Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

In memoriam Benedek ElekElek apó nyolc kútja

2019. szeptember 28., szombat, Kultúra

Kányádi Sándor több interjúban is beszélt a magyarok két „apójáról”. „Bem apó a szabadság mintaképe lett, Benedek Elek apó pedig a meséké.

És mivel köztudott, hogy igazság már csak a mesékben van, ezért Elek apó az igazság mintaképe is.” Kettejük közül Bem apó emléke elevenen él, Elek apóé azonban (Kányádi szavai szerint) – „szerényebben húzódik meg az életünkben”. Ezért kezdeményezte, hogy a pesti lakásukkal szemben állítsanak fel egy kutat, amely a nagy mesemondó emlékét őrzi – hiszen „Ahogy az emberi életnek szüksége van a tiszta vízre, úgy a lélek tápláléka a mese, a vers és a történetek”.

Kányádi Sándor számos iskolában népszerűsítette elgondolását a gyerekek között is, ezért joggal mondhatta: „Az, aki lemondott egy gombóc fagyiról, egy pohár üdítőről, az részvényese lett ennek a kútnak”. A kút azonban nemcsak Benedek Eleknek állít emléket, hanem azoknak a gyerekeknek is, akik 1956-ban, a forradalom idején vesztették életüket. Kányádi Sándor már az avatóünnepségről Nagykovácsiba sietett, ahol egy másik, hasonló kutat avatott fel. A következő emlékhely Sopronban készült el (a Benedek Elekről elnevezett pedagógiai kar előtt). Ma már összesen nyolc kút őrzi ilyen módon Benedek Elek emlékét: Székelyudvarhelytől Nyársapáton át Kápolnásfaluig.
Az örök-játékos költő azonban még ezt a kezdeményezését is továbbálmodta: elképzelései között olyan meseautomaták is megjelentek volna, amelyek hangszórói télen madáretetővé „változnának”, nyáron pedig (pár forintért vagy eurocentért) meséket sugároznának…

Maczák Ibolya / TanTrend

Hozzászólások
Szavazás
Ön kire szavaz az elnökválasztás első fordulójában?











eredmények
szavazatok száma 326
szavazógép
2019-09-28: Kultúra - :

Csíki András: áll egy férfi

2019-09-28: Kultúra - :

Benedek Elek: Édes anyaföldem! (In memoriam Benedek Elek)

Szemelvények
Valahol, a régi Erdély nyugoti szélein, székely katonák őrzik a határt éhesen, rongyosan, s a Székely Nemzeti Tanács hiába könyörög kenyeret, ruhát, muníciót. Böhm, a vasmunkás, a hadügyminiszter, aki „határtalanul” szereti a hazát, s tán nem egészen ok nélkül fél attól, hogy a felmuníciózott székely katonák egyenest Pestre jönnek – rendet csinálni.