Déli kapu

Megyénk déli kapuja a Székelyföld déli kijárata, ámbár az sem biztos már, mert lám, Gábor Áron sem pont ott esett el, a friss irodalom szerint ma már sok minden másként van. A hídon túli terület, a mai Farkasvágó állítólag a Kálnoky grófok emlékét őrzi, ők bírták a területet – erősíti a régi prázsmári magyar szájhagyomány is –, még akkor is, ha újabban a Lunca Calnicului helységnevet Câlnicului-ra változtatták, de marad a híd, marad a kökösi csata emlékműve, marad Kányádi Sándor örök szép verse, a hely, amely valamikor országhatárt is jelentett.

– Ön mint a község korábbi alpolgármestere úgymond örökölte a községgondokat elődjétől –  kezdtünk bele az ikertelepülés legfrissebb gondjainak taglalásába Silviu Tăraș megbízott polgármesterrel. Kötődik amúgy a településhez, ismeri múltját-jelenét, hiszen civilben történelem szakos tanár, históriai témából doktorált. – Az ivóvíz, kanalizálás, közvilágítás kérdése ismét terítéken, olyan, mint egy véget nem érő sorozatfilm. Még akkor sem igaz, hogy nem új ösvényeket tapos az önkormányzat, ha olykor Kökösbácstelek infrastrukturális helyzetének lassú alakulását önökön kérik számon az árvizek pusztította falut egyre gyakrabban látogató hivatalosságok.

– Így van, mert az egyértelmű, hogy ebben az esetben a papír beszél, a kutya ugat. Esetünkben az egyre bonyolultabb és változó törvénykezés, a pénzügyi buktatók képezték az akadályokat. Most viszont már valóban újabb kitaposott ösvényeken haladunk mindkét településen.

– Kezdjük az ivóvízzel.

– Ez a legfontosabb kérdés most számunkra. Elkészült az ivóvízhálózat, működőképes, tavaly novemberben vettük át. Még márciusban átadtuk a rendszerrel kapcsolatos dokumentációkat a Közüzemeknek tanulmányozás céljából, ugyanis nekik – mint erre szakosodott cégnek – kell felvállalniuk ennek üzemeltetését és a vízszolgáltatást. Sajnos, szakember-hiánnyal küszködnek, de hamarosan sorra kerülünk mi is. Nagyon várják már a lakosok a jó minőségű vizet, ugyanis sok helyen fertőzöttek itt a régi udvari kutak. Másik sürgősség a közvilágítás, amelyet mi 2013-ban teljesen felújíttattunk és gazdaságos égőket szereltünk fel, csakhogy azok nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, mert nagyon drágák és rövid idő alatt kiégnek, vagy pislognak, ami zavarja azokat a családokat, akiknek a kapuja előtt ilyen égő található. Pályáztunk az egész rendszer felújítására és hosszabb ideig működő égőkkel való felszerelésére. Ha kapunk rá anyagiakat, ezt kellene kiviteleznünk mind a községközpontban, mind a hozzánk tartozó Bácsteleken, ahol jelenleg nincs közvilágítás. Bácsteleknél maradva, be kell fejeznünk az I–VIII. osztályos iskola külső javítását, fel kell újítani a tetőszerkezetet. A falu óvodája a kultúrotthon egyik szobájában működik, de mivel a kultúrházat nem kapta vissza a görögkeleti egyházközség, állami tulajdonban maradt, nekünk kell felújíttatnunk. Felgyorsította Bácsteleken a kivitelező az aszfaltos út, a vízlefolyók és a járdák építését, biztosított arról, hogy betartja az augusztus 30-i határidőt.

