Élet/Jel találkozók„Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket”

2021. május 10., hétfő, Riport

Mielőtt betérnénk Szentegyházára, Simó Mártonnak a történelmi Udvarhelyszék településeit bemutató sorozatában ezúttal kis kitérőt teszünk, bepillantást engedve abba a közös gondolkodásba, örökségmegőrzési és értékmentési törekvésekbe, amelyeket közössége iránt elkötelezett érelmiségi és több civil szervezet felkarolt, és amelyek egyik fórumát az Élet/Jel találkozók jelentik.

  • Az Élet/Jel találkozók egyik helyszíne, Jobbágyfalva. Fotó: mapio.net
    Az Élet/Jel találkozók egyik helyszíne, Jobbágyfalva. Fotó: mapio.net

Az újrakezdés jegyében

A majdnem négy hónapon át tartó bezártság után fogalmazódott meg székelyföldi értelmiségiekben és egyes civil szervezetek (Civitas Alapítvány, Élő Székelyföld Egyesület, Élő Szövet Alapítvány, Oltárkő Parasztszövetkezet, Országépítő Kós Károly Egyesülés stb.) képviselőiben a találkozás és az új út keresésének igénye. Többen is hangoztatták, hogy válaszút előtt állunk, a járvány arra figyelmeztet, hogy világunk mennyire sérülékeny, és a régi – mármint a fogyasztáson, a technikai fejlődésen és a falusi élet urbanizálásán alapuló – élet nem folytatható.

Az Élet/Jel újrakezdő találkozók első tanácskozását tavaly július 4-én tartottuk Gyergyóújfaluban Bányász József „Kultúrcsűrjében”. Ez volt a nulladik alkalom. Ekkor is korlátozások voltak érvényben, de 47 fő jelenlétében indítottunk. A beszélgetés mottójául a Mózes Attila egyik kötetének címét választottuk: „Árvízkor a folyók megkeresik régi medrüket”. Akkor az összejövetelünk házigazdája, Hajdú Zoltán mérnök, a marosvásárhelyi Fókusz Öko Központ (FEC) képviselője így fogalmazta meg a kiindulási alapgondolatot: „…négy hónapot tespedtünk testi és lelki karanténban, és kiderült, hogy ez idő alatt megkérdőjeleződött minden, ami »érték« volt a fogyasztói társadalomban. Úgy tűnik, hogy nem tarthatók fenn a haszonelvűségen alapuló elosztórendszerek. Ennek ellenére azonban az anyagi érdek háttérhatalma, amely mindennek a motorja, a legkülönbözőbb módszereket használja a tömegek legyűrésére.”

Ezt követően – több halasztás után 2020. szeptember 5-én – épp a „vizes tartalom miatt” Jobbágyfalva volt az ideális helyszín, ahol folytathattuk a gondolatmenetet.

A Fókusz Öko Központ vezetője röviden ismertette a tevékenységi területeket, amit a klímaváltozás látható jelei és lehetséges következményei tettek indokolttá. Ily módon foglalkoznak a vízgazdálkodással – elméleti oktatással, ismeretterjesztéssel és konkrét projektek gyakorlatba ültetésével –, kidolgozzák, javasolják a fenntartható fejlesztés és fejlődés formáit, de mindemellett szerepet vállalnak az ökoturizmus népszerűsítésében és gyakorlati megvalósításában. Pár szóban így foglalható össze a Fókusz Öko Központ tevékenysége: egy környezetvédelmi társadalmi szervezet, amely a fenntartható fejlődés elveit képviseli, amelyet egy lelkes csoport hívott életre 1994-ben, olyan tanárok, mérnökök és jogászok, akik közösen érdeklődtek a természetvédelem és kiemelten Marosvásárhely környezetvédelme iránt. Az évek során egyre tágult az érdeklődésük, az ott szerepet vállaló civilek egyre képzettebbek lettek azáltal, hogy állandó kapcsolatot alakítottak ki hasonló külföldi szervezetekkel, eljutottak nemzetközi konferenciákra, projekteket vittek végig. A Fókus Öko Központ tagja az EEB (European Environmental Bureau) és az ECEATC (European Centre for Eco Agro Tourism) nemzetközi szervezeteknek.

