A magyar királyok által Erdélybe telepített szászok autonómiáját évszázadokon keresztül II. András (1205–1235) kiváltságlevele biztosította. Az 1224-ben kibocsátott dokumentum Andreanum néven ismert. Eredetije ugyan nem maradt fenn, de hiteles másolatát I. Károly magyar király (1308–1342) szöveghűen elkészíttette.
A napjainkban ismét fellángolt a teljes román politikum elutasító indulata – élén a szász származású elnökkel – egymást túllicitáló tartalommal és jelzőkkel Erdély úgymond Magyarországhoz csatolásának rémképe kapcsán. Mivel a székelyföldi autonómia törvényhozáshoz benyújtott tervének semmi köze nincs a tájékozatlan román többséget félrevezető szándékhoz, akár legyinthetnénk is a már ismerős reakciókra. Nem tesszük. Inkább elővesszük a mintegy 800 éves Andreanumot, amely századokon át az Erdélyt lakó nemzetek békés együttélését biztosította. Forrásként a FUEN volt alelnökének, Komlóssy Józsefnek tanulmányát felhasználva lássuk, mit tartalmazott öt fejezetben a dokumentum.
Miután meghatározza a Szászföld – Terra Saxonum területi határait (I. fejezet), a következő, II. fejezetben a terület lakóinak kötelezettségeként pontosítja, hogy Szászföld minden egyes lakója a szászok ispánjának (később szász gróf) közvetlen fennhatósága alá tartozik. Ez alól a székely és magyar települések sem képeznek kivételt. Továbbá a szászok nem a vármegye, hanem közvetlenül a király joghatósága alá tartoznak. A szászok maguk közül választanak bírót. A polgári bíráskodás saját jogkörükbe tartozik. A szászoknak joguk van saját címer és pecsét használatára, joguk van az adókat maguk között beszedni és közvetlenül továbbítani a királyi udvarba. A III. fejezetben meghatározzák, hogy a szászoknak miként kell kül- és belföldi hadiszolgálatot teljesíteniük a király felhívására. A IV. fejezet szerint a királynak nincs joga Szászföldön birtokot adományozni másnak, mint helybeli lakosnak. Az V. fejezet előírja, hogy papjaikat a szászok maguk választják.
Az évek, évszázadok során a szászok lakta terület fokozatosan kiterjedt. A XV. században a Szászok Egyeteme – Universitas Saxonum nevet vette fel, és ez 1853-ig volt a szászok legfelsőbb adminisztratív és törvényhozó testülete. Mindez azonban megváltozott 1920 után, majd a II. világháborúban és az azt követő kommunista diktatúrában. Előbb a megtorlás, később a kitelepedés lehetősége miatt a szászok többsége elhagyta Romániát és a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le.
A mai Európa 45 államában mintegy százmillió nemzeti kisebbség él. Köztük a szétdarabolt Magyarországból újonnan létrejött öt állam, illetve az Erdéllyel megnagyobbodott Románia magyar lakossága. A nem a jelenlegi Magyarországban élő magyarok a Magyar Köztársaság alkotmánya szerint részei a magyar nemzetnek, és ott, ahol többséget alkotnak, természet adta joguk saját autonómiát létrehozni.
Mivel az Andreanum jelzett másolatát Nagyszebenben őrzik, amikor hazalátogat Iohannis elnök úr, megnézheti.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