Tăraș Silviu megbízott polgármester

Ami a szennyvízhálózatot illeti, a polgármester elmondta: tavaly decemberben a brassói IGUT nevű cég elkészítette a műszaki tervezetet, most kész lett a tenderfüzet, következik a versenytárgyalás. „Sok pénzbe kerülő munkálat, amely szakaszonként épül ki, és a szomszédos Prázsmár község fővezetékére fogják rácsatlakoztatni, de át kell vezetni a vasút, a műút és a Feketeügy alatt. Kiszolgálja mindkét települést, azonban sajnos alaposan tönkreteszi majd az aszfaltozott utakat-utcákat, amelyeket részlegesen fel kell majd törni, pedig ez a mi aszfaltszőnyegünk hihetetlen jó minőségű lett” – mondotta.

A polgármester ismertette: van még egy igen hasznos nyertes pályázatuk, amely a Gábor Áron Általános Iskola teljes felújítását célozza, s amelyet még ebben az évben szeretnének kivitelezni. Ennek egyetlen akadálya a tűzvédelmi engedély megszerzéséhez szükséges dokumentáció késlekedése, ugyanis a műszaki tervezetnek már május 15-én a kezükben kellett volna lennie.

Bár javában folyik a vakáció, ebben a témában kerestük Szabó Enikő igazgatót, aki elmondta, hogy az iskola külső-belső felújítása halaszthatatlan. Ők amúgy sikeres tanévet zártak, tanulóik szerepeltek a március 15-i templomi ünnepségen, a Háromszék nem alkuszik kökösi ünnepségen, a zabolai Csipkés táborban lazítottak, jó helyezést értek el a Négy határon át vetélkedőn. Öt nyolcadikos végzett Kökösben, négy Bácsteleken. A kökösiekből hárman mentek líceumba, a többi szakiskolába, a bácstelekiek pedig mind líceumba.

Vakációban, gond nélkül

– Az iskolai pályázat kivitelezése mellett még van egy gondunk, amit minél hamarabb meg kellene oldani – folytatta a polgármester. – A megyei tanács ugyanis elindított egy, a tűzoltószertárak felújítását célzó programot – ehhez kellene biztosítania a helyi önkormányzatnak a saját, 50 százalékos önrészét.
Beszélgetésünk során az is kiderült, hogy a község lélekszáma lassan apad, jelenleg az 1560-at alig haladja meg. Ennek egyik bizonyítéka az is, hogy a magyar kormány támogatásával megépült vadonatúj és korszerű óvodában ebben az esztendőben már csak egy vegyes gyerekcsoport tudott indulni egy szál óvónővel.

Örökségmentés

Lassan a vége felé közeledik az örök­ségmentés – tudtuk meg Bartha Alpár unitárius lelkésztől, aki az egyház­­község gondnokával és keblitanácsával együtt Kökösbe való kihelyezésének pillana­­tától lelkén viseli az eklézsia műemlék temploma teljes rehabilitációjának a dolgát, amelyről lapunk is tudósított már.

– Freskómaradványos műemlék templomunkat és a hozzá tartozó harangtornyot gyakorlatilag felújítottuk, használjuk is vasárnapról vasárnapra – részletezte a lelkész –, mondhatni, az utolsó simításokat végezzük. Terveink szerint az ősszel át is adjuk, akkorra várjuk ide azokat, akik segítettek bennünket az örökség megőrzésben, ugyanis anyagiakat kaptunk a magyar kormánytól a Teleki Alapítványon keresztül. Harkó Dénes ilyen jellegű munkálatok elvégzésére szakosodott cége és a Linea Kft.

– Bodor Csabáék és Ferenczi Sámuelék – szakfelügyelték és dolgoztak rajta érezhető lelkesedéssel.

