Frontkatonák naplórészletei, visszaemlékezések, újságcikkek segítségével szinte órára pontosan feltárja az Úz völgyében az első világháború idején történteket a Háromszék Vármegye Kiadó új könyve, a Kocsis Károly által szerkesztett Előre az Úz völgyében című kötet, melyet Kövér Gyula a helyszínen készített művészi értékű rajzai és a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum gyűjteményéből származó korabeli fotók gazdagon illusztrálnak. A könyvben Gottfried Barna történész, levéltáros tanulmánya a kor hadtörténetébe vezeti be az olvasót, Tamás Sándor térképgyűjtő Úz völgye térképészeti történetét ismerteti. A könyv megvásárolható a Kovászna Megyei Művelődési Központban.
A román nacionalisták által elkövetett erőszakos temetőfoglalás és az azt megelőző és követő események kapcsán hírhedtté vált Úz völgyéről szerkesztett könyvet Kocsis Károly. Előszavában elmondja, a Keleti-Kárpátok szorosaiban vívott harcok során a magyar és székely katonák bebizonyították, hogy fegyverrel lehetetlen legyőzni őket, amikor hazájuk védelme a tét. Ez a kötet nekik állít emléket. Megszerkesztését Tamás Sándorral, Kovászna Megye Tanácsa elnökével együtt 2019-ben, az augusztus 26-i úzvölgyi megemlékezésre menet döntötték el.
A kötet alapjául a magyar királyi miskolci 10. honvéd gyalogezredben szolgáló Sassy Csaba háborús naplója szolgál. A szerkesztő ebből az Úz völgyére és szűkebb környezetére vonatkozó részeket kivonatolta.
Ezekhez Úz völgyével kapcsolatos részeket válogatott és illesztett be számos, az előszóban felsorolt kiadványból, forrásmegjelöléssel. Korabeli visszaemlékezésekből, ezredalbumokból is megjelennek Úz-völgyi eseményekhez kapcsolódó részletek, s mindent összedolgozva naplószerűvé állította össze Kocsis Károly. Mindezt Halász Gyula földrajztudós 1917-es keltezésű visszaemlékezése vezeti fel.
Az Úz völgyét és a Csobános völgyét, valamint az ezeket kísérő magaslatokat 1916-ban, a román betörés után az Előre hadosztály védte. Német egységek is harcoltak itt. A székely katonák is dicső helytállásról tettek itt tanúbizonyságot, főként a híres Tigris-zászlóalj kötelékében. Az 1916 őszétől 1918 elejéig tartó összecsapások áldozataira a Tábla pusztáján létesített hadi temető, valamint a Magyarós-patak szája közelében 1917-ben a magyar királyi munkácsi 11. honvéd gyalogezred által emelt, Árpád-házi Szent Erzsébetnek felajánlott kápolna emlékeztet.
A 10-es ezrednek tulajdonképpen négy temetője volt: kettő a kőkerti csendőrlaktanya és kettő a fűrésztelep mellett. A 2-es számú temetőben állt az ezred emlékoszlopa, a napjainkban látható az eredeti mintájára készült 2017-ben. A 9-es ezred emlékoszlopa az egyetlen emlék a temetőben, amely 1917 óta az eredeti helyén megmaradt. A ma felkereshető, immáron egységesült temető öt parcellájába eredetileg a 39. honvéd hadosztály, valamint a német 225. hadosztály hősi halottjait helyezték, több mint ezer magyar és német katonát.
Az úzvölgyi temető sokkal több hősi halottak végső nyughelyénél. A nyugati és a keleti civilizáció találkozási pontja ez, ahol két értékrend ütközik egymással. Kultikus kapu, amit nem szabad feladnunk. Ahogy Gottfried Barna fogalmazott: számunkra identitásunk, a magyarság együvé tartozásának jelképe, kapocs a múlthoz, elődeinkhez, a régi Magyarországhoz.
