„Fut az idő...”

2021. február 10., szerda, Kultúra

Az addig rendben van, hogy „apáink hűlő, drága arcán járunk”, de hogy holnap-holnapután már a Farkas Árpádén is – na, ez most nagyon rosszulesik.

Vagyunk egypáran, ’90 után induló költők, akiknek Farkas Árpád tényleg Apánk volt, Bátyánk volt, Testvérünk volt. Nekem meg aztán pláne: udvarhelyszéki volt, mint én, ugyanabban a középiskolában tanult, mint én... és lassan két éve, külső munkatársakként, szinte tőszomszédok voltunk a Székelyföld folyóirat impresszumoldalán. S ahogy a homoródalmási Szabó Gyula miatt néha fékezés nélkül suhantam át szülőfalumon, Lövétén, úgy Kolozsvárról jövet, Farkaslaka után bizony elég gyakran tértem le jobbra, a Nyikó mentére, csak és kizárólag a siménfalvi születésű Farkas Árpád miatt. (Sose mondtam ezt neki, de biztos vagyok benne, hogy Farkas Árpád ezt mondás nélkül is tudta. Megérzi-hiszi-tudja az ilyesmit az ember.) „Názáretből támadhat-é valami jó?” – kérdezi Nátánael János evangéliumában. Nos, számomra igenis támadt, például olyan Farkas Árpád-vers, mint a Porka havak:

Porka havak hulladoznak, / rehó reme róma, / öreg füvek fáradoznak / kimászni alóla. / Háromezer esztendeje / ugyanez a tél hull, / mégsem hinném, / hogy az ember végül belebénul. / Fölmorajló meleg testem / jégcsap szemek nézik. / Fut az idő, mint a hideg / a hátamon végig.

Lövétei Lázár László (Krónika)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki a legfőbb hibás a kormányválságért?










eredmények
szavazatok száma 162
szavazógép
2021-02-10: Kultúra - :

Eltintatengeredett

Nehéz számolni a halottainkat. Az irodalom, az erdélyi, a magyar, az erdélyi magyar irodalom – és tágabban a teljes kulturális szcéna – halottait. Mintha az átkos világjárvány mellett, azzal párhuzamosan, néha összefonódva vele, egy másik leküzdhetetlen kór is felütötte volna a fejét, amely alig néhány hónap leforgása alatt írók, költők, fordítók, ítészek egész nemzedéknyi seregét taszítja át – most már végképp – a halhatatlanságba.
2021-02-10: Kultúra - :

Farkas Árpád virágzó lázmérője

Annyi tanács hangzik el útravalóként. Szakadó esőben indultam, bennem remegett egyeduralkodóként a halálhír. Egyéb másmi nem zakatolt. A lábbeli nehéz, mint a parajdi só. Viszem magam egyetlen meggyőződéssel. Farkas Árpád költő halálhíre igaz.