Élő egyébként a kökösi unitárius gyülekezet. Lélekszáma közel kétszáz, idén konfirmációt is tartottak, és megszervezik a vakációs élménytábort, a lelki nevelést, természettudatos ismereteket elmélyítő rendezvényekkel és kirándulással lesz eseménydús a nyár. Magas rangú vendéget is fogadnak a chicagói Medvill Lombárd Egyetem amerikai teológusának személyében, aki az erdélyi unitárius eklézsiák élete felől érdeklődik, és útba ejti Kököst. Ezt követi majd az amerikai, richmondi testvérgyülekezetük egy kisebb csoportja, szeptember elején pedig a Gondviselés Segélyszervezet fiataljaival készülnek egy baróti és sepsiszéki kalákatáborba is. Ennek kettős célja lesz: a régi kalákás hagyomány felélesztése, ugyanakkor kétkezi háztáji munkát is végeznek majd rászoruló időseknél, egyedül élőknél.
A lelkész azt is elmondta, hogy dolgoznak egy részletesebb kiadványon Jánó Mihály szerkesztésében, amelyben helyet kapna a templom régészeti-építészettörténeti ismertetése, s nyilván mellette néhány fontosabb adat, esemény az egyházközség történetéből, életéből. Sokan fogják igényelni a hasznos kiadványt, ugyanis a volt kökösi lelkész, Mátyás György és néhai Kónya Ádám összefoglalója után ez lesz a műemlékegyüttes legrészletesebb ismertetője.

A felújított templom és a felújításra váró zsellérház

Meglepetés volt számunkra, hogy az egyházközség megvásárolta a templom közelében álló, eléggé romos állapotban levő, ún. Serester-féle, barcasági-kökösi típusú régi zsellérlakóházat azzal a merésznek tűnő elképzeléssel, hogy jó lenne azt megmenteni, felújíttatni. Van még egy egyházi tulajdonban levő visszaszerzett épület is, távlatilag mindkettő szociális otthon létesítésére lenne majd alkalmas. Így talán megvalósulhat a zsellérház megmentése, amire régebb az önkormányzat sikertelenül pályázott (képünk).

A kökösi református egyházközségben sem csendes a nyár. Kovács Levente, a félezer lelket számláló egyházközség lelkipásztora elmondta, hogy látogatásunk előtt zárta kapuit a helybeli kisebb gyermekek számára szervezett vakációs bibliahét (képünk), „amilyent majd a nyár végén – szokás szerint – az unitárius gyülekezetben is szoktak tartani, akárcsak mi tettük más felekezetű gyermekek számára is”. – Általában közel félszáz gyerek jött el naponta, itt is ebédeltek, mert asszonyaink főztek számukra. Öt pedagógus, jómagam és ikéseink segítettek a napi programok szervezésében-lebonyolításában, külön az ovisoknak és külön az iskolásoknak – mondotta.

Kovács tiszteletes említette, hogy 2005 óta élő kapcsolatot ápolnak a Zirc környéki Balatonfőkajár település református testvérgyülekezetével. Ők utóbb voltak náluk látogatóban, amikor megünnepelték kapcsolatuk tízéves jubileumát. Augusztus elején az ikésekkel mennek táborozni-kikapcsolódni az Olaszfaluhoz tartozó Felsőperébe.

Bográcsos népünnepély

A polgármester már egyik tavalyi beszélgetésünk alkalmával jelezte, hogy az olykor sablonossá váló falunapok helyett valamilyen népünnepélyt szándékozna meghonosítani, amelynek még a helyszínét is megváltoztatná. Ettől az évtől kezdve a községközponttól kb. 2 kilométerre levő, saját tulajdonú kökösi szabadidőparkban szerveznének egy bográcsos népünnepélyt augusztus második felében. A tavas park önkénteseik segítségével pályázott felszerelésekkel gazdagodott: motorcsónakokkal, sátrakkal, áramfejlesztővel. Az nem kétséges, hogy időszerű egy évben egyszer egy ilyen népünnepély. A tó a Via Stein, a Via Rock, valamint a PPC (Prod Prest Connection) építőanyag-kitermelő és -elő­állító egységek által felhagyott övezetben keletkezett, s környékét az önkormányzat rendezte. A ma is működő említett termelőegységeknek nagyon hálás a községvezetés, mert – különösképpen a kökösbácsteleki árvizek idején – be­se­gítettek a gondok felszámolásába, kaviccsal látták el a két települést. Ebben az esztendőben csak egymagában ünnepel a település népe, ugyanis Kökös egyetlen testvértelepülése – a magyarországi Olaszfalu (Veszprém megye) – idén már tiszteletét tette baráti látogatással a községben.