a Nyugat. Agyatlanul kerültünk ki a kommunizmusból és a máig elnyújtott önfelszámolásig folytattuk.

Pontosan azok vagyunk, amit a Nyugat gondol rólunk. Nevetséges, hogy a Nyugat pontosan akkor táplál rólunk ilyen gondolatokat, amikor a saját öngyilkosságát készíti elő nagy csinnadrattával, de ez semmin sem változtat. A játszmának vége, nekünk is, nekik is. Mi kimerültünk, az EU pedig csak ráadás.

Európa marad, de csak akkor, ha sikerül megkülönböztetnünk az EU-tól – a hajdani nagy reménységtől, a hajdani trónkövetelőtől, a hajdani Európától.

(Adevărul/Főtér)

Hozzászólások
Szavazás
Önk kire szavaz az elnökválasztás második fordulójában?








eredmények
szavazatok száma 792
szavazógép
2019-07-13: Képzőművészet - :

Száz éve született Hervai Zoltán festőművész

„A lelkünkben felgyűlt érzelmek sokaságát és sokféleségét a zenén kívül a festészetben tudom elképzelni. Levezetni tiszta formákkal, tiszta színekkel, az érzelmek árnyaltságát, líraiságát, drámaiságát, intimitását, vitalitását figyelembe véve, de nem előre elkészített színvázlat alapján, hanem a vásznon egyszer átélve, intenzíven, ösztönösen, intuitive megfestve. (...) A színekben és a színeknek élek, ez az, ami melegít, és részben megélt, de inkább be nem teljesült vágyaimat helyettesíti” – így fogalmazta meg alkotói hivatásának lényegét Hervai Zoltán, aki épp száz éve, 1919. július 10-én született Sepsiszentgyörgyön, és aki később a város művészeti irányvonalának fontos tényezőjévé vált. Hivatását nem öncélú, hivalkodó módon élte meg, hanem az adott ideológiai megkötöttségeken túl népe szépérzékének, igényszintjének, kultúráltságának fejlesztésére, képzésére kívánta fordítani.
2019-07-13: Kultúra - :

Kapui Ágota: Jövőnk asztalára

Ingünk vásznában szent hideglelés
az anyanyelv, mely bőrünkhöz tapad.
Mint útra termett garabonciás,
cipeljük létünk szent küldetését,
múltunk reccsenő hangjait tekerjük
szüntelen a lélek szomorú
kintornáján.