Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

153 éve írta „nyílt levelét” Kossuth

2020. május 27., szerda, História

Több mint másfél száz esztendeje annak, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiát létrehozó megállapodás körvonalazódott, amely az 1849 utáni évek lefojtottságának feloldását jelentette. 1867 elejétől felgyorsultak az ország alkotmányos rendjének helyreállítására tett intézkedések.

Március elején az 1848-as törvények közül a cenzúra eltörléséről szólót újra foganatosították. A Hon függetlenségpárti és liberális főszerkesztője, Jókai Mór március 15-e reggelén címoldalon üdvözölte a szabad sajtót, mert – bár „a haza iránti szeretet, a magyar trón iránti hűség, a magánybecsület-érzés, s a kölcsönös lovagiasság” vezérli a hivatást, mégis – szükség van a rendelkezésekre. Az osztrák önkényuralmat megelégelő hazai politikai elit többsége hajlott a Habsburgokkal való közös ügyes kiegyenlítés körül folyó tárgyalásokra, amelynek feltételei a Ferenc József magyar király, gróf Andrássy Gyula és Deák Ferenc közti egyeztetéseken alakultak ki.

A száműzetésben élő egykori vezető politikusok borúlátóan fogadták a fejlemé­nyeket, hiszen ők egy ezzel teljesen ellentétes, a függetlenséget biztosító megoldást tartottak elfogadhatónak. A volt kormányzó-elnök, Kossuth Lajos már 1850-ben megfogalmazta a magyar, horvát, szerb és román Dunai Államszövetség tervét, amelynek részletesebb kifejtése az olasz–magyar összefogást pártoló milánói újságban, a L’Allenzában látott napvilágot 1862. május 18-án. Az elképzelés szerint a Duna menti kis nemzetek külön-külön gyengék, együtt azonban tekintélyes erőt képviselnének, mivel a meghirdetett autonómián alapuló együttműködés egy korszerű, hatékony államot jelentene, régiós szinten pedig nagyhatalmi helyzetet biztosítana. A magyarországi események azonban nem ebbe az irányba mutattak. Az olaszországi Turinból (Torinóból) Kossuth 1866-ban is megkísérelte figyelmeztetni a közvéleményt a Negyvenkilenc című lap elindításával. Az emigráció egy része nem adta fel a függetlenségért vívott küzdelmet, de próbálkozásaik sikertelenek maradtak, mint ahogy 1866 augusztusában is hiába lépte át a magyar határt a Klapka György vezette 1500 fős katonai egység, amelyet a tábornok az ország felszabadítására szervezett, ugyanis a „kisnémet” egységért folytatott porosz–osztrák–olasz háború addigra véget ért. A Habsburg-vereség viszont arra késztette Ferenc Józsefet, hogy megegyezésre törekedjen a magyarokkal. A jogi kereteket Deák Ferenc, a „Haza Bölcse” jelölte ki, aki ragaszkodott a Pragmatica Sanctióhoz, mert az az uralkodó perszonáluniója mellett elismerte a magyar szabadságjogokat, valamint Ausztriáról és Magyarországról mint egyenrangú államokról rendelkezett. Bár a tárgyalási alapot az 1848-as áprilisi törvények képezték, azonban a megállapodás eredményeként közös irányítás alá kerültek a pénzügyek, a hadügyek és a külügyek, azaz Deák az önálló költségvetés és katonaság terén „engedett a 48-ból”. Valójában ez azt jelentette, hogy Ausztria és Magyarország e kérdésekben egymástól függetlenül, önállóan döntött – a közös irányításnak inkább adminisztratív, koordinációs szerepe volt. A Magyar Királyi Honvédség létrehozása a magyar kormány hatáskörében maradt, pénzügyi téren pedig csak a közös hadügyet és külügyet kellett finanszírozni. Az együttműködés és a hozzájárulás az önrendelkezés körébe tartozott. Külföldön a két államot, azaz a Monarchiát a közös külügyminisztérium képviselte, illetve Ferenc József gyakorolt főparancsnoki jogkört a teljes haderő felett.

