A „kicsi Mikó” története

2020. november 16., hétfő, Emlékezet

Az utóbbi években Kicsi Mikónak hívta Sepsiszentgyörgy lakossága a Csipike Napközi Otthon feletti épületrészt, mert a Mikó-kollégium kisdiákjai jártak oda. Idén a mikós elemi osztályok átköltöztek a Kós Károly tervezte Gábor Áron utcai épületbe, amely közel száz éve kapta a „Kicsi Mikó” becenevet a „Leánymikó” névvel együtt, mert kisebb volt, mint a Mikó főgimnáziumi épülete, és leányok számára épült. Sepsiszentgyörgyön sokan ismerik a Leányiskola 1927-ben átadott székházának építéstörténetét, de mégis, úgy gondolom, szükséges ezt feleleveníteni, főleg a fiatalabb korosztályokhoz tartozók kedvéért.

  • Fotó: Albert Levente
    Fotó: Albert Levente

„Építenünk kell”

Az impériumváltás után a Mikó-kollégium csak saját erejében bízhatott, az államra nem számíthatott. Felhalmozott tőkéje nem volt, Háromszék lakossága éppen csak ocsúdott a megrázkódtatásból és nyögte az agrár­reform terhét. Az iskolának két jelentős vagyontárgya volt: a kollégiumi épület, amelybe minden tanulót befogadott, aki magyarul tanult tovább: fiút, leányt, polgáristát, tanítóképzőst és elemi iskolást, valamint az Ujjvárossy József adományából vásárolt telek. Szellemi tőkéje volt elsősorban tanári kara, melynek akkori vezetője a kollégium rektorigazgatója, Csutak Vilmos volt. Ő vállalta, hogy kora reggeltől késő estig folyjon a tanítás, a rendszerben levő diákok ne veszítsenek évet, oklevelüket megkapják. Kós Károly, Zágoni István és Paál Árpád röpirata, a Kiáltó szó irányt és értelmet adott az életnek: „Kiáltom a jelszót: építenünk kell, szervezkedjünk át a munkára.” E jelszót követve kellett átgondolni a további terveket.
 

Ujjvárossy József adománya

Ujjvárossy József, a Székely Mikó Kollégium gondnoka, főgondnoka, majd örökös tiszteletbeli főgondnoka az 1911. december 6-i elöljárósági gyűlésen ajánlotta fel a 200 katasztrális hold nagyságú karatnavoláli erdejét, hogy azt értékesítve telket vásároljanak Sepsiszentgyörgyön, melyen egy új, minden pedagógiai és egészségügyi igényt kielégítő iskola- és bentlakásépületet, mellette tanári lakásokat és sportpályát építsenek. A meglévő kollégiumi épületet bérházzá és üzletházzá alakították volna át, a tanintézmény pedig egy csendesebb helyen épült volna fel, mint ahol addig állt, a piac sarkán. Sikerült az erdőt közel százezer koronáért értékesíteni, a főgondnok örök alapítványképpen a Mikónak ajándékozta. Ezzel az adományával Ujjvárossy József gróf Mikó Imre mellé emelkedett a kollégium patrónusai sorában, és ez a Háromszéken tett más alapítványaival együtt a „Háromszék Széchenyije” névre predesztinálta.
 

Fenséges terv, fenséges telek

Ebből az adományból vásárolták meg a régi Kolcza-kertet a felső sétatér során, amelyet Kós Károly a tervező-építész így látott: „A hatalmas, hatholdas terület a főtér nyugati oldalán, a vármegyeház során az útra való széles kitorkolásától fel a dombra és a domb gyönyörű fennsíkján terpeszkedik el. Felséges telek ez.”

Kós Károly nagyra értékelte a kollégium tervét: „Fenséges terv, az akkori Magyarország legmodernebb, legegészségesebb, legszebb iskolája lett volna a Székely-Mikó kollégium. És a terv szinte megvalósult akkor. A pénzügyi része, legnehezebb része meg volt már oldva és a beépítési programot, a tervrajzokat kellett volna már csak elkészíteni és jóvá hagyatni, amikor – kitört a háború és a terv tervnek maradt.” A két idézet Kós Károlynak a Pásztortűz 1934-es évi 11. számában megjelent cikkéből való, melyben Csutak Vilmost 25 éves tanári jubileumán köszöntötte. Ekkor már túl voltak két nagyszabású közös munkán, a Székely Nemzeti Múzeum és a Kicsi Mikó épületének emelésén, és Kós Károly éppen azon gondolkodott, hogy Károly fiát az ő keze alá kellene adnia, „talán rendbe tudná szedni”.
 

