„El a hontalanságba…” Az 1916-os román betörés az unitárius egyházi forrásokban című, a Hargita Népe Lapkiadónál megjelent könyvet mutatták be szerda este Sepsiszentgyörgyön a Bod Péter Megyei Könyvtárban a 10. Székelyföld Napok rendezvénysorozat keretében. A kötet bevezető tanulmányainak szerzői – Gidó Csaba székelyudvarhelyi történész és Pál János történész, homoródszentmártoni unitárius lelkész – objektív okokból nem lehettek jelen a bemutatón, de a dokumentumok fő felkutatója, a szerzőtárs Márk Attila sepsiszentgyörgyi unitárius kántor, zenész, orgonaszakértő állta a sarat, azaz Sarány István, a Hargita Népe főszerkesztője, a kötet anyagainak gondozója kérdéseit. A rendezvényen a kor hangulatát idézte meg népdalaival Ürmösi-Incze Hunor, hegedűn kísérte Iffiú Szabolcs prímás.
Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntőjében jelezte, hogy szerzőt avatunk, hisz Márk Attila első kötetéről van szó. Sarány István a könyv előzményeiről elmondta, Márk Attila a Háromszékben közölt unitárius orgonatörténeti sorozatot, majd a megyehatáron átkelve a Hargita Népében az udvarhelyszéki unitárius orgonákról. Az anyag igen érdekes volt, emberekről, sorsokról szólt, ezért kiadójuk felkarolta a jelen kötet kiadását. A továbbiakban a szerkesztő Márk Attilát faggatta hobbijáról, mely már hivatássá vált, kutatásairól, a könyv születésének körülményeiről, anekdotákról.
Márk Attila elmondta, orgonatörténeti levéltári kutatásai során nagyon érdekes anyagra bukkant, az 1916-os román betörésről szóló jegyzőkönyvekre, levelekre. Megtudta, az unitárius püspök körlevélben kérte az egyházköségeket, számoljanak be a betörés körülményeiről. Érdekelte a történet és kezdte gyűjteni a dokumentumokat. Amit nem talált meg az egyházközségnél, arra rábukkant az esperesi egyházkörnél. Úgy gondolta, nem elég a forrásanyag közlése, kellene egy tanulmány is, mely bevezeti az olvasót a román betörés történetébe. Így fordult az események szakértőihez, Gidó Csabához és Pál Jánoshoz.
Márk Attila idézett Kisgyörgy Sándor vargyasi lelkész 1916. december 15-én József Lajos sepsiszentgyörgyi lelkésznek írott leveléből: „Egy szegény özvegyasszonyunk házánál valami posta- és táviroda-kezelő altiszt volt szállva (oláh), s mikor a nagy visszavonuláskor átvonultak itt a bocskoros hadak, egy tolvaj katona oda tért be, hogy újabban rablott tárgyait csomagolja, és eközben dicsekedve mutatta az altisztnek ezeket a szép tárgyakat, de vesztére, mert az altiszt látva, hogy azok szent dolgok, templomi kincsek, keresztet vetett, s felpofozva a katonát elvette tőle azokat, és a szegény asszonynak odaadta, hogy tegye a ládába. Ez osztán a katonák eltakarodása után megmutatta a bírónak, hogy nála mit hagytak az oláh katonák, és a bíró arra intette, hogy majd a vizsgálatkor adja át a csendőröknek. De ez gondolva, hogy a csendőrök erre s tova összegyúrják, s ki tudja, mi lesz a vége, legjobbnak látta elhozni hozzánk, és letétbe helyezni, míg valahogy hazaküldhetjük.” A felolvasás után Márk Attila bemutatta a szóban forgó, Ütő András és Gyárfás Amália nevével jegyzett úrasztali terítőt, melyet kutatásai során egy polcon talált meg, tehát hazajutott.
Az est végén a közönség soraiból arról érdeklődtek, hogy a református, illetve római katolikus egyháznak vannak-e hasonló, a román betörésről szóló dokumentumai. Akkor nem került válasz a kérdésre, ám később Koszta István hadtörténésztől megtudtuk, mindkét egyháznak vannak erre vonatkozó anyagai.