Az országhatáron kívülről, hathatós befolyás nélkül politizáló Kossuth a számára elfogadhatatlan hazai fejlemények kibontakozását szerette volna feltartóztatni, tollat ragadott, és 1867. május 22-én nyílt levelet küldött Párizsból, amelyet a Magyar Újság 1867. május 26-án, a Magyarország című lap pedig két nappal később, május 28-án közölt. A lépés elhibázottságát az ókori görög mitológiából hivatkozott tragédia drámai erejével világította meg. Az intő kritika súlyát Kasszandra, a trójai királylány elkerülhetetlen, végzetszerű (és beteljesülésükig soha el nem fogadott) jóslatainak igazságával azonosította. Az új sajtóműfajt teremtő „nyílt levelet”, a híres Kasszandra-levelet Deák Ferenchez címezte Barátom! megszólítással. A bevezető sorok után szembesítette az ország jogfeladásával, amellyel elvész a nemzeti önrendelkezés; kifogásolta a közös ügyeket, amelyek a haza sorsát és jövőjét a Habsburg Birodalomhoz kötik, s rámutatott a fejlődést jelentő „korszellemre”, amely a nemzetállamok születésének kedvez a letűnő uralkodó dinasztiákkal szemben, illetve kiemelte a megoldatlan nemzetiségi kérdést, amely válságos helyzetben széles támadási felületté válik az ország számára. „A nemzet halálát látom” – írta, és még mindig jobbnak tartotta tűrni az elnyomatást, mintsem a nemzetet megillető jogokról való önkéntes lemondást.

Deák a kiegyezés körüli általános parlamenti vitában csak érintőlegesen válaszolt a kifogásokra. A két politikus az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverésének okát eltérően ítélte meg: Kossuth a legfőbb problémát a nemzetiségi ellentétekben látta, Deák az orosz beavatkozáson keresztül a nagyhatalmi (vagy birodalmi) szándékokat vélte felfedezni a történtek hátterében, s ezért tűnt számára biztonságosabbnak az ország szempontjából az osztrák császár „pártfogása”.
A kiegyezést támogatók kiálltak a „Haza Bölcse” mellett, de az egyezség további kidolgozása és széles körű elfogadtatása még váratott magára. A Kasszandra-levél beárnyékolta a nyárra időzített koronázást, és rányomta bélyegét a kiegyenlítést övező közhangulatra. A kortársak a nyílt levelet egyúttal a sajtószabadság próbájának is tekintették, hiszen az írásnak helyt adó Magyar Újság főszerkesztője, Böszörményi László ellen sajtópert indítottak, amely 1868. február 24-én egyéves börtön- és pénzbüntetéssel zárult. A betegeskedő szerkesztő büntetése idején, 1869. február 24-én a fogságban elhunyt, de helytállásáért március 15-e hősei közé emelte az emlékezet. A szomorú epizód ellenére a sajtóélet virágzásnak indult.

A nagy teret hódító bírálat kellemetlenül érintette az ország vezetését, és hosszú időre kijelölte a törésvonalat a sajtóban, illetve a közéletben a kiegyezést ellenzők és kiegyezéspártiak között. A közvéleményben azonban általánosabb volt az 1848-ban megízlelt szabadság eszméje, hiszen a társadalom legkülönbözőbb rétegei erősen támogatták az érte vívott harcot, így a Kasszandra-levél mesterien fűzött gondolatai élénk visszhangra találtak: számtalanszor felolvasták, kívülről idézték. A legjobbtól tanultak. (Kossuth politikai érvelésének és logikájának, szónoki teljesítményének csodálattal adózott nemcsak a hazai, hanem a nyugati világ is – követendő példa lett.) A „turini remete” visszavonhatatlanul a függetlenség, a szabadság élő letéteményesévé vált, s az 1848-as eszmékhez kötődő (ellenzéki) rendezvények elmaradhatatlan eseménye lett a neki küldött (tájékoztató, üdvözlő) távirat.

Deák Ferenc álláspontját igazolta, hogy a kiegyezéssel létrejött körülmények rendkívül erőteljes társadalmi változást és még gyorsabb gazdasági fejlődést tettek lehetővé. Mégis: a 20. században bekövetkezett súlyos veszteségek, éles fordulatok miatt időről időre előkerülnek a Kasszandra-levél figyelmeztetései és az azóta is álomnak megmaradt Dunai Államszövetség létrejöttének esetleges lehetősége.

(Magyarságkutató Intézet)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint a Sepsi OSK bejut a Román Kupa döntőjébe?








eredmények
szavazatok száma 965
szavazógép
2020-05-26: Belföld - :

Tovább lassul a járvány terjedése

Újabb biztató adatokat közölt a koronavírus-járvány alakulását illetően legutóbbi tájékoztatóján az Országos Kommunikációs Törzs. Az elmúlt 24 órában 146 új esetet jelentettek, hatvanhéttel csökkent tehát az új fertőzések száma a tegnap közzétett adatokhoz képest.
2020-05-27: História - :

Nem engedünk ötvenhatból

A legnagyobb hungarikum természetesen a magyar nyelv. Ha jól számolom, egyetlenegy van belőle. Régóta önállóan fejlődő, sajátos, egyedi alakzat. És a világ legfejlettebb nyelvei közé tartozik, mert a valóság minden mozzanata kifejezhető általa. A nyelvek többsége nem ilyen.