Kényszerszünetek és ezáltal az olvasóval való közvetlen érintkezés teljes hiánya nyomta rá bélyegét a Bod Péter Megyei Könyvtár tavalyi tevékenységére, a sokak által elveszett esztendőnek nevezett 2020-as év mégsem volt teljes veszteség a háromszéki közkönyvtár számára: olyan réseket sikerült megtalálnia az intézménynek, melyek által mégiscsak eljuttatta az olvasnivalót az azt igénylő olvasónak, melyek által mégiscsak megvalósította legfontosabb célkitűzését: az olvasásra nevelést. Az elmúlt esztendő tanulságairól, az idei év terveiről Szonda Szabolcs könyvtárigazgatóval beszélgettünk.
Az egyik szemünk sír, a másik nevet. A mondást kicsit pesszimista átköltésbe forgatva kezdi beszámolóját Szonda Szabolcs: egyik szemünk sírt, a másik kevésbé könnyezett. Mert, mint minden kulturális intézménynek, a könyvtárnak is fejre állította életét a világjárvány, különösképp a szükségállapot időszaka. Az, hogy az újabb olvasmányokra vadászók nem bóklászhattak szabadon a könyvespolcok között a szabad felfedezés örömével, a könyvtár „használóinak” táborát mintegy harmadával csökkentette – és ez az adat akkor sem boldogító, ha hozzátesszük, ország- és világszerte hasonlóképp történt a közkönyvtárakban. Tényszerűen: míg 2019-ben 843 új olvasóval gazdagodott a Bod Péter Megyei Könyvtár, tavaly mindössze 353 újonnan beiratkozottat regisztrálhattak.
Az adott körülmények között abban kellett gondolkozni, hogyan lehet a virtuális világban fenntartani az érdeklődést a könyv iránt. „Irdatlan lecke” volt, jellemzi így utólag a kezdeti periódust Szonda Szabolcs, hiszen főképp a tavalyi március-májusi időszakban a kulturális intézmények lehetséges kínálatukat átköltöztették az internetre, és ebben a hirtelen megbolydult virtuális világban kellett láthatóvá tenni a könyvtárat. Kísérleteztek, némely elképzelésük jobban, másik kevésbé vált sikeressé, de az olvasásra ösztönző, könyvhöz kapcsolódó kezdeményezések révén mindvégig jelen voltak a virtuális térben. A találékonyság, leleményesség, a könyvtár egész közösségének lelkes hozzáállása és legfőképp alkalmazkodása az új – bár korlátozott – lehetőségekhez: mindez segített abban, hogy a könyvtár közvetlen kapcsolata az olvasókkal megmaradjon, átmentődjön. A közvetlen kapcsolat ápolásának terén egyébként ez idáig a különböző kulturális rendezvények lendítettek nagyot. A világjárvány kitörése óta ezekre alig került sor, ha mégis lehetőség adódott, akkor a gyermekekre összpontosítottak: a Könyvkaland, a népmese napi rendezvény online zajlott, de a nemrég indított, kamaszoknak szánt olvasóklubot pár alkalommal sikerült megszervezniük, a Csodalámpa nevű, jól bejáratott és nagyon népszerű vakációs foglalkozást is meg tudták néhány alkalommal tartani majdnem hagyományos módon: szabadtéren, de mégiscsak a résztvevők jelenlétében. És minden kezdeményezésüknek későbbi hasznavehetőségével is számoltak: a polcok közti kalandozás pótlására született könyvajánlókat például a könyvtár előterében böngészhetik a benti terekből továbbra is kitiltott olvasók.
Jónéhány újítást-változást is hozott az elmúlt esztendő a Bod Péter Megyei Könyvtár életébe: többek között új közösségi felületek születtek, a gyermekkönyvtárnak külön oldala van immár a virtuális térben, és az Instagramot is „meghódították”: a könyvtár egészében is jelen van a főképp a fiatalabb korosztályok körében kedvelt közösségi hálózaton, de tinizug.sepsi néven külön a kamaszoknak szánt oldalt is létesítettek. A virtuálissal párhuzamosan a való világban is történtek változások, a gyerekrészleg teljesen megújult, új polcrendszer és korosztályos elrendezés várja a legifjabb olvasókat. Ami a könyvtárnak otthont adó műemlék épület állagmegőrzését illeti, a lábazat vízmentesítése befejeződött, újdonságként az épület két oldalsó részén a kőalapozás eredeti szépségében látható.
Az idei esztendő egyelőre sem nagy optimizmusra, sem visszahúzó pesszimizmusra nem ad okot: Szonda Szabolcs szerint az idei a rögtön reagálás és a folyamatos alkalmazkodás éve lesz. Ez úgy értendő, hogy amennyiben a járványhelyzet lehetővé teszi, rögvest indulhat a rendezvényszervezés, ami lehet felelevenítése a tavalyról elmaradt, többé-kevésbé már véglegesített eseményeknek, de akár újabb lehetőségek kihasználása is, hiszen a művésztársadalomnak is meg kellett értenie, hogy jelenleg nem az évekre előre tervezés, hanem az épp esedékes meghívások azonnali teljesítése a járható út. Ha megindul az élet, lesznek újra könyvbemutatók, közönségtalálkozók valóságosan is, hiszen az irodalomkedvelők igényelik a Szent György napi, a PulzArtos vagy a „csak” hétköznapi rendezvényeket is, melyeket az on-line események nem tudnak pótolni. Egyelőre azonban be kell érnünk az – amint Szonda Szabolcs megfogalmazta – óvatosan lelkes tervezéssel.