Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Egy nemesasszony a haza szolgálatábanA Makk–Várady-féle összeesküvés és a sepsizoltáni Benkő-kúria

2020. január 23., csütörtök, Történelmünk

Az Olt folyó völgyében, a Gidófalva és Sepsibodok között rejtőzködő kis székely falu, Sepsizoltán értékes műemléke a Benkő-kúria. Az országos műemlékké nyilvánított, 1832-ben épült kétmenetes kúria arányaiban, formavilágában a legteljesebben képviseli a háromszéki udvarház-építkezés hagyományait a klasszicizmus korában. Építtetői – egy keresztgerendába vésett felirat alapján – nemes altorjai Benkő János, felesége, Bara Mária és fia, Benkő Rafael voltak. Az épület mai tulajdonosa, a Zágoni család múzeumot szeretne berendezni benne. Ugyanis a kúria fontos események helyszíne volt az 1850-es évek elején, a Bach-korszakban. Úrnője, Benkő Rafaelné a házban rejtegette a Makk-féle összeesküvés háromszéki vezetőjét, Várady Józsefet, és támogatta őt hálózata kialakításában.

  • A sepsizoltáni Benkő-kúria. Fotó: virtualisszekelyfold.ro
    A sepsizoltáni Benkő-kúria. Fotó: virtualisszekelyfold.ro

Benkő Rafaelné, leánynevén dálnoki Lázár Rozália, Lázár Mihály huszárszázados húga volt, rajongója a ’48–49-es eszméknek, Magyarország és Erdély szabadságának. Az 1849-es háromszéki harcok idején zászlót hímzett a 85. székely zászlóaljnak, ezt ma a Hadtörténeti Múzeumban őrzik. 1852-től bátran vállalt szerepet a Makk-féle összeesküvésben is.

Várady József 26 éves bánpataki, Hunyad megyei ügyvédet, huszárszázadost Kossuth Lajos megbízottja, Makk József volt honvédezredes küldte bukaresti székhelyéről Háromszékre, az osztrák uralom megdöntésére irányuló székelyföldi összeesküvés háromszéki hálózatának kialakítására. Tevékenységét Várady a marosvásárhelyi központi összeesküvés lebukása után, 1852-ben kezdte. Ehhez nagy vakmerőségre és makacsságra volt szükség, amivel ő rendelkezett is. Sepsizoltáni tevékenységéről a következőket írja Bálint Áron ’48-as honvéd, akit Benkő Rafaelné adott Várady mellé segítőnek, szolgának: „1852 július utolsó napjainak egyikén (…) az öreg udvarbíró bejött hozzám és így szólt: – Te Áron, én az éjszaka egy magyar tisztet vezettem be az udvarba, a kenderesen át. – Látta magukat valaki? – kérdeztem. – Senki sem. – Jól van – folytattam –, nekem kend megmondhatja, hogy kit vezetett be, de másnak ki ne fecsegje, mert asszonyostul együtt felakasztják. – Harmadnap Benkő Rafaelné hozzám jött az istállóba, és így szólt: Áron, a kapukat ezután este 9-kor magad zárd be, és a kulcsokat hozd fel hozzám, hogy hírem nélkül senkit be ne bocsássatok. Így is történt. Pár nap múlva felhívatott az asszony, és azt parancsolta, hogy csináljak egy jó rejtekhelyet. – Minek azt? – kérdezém kíváncsian. – A szegény Várady itt van – mondá az asszony –, mint emisszárius jött be Törökországból, és nekünk jutott a feladat, hogy gondját viseljük. – Hát kicsoda ez a Várady? – kérdezém. – Egy előkelő családból való fiú Hunyad megyéből, Bányapatakáról, aki mint huszárszázados szolgált a magyaroknál. Ezt megtudva, többet nem kérdezősködtem, hanem hozzáfogtam a rejtekhely kialakításához, mégpedig kettőnek, melyeknek később hasznát is vettük. Az egyiket az árnyékszék béllés mögötti falba, jobb és bal felől, a másikat egy ágy alatti padló alá.” A két rejtekhely elkészülvén, Várady elkezdte hálózat­építő tevékenységét.

„Mindenekelőtt egy biztos levélhordó embert kellett szereznünk, és bibarcfalvi Borbáth László úr közbenjárására nem egyet, hanem hármat is kaptunk, úgy mint bibarcfalvi Szabó Áront, Bartalis Ferencet (ez utóbbit később Váradyval együtt Sepsiszentgyörgyön végezték ki – a szerző megj.) és Bogyor Sámuelt, kiknek feladatuk volt a leveleket Bukarestbe Makk ezredeshez szállítani. (…) Ezzel a levelezés Várady és Makk között megkezdődött. Makk arra buzdította Váradyt, hogy mindenáron pénzt teremtsen és küldjön neki. Akkoriban azonban mindenhez lehetett jutni, csak pénzhez nem. Annyira, hogy Váradynak nem volt egyetlen krajcárja, hanem Benkőné asszony tartotta benne a lelket.”