Leányiskola, bálok

A sepsiszentgyörgyi felső leányiskola 1874-ben alakult, 1878-ban lett négyosztályos Magyar Királyi Polgári Leányiskola. 1919 szeptemberében a Mikó-kollégium tagozatává vált mint négyosztályos polgári leányközépiskola, később leánygimnázium, majd 1944–48 között nyolcosztályos leányfőgimnázium. A kollégium tagozataként folyhatott magyar nyelven az oktatás, viszont az állam nagyobb beleszólást gyakorolt az egyházi iskolák életébe: nem maradhatott férfi igazgató a leányiskolák élén, a kollégiumi tanárok helyett frissen végzett tanárnők érkeztek, nem volt megengedett a koedukáció. Sepsiszentgyörgyön 1924 januárjában váltotta Kernné Bibó Erzsébet tanárnő Jancsó Gábor tanárt a tanvezető igazgatói székben. Bibó Erzsébet méltó társa volt Csutak Vilmosnak abban a munkában, mely a külön leányiskola épületének emelését eredményezte.

Bálokat, melyeken az iskola javára adományokat gyűjtöttek, már az 1870-es évektől tartottak, az események sorában az 1925. február 21-i „öreg diákok bálja” különlegesnek, nagyszabásúnak bizonyult. Akkor emlékfüzetet adtak ki Csutak Vilmos szerkesztésében, mely ismerteti a védnököket, a rendezőket, a műsort, közli dr. Balogh István versét, dr. Fábián László írását.

1925. június 14-én Ujjvárossy-emlékünnepélyt rendezett a Mikó-kollégium, melyen megjelentek az Ujjvárossy család tagjai, helybeli és vidéki személyiségek, „tanügybarátok”, szülők, véndiákok. A díszteremben leleplezték a főgondnok arcképét, Gyárfás Jenő alkotását. Az emlékbeszédet Péter Mózes tanár tartotta, majd a konviktusban rendezett közebéd után tornavizsgán és tornaversenyen vetélkedett a Mikó-kollégium és a kézdivásárhelyi Római Katolikus Főgimnázium diáksága. A nagy esőzések annyira feláztatták az Ujjvárossy-kertben levő versenypályát, hogy lehetetlen volt oda kivonulni, ezért a kollégium udvarára szorult a diákság és az – időjárás miatt – aránylag kisszámú közönség egyaránt. A verseny érdekes színfoltja volt, hogy a polgári leányiskola tanulói is bemutatták szabad gyakorlatukat. Bár a korabeli tudósítások erre nem utalnak, joggal következtethetünk arra, hogy az 1925-ös öregdiákok bálja és az Ujjvárossy-emlék­ünnepéllyel összekötött tornaünnepély egyik célja az volt, hogy ráirányítsa a megye lakosságának figyelmét a patrónusra, a megszerzett területre, az iskolaépítési tervekre és természetesen a további adományozásra.
 

Adományok

Csutak Vilmos az 1925. július 11-én tartott kollégiumi nagygyűlésen vetette fel a leányiskolai épület és bentlakás emelésének gondolatát. Beadta az építéssel kapcsolatos kérést a városi tanácshoz, majd Bukarestbe utazott, hogy az Egészségügyi és Jóléti Minisztériumtól az engedélyeket megszerezze. Ezek birtokában gyűjtést szervezett, hogy az Ujj­várossy-kertben Kós Károly tervei szerint a következő évben hozzáfoghassanak az építéshez.

A mikós tanárok gyűjtőívekkel járták a falvakat, pénzt és terményt gyűjtöttek. A termény lehetett búza, rozs, árpa, kukorica, zab, burgonya, lencse és paszuly. Dániel Viktor Gidófalván, Fotosmartonoson, Árkoson, Étfalvazoltánban, Kálnokon, Málnáson, Oltszemen, Bodokon, Zalánban, Demeter Béla Lisznyóban, Bikfalván, Magyaróson, Bitán, Rétyen, Kilyénben, Uzonban, Felszeghi István Cófalván, Torján, Márkosfalván, Martonfalván, Karatnavolálban, Komollón, Nagyborosnyón, Ikafalván, Gödri Ferenc Aldobolyban, Angyaloson, Illye­falván, Kökösben, Sepsiszentkirályban, Szotyorban, Péter Mózes Szörcsén, Orbaiteleken, Kovásznán, Tamásfalván, Páván, Zabolán, Szemerjai Szász Béla Árapatakon, Erősdön, Hidvégen, Bölönben, Szárazajtán, Bodosban, Nagybaconban, Középajtán, Nagyajtán, Baróton, Köpecen, Kézdivásárhelyen, Jancsó Gábor Alsó- és Felsőcsernátonban, Maksán, Sepsibesenyőn, Eresztevényen, Albisban, Dálnokon, Lécfalván, Joós Imre Barátoson, Papolcon, Pákéban, Zágonban, Aldobolyban, Feldobolyban, Egerpatakon, Kisborosnyón, Szacsván, Kernné Bibó Erzsébet Sepsiszentgyörgyön és Szemerján gyűjtött. Döme Bálint a pénzügyeket intézte, az összesítéseket, elszámolásokat vezette.

