Református hírnökGondolatok a reformáció ünnepére

2020. október 29., csütörtök, Közélet

Istenünk, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!
(Zsoltárok 80, 4)

  • Luther-szobor-avatás tavaly Sepsiszentgyörgyön. Fotó: Albert Levente
    Luther-szobor-avatás tavaly Sepsiszentgyörgyön. Fotó: Albert Levente

Tavaly ilyenkor együtt ünnepeltünk. Sejtelmünk sem volt róla, hogy idén már nem tudunk. Most összeszorult szívvel vesszük tudomásul, hogy nem lehet, s annyi mindennel együtt ez is várakozási listára kerül. Ha minden helyreáll, minden visszaalakul, akkor majd ünnepet ülünk másokkal együtt. Most visszatekintünk, emlékezünk. A reformáció ünnepéhez ez amúgy is hozzátartozik, hogy visszanézünk a világot, kultúrát megváltoztató eseményekre, emberekre.

Visszanézünk a nagy előreformátor Wycliffe alakjára, akinek szívügye volt, hogy minden templomban legyen Biblia, melyet tisztán, érthetően olvassanak fel az embereknek. Éppen ezért le is fordította angol nyelvre a Szentírást. Aztán barátai, az úgynevezett szegény papok mezítláb járták az országot, hogy vigaszszót, örömhírt halljanak az emberek.

Visszanézünk Luther Mártonra, a történelem és vallás óriására, akinek hatalmas ereje, hite, bátorsága fejedelmek és koldusok szívébe ültette el a nagy igazságot, hogy mindenek feletti mérce Isten szava! A 95 tétel a megújulást szolgálta, s nem vonta vissza szavait akkor sem, amikor az életét fenyegették.

És Kálvinra is visszanézünk, aki szívós akarattal fordított egyet az akkori világ mentalitásán, s bebizonyította, hogy a megtisztult templomokból indul el a társadalom megújulása, és mindent Isten szent törvénye szabályoz ezen a világon. A Szentírás alapján rendszerbe foglalta a tanokat.

Aztán valahányszor kinyitjuk a Bibliát, ott van előttünk Károli Gáspár, a Vizsolyi Biblia fordítója, aki nemcsak Isten igéjét, de nyelvünk minden szépségét a Biblia lapjaiba rejtette, s szavait ma is élővé teszi a Lélek. S folytathatnánk magyar reformátorokkal, nagy fejedelmeinkkel, iskolaalapító nemesekkel, erdélyi nagyasszonyokkal, és azokkal, akik évszázadokon keresztül a padokban zsoltárt énekeltek ünneplőben, ahogy azt illik. Van kire visszanézni, a nemes örökségre, és ez az örökség kötelez!
Arra is, hogy megőrizzük, de arra is, hogy megújuljunk. Semper reformanda! A reformáció nagy történelmi folyamatának ezen szakaszát ránk bízta Isten! Óriási lehetőségeket tartogat ez a nehéz idő!

Hogyan lehet megújulni, kérdezhetné valaki, hiszen sokak szemében az egyház, a templom elavult! A receptet is a reformátoraink hagyták ránk: vissza kell térni Istenhez, az Ő tiszta szavához, az élő víz forrásához, és elmondani az embereknek, hogy aki szomjazik, jöjjön a vizekhez. Elmondani nekik, hogy nem kell hozni semmit, csak nyitott szívet, mert egyedül hit által igazul meg az ember. És jöhet bárki, mert mindannyian kegyelemből élünk. Nem kell más senki, mert Krisztus az egyetlen közbenjáró, aki szeretett minket és életét adta értünk. Mindenért, de valóban mindenért Istené a dicsőség mennyen és földön.

Sola Scriptura! Sola fide! Sola gratia! Solus Christus! Soli Deo gloria! Meg kell tölteni a templomokat, énekelni kell a zsoltárokat, ahogy őseink is tették, de megújult szívvel! Mert csak az kopik el, az avul el, ami emberi, s azt el kell engedni! De Isten nem kopik el, s Isten szava élő és ható!

Mindaddig, míg újra együtt lehetünk és ünnepet ülhetünk, áldjon meg és őrizzen meg mindenkit az Isten! Adjon áldott emlékezést, és újítson meg minket!

Dénes Katinka lelkipásztor, Vártemplom

Hozzászólások
Szavazás
Ön be fogja-e oltatni magát koronavírus ellen?







eredmények
szavazatok száma 2614
szavazógép
2020-10-29: Család - :

A gyenge pont

A kommunikáció volt eddig a járvány kezelésében illetékes hatóságok gyenge pontja – véli Alexandru Rafila professzor, aki szerint nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a vírus terjedésével kapcsolatos információkra.
2020-10-29: Közélet - :

Templom és iskola (Református hírnök)

Reményik Sándor Templom és iskola című versében úgy fogalmaz: „ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát”. Úgy gondolom, hogy mindez egy rendkívül fontos és egyben megszívlelendő felhívás nem csupán a lelkipásztornak, hanem bármely közösségnek. Illyefalván mindezt nem csupán meghallottuk, hanem igyekeztünk is mindennek eleget tenni.