Nagy Albert tárlata az EMŰK-benA művészet értelme

2020. július 24., péntek, Képzőművészet

Amikor Nagy Albert emlékét idézzük, léte, művészete értelmére is kell gondolnunk. Mert: Mi dogunk a világon? Küzdeni – mondják Madách szállóigévé vált szavai… Nagy Albertnek bőven és súlyosan kijutott a harcból, a küzdelemből, melyet a legnemesbekért, küldetéses művészete kiteljesítéséért vívott.

  • Diogenész
    Diogenész

Küzdött Kolozsváron és Budapesten, Firenzében, Rómában, s majd végül ismét  Kolozsváron, küzdött a szakma elsajátításáért – mert a művészet szakmai tudást is igényel –, majd küzdött, hogy feltöltődhessék az egyetemes művészet legnemesebb értékeiből – ezért ment Itáliába, vállalva majdnem az éhhalált, majd a sok-sok hányódásból, nélkülözésből eredő, hosszas kórházi kezelésbe taszító testi szenvedéseket –, majd küzdött, hogy talpon tudjon maradni, hiszen le kellett győznie a szegénységet, pénztelenséget, a nincsent, s talajt kellett fognia ott, a művészet egyik világfővárosában. De révbe jutott Olaszországban, 1934-es római kiállítását az Osservatore Romano című lap kritikusa „az év kiállításának” minősítette. 11 évi kint tartózkodás után hazatért, előbb Budapestre, majd 1941-ben Kolozsvárra, hogy itthon vívja meg újra a küzdelmét. ’41-ben került Kolozsvárra egyetlen hazahozott képével. Ernő öccse fogadja be otthonukba a semmivel hazaérkező nincstelen, teljesen jövedelem nélküli testvért. S szűkös lehetőségei biztosítják a „munkahelyet”, ahol dolgozni tud, előbb a pincében, majd egy padlástérben kialakított műteremben. Ott fent, a ferde tetőzet alatti szűk térben születik meg a ránk hagyott életmű nagy része, remekműveinek sorozata. Melyekről az időközben „felszabadított” szülőföld nem vesz, nem vehet tudomást, hiába a realista alkotói szemlélet egy realizmust, annak szocialista változatát követelő korban. De a szocialista „előtag” kívánalmának megfelelni, annak, hogy az embertelen és emberellenes, tömeggyilkosok vezette kort dicsőségesnek hazudja, képtelen.

Mert: „Humánum nélkül nincs művészet”, vallotta. És ő lesz a nagy félrelökött, kiközösített, a kor mellőzöttje, megalázottja. Remekműveit folyamatosan kizsűrizik a kiállításokról, s még a művészszövetségbe sem veszik fel. S amikor 1961-ben, 59 évesen kéri, hogy kiállítást rendezhessen, elutasítják.

Pedig a mű, a születőben levő életmű Erdély utolsó százéves korszakának egyik legnagyobb teljesítménye. Hihetetlenül puritán, visszafogott stílust alakított ki, szürkébe ágyazott, abból alig kibontott, finom érzékenységgel elősejlő színekkel, a képfelület minden négyzetcentiméterét valósággal megszentelő elmélyültséggel. És mondja a kor igazságát. Azt, hogy ez a magát szocialistának mondó kor fojtja meg a falut, mely számára szent, mert ott él(ne) a múlt, ott él(né)nek a hagyományok. A Diogenész című képének paraszt figurája magasba tartja igazságkereső lámpását.  S e kor képeiben megalkotja a jelentéktelenségek költészetét.

Súlyos, nagy műve a Ludak. Hét fehér, fejét a szomjukat oldó kövér esőcseppek felé, az Ég felé tartó lúd megfestésével kiáltja, hogy: levegőt! És a Ludak mögött vízszintes deszkákból álló szürke kerítés lehulló deszkájával vallja, követeli: legyen vége már vak és mindentől elzáró bezártságunknak, elrekesztettségünknek. Az élet él és élni akar – sugallja az Ősi reflex belső és az ablakon át felvillantott külső világával… Ez is jellemzője művészetének, egymásra vetíti a kintet és a bentet, ezért gyakori „szereplője” képeinek az ablak. Mely a tisztaság, a világra nyitottság kifejezője is. Csupa költészet és csupa filozófia ez a festőileg megteremtett világ. 

Nagy Albert tudja, hogy a művészet több, mint látvány. Képei kilépnek önmagukból, megszólalnak, s zengik a kor igazságát. Szinte dédelgetve tiszteli és szólaltatja meg az anyagok lelkét, a fát, az üveget, a téglát, sivár falak vakolatát, a kerítés léceit és még az út porát is. A fiatal csemete nála az Újjászülető Élet jelképe. Vagy a fonal Ariadné fonala! Utolsó éveinek fehér és fekete kakasai a dac kifejezői. Nagy kérdőjele: a régi és az új kor szembefeszítése, s annak a vallatása, annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy melyik a jobb?! Azt is tudja, hogy elveszíthetjük látásunkat, beleveszhetünk saját létünk téveteg fonalába, vagy hogy csak önmagunk, múltunk megőrzésével van jogunk az élethez.

Amikor fest, vall a korról, létünk értelméről, harcunkról, titkainkról. 1963-ban, 61 éves korában – amikor a kor kötöttségei is enyhén lazulni kezdtek – a kiváló műkritikusnak, Raoul Șorbannak köszönhetően kiállíthat Bukarest akkori legjelentősebb csarnokában. A nagy művész életének második kiállítása! A siker óriási! A román művésztársadalom szinte megdöbben az össz­hatás súlyától. És ekkor mellé szegődik az elismerés. A páratlan siker hatására szikárságai kissé fellazulnak, s a munkaláz, mely erőt vesz rajta, teljesítőképességét megsokszorozza, a követező 6 évben több képet fest, mint élete addigi három és fél évtizedében, de vannak köztük kevésbé kiérlelt darabok is. Ám az életmű így lesz teljes, és így lesz kerek egész.

Hozzászólások
Szavazás
Mi a véleménye arról, hogy Sepsiszentgyörgyön a járványügyi vörös forgatókönyv lépett életbe?









eredmények
szavazatok száma 959
szavazógép
2020-07-24: Közélet - Csinta Samu:

Európa meghódítása (Beszélgetés Pesty Lászlóval, az Írdalá.hu kampány vezetőjével)

Egy hete, július 18-a óta újra „éles” a Székely Nemzeti Tanács nemzeti régiókért elindított európai polgári kezdeményezését támogató aláírásgyűjtés online felülete, miután az Európai Unió Tanácsa jóváhagyta a határidő visszamenőleges, 2020. november 7-ig terjedő meghosszabbítását. Az új rajt kezdetén Pesty Lászlóval, az Írdalá.hu kampány vezetőjével beszélgettünk az első aláírási kör tapasztalatairól, a folytatás esélyeiről.
2020-07-24: Képzőművészet - :

Lászlóffy Aladár: Fehér kakas a hóhullásban (Nagy Albert emlékére)

Fehér kakas a zivatarban –
nyissátok ki az ablakot,
nézzétek csak, milyen vihar van,
villámlik, máskor nem szokott,