Kányádi Sándor több interjúban is beszélt a magyarok két „apójáról”. „Bem apó a szabadság mintaképe lett, Benedek Elek apó pedig a meséké.
És mivel köztudott, hogy igazság már csak a mesékben van, ezért Elek apó az igazság mintaképe is.” Kettejük közül Bem apó emléke elevenen él, Elek apóé azonban (Kányádi szavai szerint) – „szerényebben húzódik meg az életünkben”. Ezért kezdeményezte, hogy a pesti lakásukkal szemben állítsanak fel egy kutat, amely a nagy mesemondó emlékét őrzi – hiszen „Ahogy az emberi életnek szüksége van a tiszta vízre, úgy a lélek tápláléka a mese, a vers és a történetek”.
Kányádi Sándor számos iskolában népszerűsítette elgondolását a gyerekek között is, ezért joggal mondhatta: „Az, aki lemondott egy gombóc fagyiról, egy pohár üdítőről, az részvényese lett ennek a kútnak”. A kút azonban nemcsak Benedek Eleknek állít emléket, hanem azoknak a gyerekeknek is, akik 1956-ban, a forradalom idején vesztették életüket. Kányádi Sándor már az avatóünnepségről Nagykovácsiba sietett, ahol egy másik, hasonló kutat avatott fel. A következő emlékhely Sopronban készült el (a Benedek Elekről elnevezett pedagógiai kar előtt). Ma már összesen nyolc kút őrzi ilyen módon Benedek Elek emlékét: Székelyudvarhelytől Nyársapáton át Kápolnásfaluig.
Az örök-játékos költő azonban még ezt a kezdeményezését is továbbálmodta: elképzelései között olyan meseautomaták is megjelentek volna, amelyek hangszórói télen madáretetővé „változnának”, nyáron pedig (pár forintért vagy eurocentért) meséket sugároznának…
Maczák Ibolya / TanTrend