Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

KármentőÜzenet Gyuláról

2020. január 7., kedd, Jegyzet
Mózes László

Jól ismert axióma, miszerint egy nemzeti közösség – kisebbség – közérzete precíz fokmérője egy ország állapotának. Ha mindazok, akik kevesebben vannak, és nemzetiségük, vallásuk okán másak, mint a többségiek, mégis elégedettek életükkel, nem panaszkodnak tehát, nagy valószínűséggel az az ország, hatalom toleráns és megértő, olyan hely, ahol jó élni, mert nem megalázzák, hanem felkarolják a kisebbségi sorsban lévőket.

Ha pedig egy térségben mindezek ellenkezője érvényesül, akkor olyan helyről beszélhetünk, ahol ugyan nem olyan rossz élni – legalábbis harmadik világbeli diktatúrákhoz, illetve banánköztársaságokhoz képest nem –, ám a közállapotok jobbak is lehetnének. Mint ahogy mifelénk is mehetnének jobban a dolgok, a Székelyföldön élő magyarok közérzete is lehetne jobb. Nálunk, ahol a névtáblák miatt háborgó, rendíthetetlen feljelentők következetesen sérelmezik, ha egy állami intézményen nem a román feliratot helyezik felül, hanem a magyart, s ez ügyben pert indítanak, s még nyernek is.

Szerencsére nem mindenhol ez a jellemző. A napokban egy beszélgetés jelent meg a Krónikában – Ahol létrejött a románok kulturális autonómiája címmel – Gyula polgármesterével, Görgényi Ernővel. Az interjút kísérő egyik fotón a gyulai román tannyelvű iskola fényképe látható, s láss csodát, a Liceul Şcoala Generală si Căminul de Elevi Românesc Nicoale Bălcescu Giula felirat fent, míg a magyar változat csupán az előbbi szöveg alatt olvasható: Nicolae Bălcescu Általános Iskola és Kollégium. Mi több, a két szövegrész között még egy sor ablak is található, vagyis a magyar nyelvű szöveg még mélyebbre került a felsőhöz képest, mint a feliratok esetében megszokott.

És Gyulán mégsem dőlt össze a világ, Budapesten sem jajonganak, nem perelnek a többségi magyar nemzet féltői, nem zengenek eget s földet rengető sirámokat a gyulai magyar közösséget fenyegető román veszélyről, hanem mindez természetes és normális (igaz, mifelénk csak most vált államelnöki céllá, illetve politikai jelmondattá a „normalitás” megteremtése). Mi több, akinek nem elég beszédes e gyulai iskola fotója, olvashatja Görgényi Ernőnek a gyulai – magyarországi – románokra vonatkozó szavait is. „Ha az erdélyi magyarok olyan jól éreznék magukat Romániában – állítja a polgármester –, ahogy a románok érzik magukat Gyulán, akkor elégedett lennék. Ha úgy szeretnék és megbecsülnék őket, ahogy mi tesszük a román nemzetiségű polgárokkal, akkor nem lenne konfliktus. Gyulán román óvoda, általános iskola, gimnázium, kollégium működik, vannak civil szervezeteik, és bizony senkit nem zavar a román nemzetiségi intézményeken lobogó román állami zászló. Ez is jó minta lehetne Románia számára, hogy ne féljen a magyar zászlótól, mert nem jelent semmilyen veszélyt, ahogy ránk sem a román trikolór. Gyulán gyakorlatilag megvalósult a kulturális autonómia, hiszen a román etnikumú polgárok által megválasztott nemzetiségi önkormányzat a fenntartója a román oktatási intézményeknek”.

Persze, akinek szeme van és még lát is, avagy füle van és még hall is, eddig is láthatta, illetve hallhatta a gyulai, az ottani románok megbecsülésére vonatkozó jelzéseket. Az előbbi, feliratra vonatkozó jelzés természetesen szimbolikus, mégis beszédes. Sokat elárul arról, hogy mit jelent valójában a normalitás. Mit jelent az, amikor értékteremtőnek és értékesnek tartanak egy nemzeti közösséget, tisztelik nyelvét, kultúráját az önazonossághoz való jogát. Arról nem is beszélve, hogy az említett szövegrészben nem Gyulaként jelenik meg a település neve, hanem fonetikusan, ahogy a románok ejtik: Giula.

A gyulai iskola fotóját látniuk kellene a románság itteni, önjelölt oltalmazóinak, s az árnyékukban lapuló, sunyító bólogató jánosoknak, néma, ám mégis nagy hatalmú cinkostársaiknak is. Látniuk, olvasniuk, tapasztalniuk kellene, mit jelent a másság elfogadása, mit jelent a tolerancia akár egy egyszerű, szinte hétköznapi példa kapcsán is. Meg kellene végre hallaniuk az új idők hangját, s bizony, ha a gyulai román ajkú atyafiak valóban jól érzik magukat Békés megyei térségükben, itteni, aggódó nemzettársaiknak – feljelentőknek, illetve más társadalmi és szakmai csoportoknak – is megüzenhetnék, testvérek, az út, amelyen bőszen masíroztok, sehova sem vezet.

Hozzászólások
Szavazás
Tart-e a koronavírus-járvány második hullámától?







eredmények
szavazatok száma 50
szavazógép
2020-01-07: Máról holnapra - Nagy D. István:

Boldog új év?

Vélhetőleg kevesen gondolták a szilveszteri hangulat, majd az évkezdő csendes napok közepette, hogy mily keveset kell majd várni az idei első „magyarbarát” megnyilvánulásra, mely sok kreativitásról ugyan nem árulkodik, de látványos és tökéletesen alkalmas arra, hogy kellőképpen belerondítson az így sem túl felhőtlen román–magyar viszonyba, ráadásul az ilyen megnyilvánulásoktól függetlenül is kényesnek ígérkező év hajnalán.
2020-01-07: Közélet - Iochom István:

Csökkent a születések és az elhalálozások száma (Kézdivásárhely)

A kézdivásárhelyi polgármesteri hivatal személynyilvántartó és anyakönyvi irodájában az elmúlt esztendőben 409 újszülöttet, 252 elhalálozást és 93 házasságkötést vettek nyilvántartásba – tudtuk meg Kovács Mária Magdolna irodavezetőtől.