 

Víz és vízhiány

Hajdú Zoltán a tanácskozás bevezetőjében röviden felvázolta a Nyárád menti vízgazdálkodás történetét. Érzékletes példát említett, hiszen a szabályozás után a Nyárád hozama a mesterségesen kialakított mederben 35 százalékkal csökkent, a szélessége pedig mindössze átlagosan 7 százaléka a réginek. Az árvizek megelőzhetők, az életet hordozó vizes élőhelyek azonban jószerével eltűntek és a környék kútjai kiszáradtak. Nyárádgálfalva község vezetése érzékelte a problémát, és megbízta a Fókusz Öko Központot kisebb, még menthető szakaszokon a mederrehabilitációval, amely ily módon eredményeket is hozott, hiszen ismét megjelent a korábbi növényzet és a halállomány egy része, illetve a folyó közelében a parti szűrésű kutak újból felteltek.

A Jobbágyfalva közelében található Tündér Ilona Vendégház ideális és szimbolikus helyszín volt: itt a Fókusz Öko Központ a közel egy évtizedes együttműködés során biztosította a kemping és a panzió vízellátását, a szakszerű beavatkozás eredményeként tavakat hoztak létre, amelyek köré sajátos flóra telepedett, de ugyanakkor megnövekedett a völgy vízmegtartó képessége is, olyannyira, hogy a felső folyásszakasz mentén ma már megoldható az ott legeltetett juhok és szarvasmarhák ellátása. A tulajdonos, Szász Csaba elmondta, hogy korábban nemcsak az állatoknak, hanem a panzió vendégeinek is máshonnan szállították ciszternákban a vizet.

A továbbiakban Kolumbán Gábor fizikus-közgazdász, egyetemi oktató, az Élő Szövet Alapítvány képviseletében szólva azt hangsúlyozta, hogy a helyi szándékok „lecsapolásával”, „közös mederbe” való terelésével elérhető, sőt, meg is valósítható a paradigmaváltás a közösségi alapú vízgazdálkodásban. Az is felszínre került, hogy a vízgazdálkodás jórészt állami monopólium, „politika van benne”, felsőbb szinteken még a Ceuşescu-korszak doktrínái működnek. Viszont odafigyeléssel elérhető a „vízügyi szubszidiaritás”.

A vízhiány világjelenség, Európában is komoly gondokat okoz. Luxemburg példáját említette az előadó, de korántsem elhanyagolható, hogy túl a Kárpátokon, a Bărăganon is elsivatagosodó területek vannak, amelyek arra kényszerítik a mezőgazdasági tényezőket – adott esetben az agrárlobbyt mozgató nagyvállalatokat meg a pénzembereket –, hogy ott béreljenek hosszabb távra vagy vásároljanak földet, ahol még működik a vízháztartás. Az intenzív művelés azonban olyannyira kiégeti a termőföldeket, hogy azok rövid idő alatt elveszítik termőképességüket. Ilyen szempontból a részben kihasználatlan, nem elégséges odafigyeléssel használt birtokaikat akár el is veszíthetik a székelyföldi tulajdonosok. Ez pedig egyfajta honvesztéssel is járhat, hiszen a nagyüzemi műveléshez nincs már szükség az adott területet benépesítő emberre.

 

Népfőiskola és népi építészet

A következőkben a hasonló indíttatású nyárádgálfalvi és székelytompai rehabilitációs megvalósításokat látogathatták meg az érdeklődők, miközben felvetődött két továbblépési irány.

Egyiket Balla Zoltán (Humán Reform Alapítvány) vetette fel. Nem véletlenül, hiszen az alapítvány képviselője azt is felvállalta 2019-ben, hogy átszervezi a Romániai Magyar Népfőiskolai Társaságot, úgymond „revitalizálja” és megpróbálja behelyezni abba a jövőképbe, abba a szellemi körforgásba, amelyet a kárpát-medencei népfőiskolai mozgalom képvisel a magyar glóbuszon. Egyébként az alapítvány jóvoltából, függetlenül a járványhelyzettől, a népfőiskolai jellegű képzések – kiscsoportosan és visszafogottan – pillanatnyilag is működnek, viszont elmaradnak azok a nyitott rendezvények, amelyek „kiviszik” a közönség és a média nyilvánossága látóterébe a projektjeiket.