 

A 85-ös Székely Zászlóalj zászlaja. (Hadtörténeti Múzeum)

 

Később Várady beteg lett, és Baróton gyógyították meg. Majd visszatért Sepsizoltánba, de addigra az egyik beszervezésre kiszemelt személy feljelentette. Egy nap, amikor Benkő Rafaelné éppen Dálnokra kocsizott, Kovács sepsiszentgyörgyi rendőrkapitány razziát tartott a kúriában. Bálint Áron így ír erről: „A rejtekünkbe szépen becsúsztunk. Onnan hallottuk jól, hogy Kovács kapitány a törvény nevében az egész épületet felkutatni szándékozik. Össze is kutattak mindent, még a párnákat is egyenként kikutatták, de eredmény nélkül. Éppen közvetlen a rejtekünket takaró ajtó között megállván, Kovács kapitány így szólott: – Itt valahol rejteknek kell lenni! Igaza volt, mert ha hosszadalmasabban állott volna az ajtó között, még a szívünk veréséről is észrevehetett volna minket az ajtó bélése között. Kovács kapitány nem találván meg, akit keresett, a csendőrökkel eltávozott, és mi előjöttünk rejtekünkről. Azonban néhány óra múlva hallottuk, a szakácsné és a cselédek keservesen sírnak, hogy a nagyságos asszonyt a csendőrök elfogták és Kézdivásárhelyre vitték, ami valószínűleg Dálnokról jőve, útközben történhetett.”

Így aztán Várady és Bálint Áron a továbbiak során még rejtekükben sem érezhették magukat többé biztonságban. Kénytelenek voltak távozni Sepsizoltánról. A szervezés Bibarcfalván folyt tovább. 1853. október 2-án Várady József ötvenfőnyi szabadcsapata élén Bibarcfalváról Csíkba indult. A terve az volt, hogy a csíkszentkirályi erdőben bevárja a reményei szerint Háromszékből és Csíkból érkező csatlakozókat, majd megtámadja a csíkszeredai és sepsiszentgyörgyi adóhivatalokat, a pénztárakból szerzett pénzzel növeli és erősíti az önkéntes alapon szerveződő székely haderőt, amelyet aztán egyesít a külföldről várt, Makk ezredes által vezetett sereggel. Azonban mindez csak vágyálom volt. A csapat tagjai egy élelmezési célból történt ökörrekvirálás miatt összetűzésbe keveredtek a csíkszentkirályiakkal, akik számára ismeretlenek voltak az ő céljaik, és közönséges rablóknak nézték őket. A csíkszentkirályi bíró jelentette az esetet, így a csíkszeredai katonai egység vonult fel a szabadcsapat ellen, amely a meglepetésszerű, nagy túlerejű támadás nyomán feloszlott. Várady és bajtársai fejére az osztrák hatóságok magas vérdíjat tűztek ki. Hamarosan kézre is kerültek.

Váradyt és elfogott társait több hónapos vizsgálat nyomán 1854. április 6-án a marosszéki törvényszék halálra ítélte. Az elítéltek közül többnek – így az eseményeket később leíró Bálint Áronnak is – a bécsi udvar kegyelemből 18 év sáncfogságra változtatta az ítéletét, ezt a büntetést nehéz vasban kellett letölteniük. Négy halálos ítéletet végrehajtottak.

Várady Józsefet 1854. április 29-én Sepsiszentgyörgyön végezték ki. Az őrkői vesztőhelyre vezető út során az egykori huszárkapitány vidáman beszélgetett a mellé adott pappal. Egy szemtanú szerint katonás léptekkel felment a bitófához vezető lépcsőn, és szorosan a faoszlop alá állva várta, hogy a hóhér a kötelet a nyakába tegye.

Benkő Rafaelné három év fogságot szenvedett. Várady és Bálint Áron elfogásukkor még idejében össze tudtak beszélni, és mindketten hallgattak róla a vizsgálat során. Ha nem így cselekszenek, az asszonyra sokkal súlyosabb büntetés várt volna. Akár veszélybe kerülhetett volna élete is, hiszen komoly szerepet vállalt az összeesküvésben. Benkő Rafaelné a szabadulása után is mindvégig a magyar szabadság híve maradt. Élete vége felé bátyjával, dálnoki Lázár Mihály ’48-as huszárszázadossal, a hét székely város főispánjával együtt 1867 után Aldobolyba költözött, de halála után visszaszállították Sepsizoltánba és a családi sírboltba, férje mellé temették.

A tragikus történetről, a huszárszázados és a szabadsághős nemesasszony kapcsolatáról a nép körében romantikus elképzelések is születtek, amelyek balladák formájában terjedtek.

Benkő Mihály
(Adalékok Székelyföld történetéhez.Tanulmányok Egyed Ákos 90. születésnapja tiszteletére, Sepsiszentgyörgy–Barót, 2019)

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye a koronavírus miatt elrendelt hatósági intézkedésekről?








eredmények
szavazatok száma 2459
szavazógép
2020-01-23: Sport - :

Hat góllal kikaptak a svédektől (Férfi kézilabda, Európa-bajnokság)

A magyar férfi kézilabda-válogatott 24–18-ra kikapott Svédország csapatától az olimpiai kvalifikációs Európa-bajnokság középdöntőjének harmadik fordulójában kedden Malmőben, ennek ellenére továbbra is versenyben áll az elődöntőbe kerülésért és az olimpiai selejtezőtornára jutásért.
2020-01-23: Történelmünk - :

A romániai rendőri szervek a cigányság nagy csoportjait toloncolják át évente Magyarországra (1986)

Az 1980-as évek Romániájában folyó féktelen terrorról kellő hitellel és alapossággal való tudósítás céljával 1983. május 20-án létrejött Erdélyi Magyar Hírügynökség, az erdélyi magyarság nem hivatalos hírirodájának egy 1986. január 22-i jelentését közöljük. A jelentést a Transindex Adatbank rovatából tallóztuk.