Bár Csutak Vilmos csak 1925-ben vitte nyilvánosság elé a tervét, feljegyzett adományok már 1924-ből vannak. Az egyéni adakozások értéke nagyon változó, 5 lejtől 30 ezer lejig különböző értékeket találunk, van olyan adakozó, aki többször is adományozott. A Hangya Szövetkezetek majdnem minden faluból adakoztak, ugyanígy a hitelszövetkezetek és takarékpénztárak is. A kimutatásokból kiderül, hogy Kós Károlynak a tervekért 1924-ben és 1925-ben, majd 1934-ben (a bentlakás tervezésekor) összesen 12 800 lejt, útiköltségre 15 400 lejt fizettek, és még kapott 7500 lejt, melynek rendeltetését nem jelölték meg, ugyanakkor a kiadás rovat egyik tétele „Kós Károly tápintézeti élelmezése”. Összehasonlításként említsük meg, hogy a 12 800 lej egy mikós főgimnáziumi bentlakó, a konviktusban étkező diák egy tanévre befizetett teljes díja volt.

Természetesen a kollégium nem csak az adományokat várta, minden kis nélkülözhető összeget beforgattak az építkezésbe: az éves tornaünnepélyek, hangversenyek, az emlékünnepélyek  jövedelmét, a Fiú Főgimnázium véndiákjai­nak adományait. A gyűjtés és az adományok fogadása nem maradt abba az épület befejezésével, rendezték az udvart, kerítést készítettek, majd 1935-ben a bentlakás épületét is elkészítették.

Döme Bálint gazdasági felügyelő tanár 1931. márciusi számadása szerint a bevételi oldalon voltak önkéntes adományok személyektől, református egyházaktól, lelkészektől, intézetektől és egyesületektől, valamint a kollégiumtól, a jövedelem másik része gyűjtésből és megajánlásokból származott, de vettek fel kölcsönt az egyházkerülettől, Kolcza Gábortól és a kollégiumi alapokból. Az összes bevétel 4 405 606 lej 50 bani, az összes kiadás 4 407 287 lej 50 bani volt, tehát ekkor 1681 lej hiánnyal számoltak. Az adományokat megköszönő emléklapot Kós Károly tervezte, főgondnoki minőségében Kónya Kálmán írta alá, a kitöltés után Kernné Bibó Erzsébet, illetve Csutak Vilmos szignója került rá.
 

Az erős tölgy harmadik hajtása

1927-ben, amikor a Leánygimnázium birtokba vette az épületet, a földszinten volt a tápintézet (az étkezde), az első emeleten az osztályok, a manzárdban pedig a bentlakás. A Székely Nép 1927. augusztus 25-i számában a cikk írója örömmel nyugtázta, hogy a fiú főgimnáziumi épület két szárnya után „Ezúttal az erős tölgy harmadik hajtása a leányok számára növekedett. Az eredetileg fiúiskola, hogy teljessé váljon a hivatása, a leánygyermekeknek is átadja a nekik való ismeretterjesztő házat a legmodernebb berendezéssel.”

Az iskolák 1948-as államosítása után a Leányiskola kiköltözött az épületből, szakközépiskolák székeltek benne. Az utóbbi két évben történt felújítás után, most a mikós kisdiákok „lakják”. Gaudeamus igitur.

Csikós  Júlia

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1142
szavazógép
2020-11-16: Közélet - :

Székelyföldön nehéz időkben mindig összefogunk! /X/

Székelyföldön hagyománya van az összefogásnak, mert jó időben megtanulták elődeink is, hogy együtt többre mennek, mint ha külön-külön próbálnának felszínen maradni. A történelem során számtalanszor egyesítettük erőinket: vagy valamiért, vagy valami ellen.
2020-11-16: Belföld - :

Ismét a parlament előtt

Visszaküldte a parlamentnek a gyermekpénzt szabályozó kormányrendeletet elutasító törvényt pénteken Klaus Iohannis államfő.