A vezérgondolatok a „Hogyan kapcsolódik mindezekhez a népfőiskolai mozgalom?” kérdés köré csoportosultak. A Balla Zoltán által vezetett szervezet évtizedek óta foglalkozik különböző képzésekkel, hagyományos és hiányszakmák terén vállalja, hogy olyan ismereteket ad át, amelyek nélkülözhetetlenek. Főleg vidéken hasznosítható készségeket mutat be az olykor hátrányos helyzetű fiataloknak és középkorúaknak egyaránt, amelyek igen jól hasznosíthatók, sőt, nagy szükség van rájuk, amikor vissza kívánunk fordulni földközeli élettereinkhez és az önellátással, a nagy elosztórendszerektől való függetlenedéssel próbálkozunk.

Már-már körvonalazódni látszott az ilyen területen történő továbblépés, ám a következő problémafelvetés jóval konkrétabbnak és közelebbinek mutatkozott. Haáz Katalin Németországban élő építész, aki lakhelyet váltott ugyan, hosszú időn át élt életvitelszerűen külföldön, ám az utóbbi hónapokban sokat tartózkodott idehaza – Marosvásárhelyen, Kecsetkisfaluban, Székelyudvarhelyen és Szentegyházán –, jól ismeri falvaink változó és átalakuló arculatát. Nem véletlenül javasolta, hogy építészeti szemszögből vegyük górcső alá a székely vidéket.

Haáz Sándor karnagy, a Szentegyházi Gyeremkfilharmónia, a Fili vezetője nemcsak a közös éneklés és zenélés elkötelezettje, hanem igyekszik átmenteni a hagyományos életforma elemeit, de oly módon, hogy óvja annak tárgyi környezetét is. A Fili az évek során telket, hagyományos parasztházat, két csűrt vásárolt Szentegyházán – a faluban –, és ezeknek az épületeknek a revitalizációt követően új funkciót keresett. Mondhatni, sikerrel. A másik „tájformáló” tevékenysége pedig csemetekert létesítésében és új erdők telepítésében is megnyilvánult. Úgyhogy a Haáz testvérek javasolták, felajánlva a helyszínt, hogy a soron következő Élet/Jel-találkozót Szentegyházán tartsuk, és amelynek témája legyen a faluképvédelem. (Erről az eseményről egy későbbi lapszámunkban számolunk be – szerk. megj.)

Simó Márton

Hozzászólások
Szavazás
Készül-e ön nyaralni idén?







eredmények
szavazatok száma 717
szavazógép
2021-05-10: Sport - :

Egy győzelemre az ötödik bajnoki címtől (Női kosárlabda, Nemzeti Liga)

A két sepsiszentgyörgyi mérkőzés után ma a szatmárnémeti Both Katalin Sportteremben találkozik egymással a női kosárlabda Nemzeti Liga két legerősebb csapata, hiszen a helyi VSK és a Sepsi-SIC 19 órától játssza az aktuális szezon döntőjének következő felvonását. Az egyik fél három győzelméig tartó párharcot a zöld-fehérek vezetik 2–0-ra.
2021-05-10: Életutak - :

A magyar gyökerek sokat jelentenek nekem (Beszélgetés dr. Apponyi Alfréd gróffal)

Dédnagyapja testvére volt az az Apponyi Albert, aki az 1920-as párizsi delegáció vezetőjeként elmondta legendás trianoni beszédét. Németországban él, háromszor próbált megtanulni magyarul, és háromszor adta fel, de időnként eljár a kölni magyar istentiszteletre és a magyar–német kapcsolatok előmozdításán is dolgozik a Német–Magyar Egyesület elnökeként. Kuti Noémi düsseldorfi otthonában beszélgetett dr. Apponyi Alfréddal.