Cserna-Szabó András és Darida Benedek kapcsolata, különösképp, ami a különböző vendéglátói egységek sűrű, közös látogatását illeti, már jó régi keletű. Olyankor az ember nem sokat gondolkodik – másnap azonban annál többet. Mert jön a macskajaj, ami már magában is kellemetlen, de ha az asszonynépség is tömi az ember ilyenkor amúgy is nagy fejét, az már sok.

Viszont a betűből élő emberek hamar kitalálják, hogy a kellemetlenséget valamiképp a maguk hasznára kellene fordítaniuk – így született a másnaposság kezeléséről szóló könyv, kultúr- és irodalomtörténeti eszmefuttatásokkal, és természetesen receptekkel, melyek mind-mind alkalmasak a macskajaj kezelésére. Komoly könyv egy komolytalan tárgyról a nemzet hasznára – ez a Cserna-Szabó-i műfajmeghatározása eme nagy műnek, mely ráadásul egyre dagad, hiszen a téma kimeríthetetlen – de hát az újabb és újabb kiadások állandóan igénylik a bővítést, amire a lehetőség adott is: a magyar irodalom szügyig jár a szaftban (szintén Cserna-Szabó-i megállapítás).

Hát ilyesmikről esett szó vasárnap délután a sepsiszentgyörgyi Szimplában a pulzArt kulináris-irodalmi rendezvényének felvezetőjén, miközben készült a milánói pacal (trippa alla milanese / busecca), ami nem összetévesztendő a firenzei pacallal, ez utóbbiból ugyanis köztudomásúlag hiányzik a bab, miközben a buseccának igenis egyik fontos összetevője és ízeleme. És ezt el kell hinni Cserna-Szabó Andrásnak, nemcsak azért, mert kötetig menően foglalkozott a pacal kultúrtörténetével, hanem mert már életveszélyes fenyegetés is érte, mikor Milánóban számonkérte a szakácstól a pacallevesből hiányzó babot. És hogy a főzés miként jön a képbe? Hát hogyan másképp lehetne bemutatni egy alapvetően mégiscsak az ételekről szóló könyvet, mint némely receptek illusztrálásával. És ebben Cserna-Szabó András és Darida Benedek egészen a seregszakácsi szintig küzdötték fel magukat: a nagy tételben való főzés ad igazán teret a nagyvonalúságnak (persze hogy ez is Cserna-Szabó-i kiszólás).

A találkozó kulináris része félig-meddig lezárulván (a fazékban még sokáig rotyogott a pacal), Cserna-Szabó András Szonda Szabolcs faggatására vallott írói mivoltáról. Alapvetően novellistának tartja magát, minden más, amit irodalmi téren művel, csak melléktermék. A regényről például azt tartja: nem hisz az összefüggő, nagy történetekben, sokkal mozaikosabban látja a világot. Ennek folytán a történelmet sem látja logikus rendszernek, miként az ember életéről is azt tartja: nem lehetünk saját sorsunk kovácsolói. A történelem banánhéjakon való elcsúszás, az élet össze-vissza káosz, ezért műveihez jelentős mértékben merít a valóságból, elvégre a legvalószínűtlenebb, legirracionálisabb dolgokat mégis az élet produkálja. És így tovább, a többi benne van könyveiben, melyeket bőséggel kínált a nagyérdemű figyelmébe. Miként az időközben elkészült milánói pacalt (trippa alla milanese / busecca) is. Melyet a kitartóak és merészek meg is kóstoltak.