Élet/Jel-találkozók 2.Hagyomány és új forma egy „hibrid” településen

2021. május 17., hétfő, Riport

Szentegyháza község bemutatása előtt az Élet/Jel-találkozók sorozatában megszervezett eseményen elhangzottakat foglaljuk össze, bepillantást engedve abba a közös gondolkodásba, örökségmegőrzési és értékmentési törekvésekbe, amelyeket közössége iránt elkötelezett értelmiségi és több civil szervezet felkarolt.

  • Csaba testvérék lovardája
    Csaba testvérék lovardája

A koronavírus-járvány több alkalommal is ellehetetlenítette, hogy megtartsák Szentegyházán az „újraindító” beszélgetések következő állomását, végül azonban február végén csak sikerült megszervezni az eseményt. Úgy láttuk célszerűnek, hogy módszereket, működőképes hasonlóságokat mutassunk fel Erdély és Székelyföld más részeiről. Azért tisztelte meg jelenlétével a tanácskozást Böjte Csaba ferences szerzetes (Déva, Szent Ferenc Alapítvány), László János vállalkozó (Abásfalva, Székelyudvarhely), ezért kértük előadás tartására Köllő Miklós építészt (Gyergyószentmiklós); Dobos Attilát (Csíkszereda) a „magnak való” életforma kapcsán szólaltattuk meg, Lőrinczi Lajos (Csehétfalva) lelkész-esperest pedig egy előre elkészített videofelvétel útján juttattuk szóhoz.
 

Kiseperni a pesszimizmust

„Nem arra gyúrunk, hogy nagy robajjal dőljön össze minden” – mondta Csaba testvér, arra ösztönözve, hogy próbáljuk meg a pesszimizmust kiseperni a gondolkodásunkból. Fontos hangsúlyozni, hogy amennyiben nem vagyunk csapatjátékosok, akkor magányos vállalásaink nem vagy csak nehezen sikerülhetnek. Ilyen konstrukció a Dévai Szent Ferenc Alapítvány is, amely hit, remény és szeretet nélkül nem jöhetett volna létre, és nem működhetne összhang híján ma sem. Akárcsak a Szent­egyházi Gyermekfilharmónia – említette a közeli példát –, amely anélkül képes világraszóló eredményeket elérni, hogy a városban külön művészeti szakoktatás lenne. Hasonlóan merész ötlet volt a Gordon hegyén emelt Krisztus-szobor, amelyet sokan elvetemült ötletnek tartottak, s lám, hosszú évek során, rengeteg anyagi és munkaáldozat árán, mivel felvezető út is épült hozzá, egyre jobban érvényesülő vonzerővel bír. „Most láttam az utóbbi hetekben, háromszor is jártam ott, s az ország legkülönbözőbb vidékeiről érkeznek a látogatók, sok regáti autó is volt a szobor tövében. Hadd lássák az emberek, hogy nekünk nemcsak Csíksomlyón, de máshol is vannak megszentelt helyeink. És nagy hátszél nélkül érték el ezt a kezdeményezők! A majdani Makovecz-kápolna ott is erősíteni, hangsúlyozni fogja ezt a hatást. És ez egy hitvallás ugyanakkor. Jele annak, hogy túléltük, túléljük a koronavírust” – zárta mondanivalóját a szerzetes.
 

Egyre nagyobb a Kis utca Abásfalván

Hasonló rendezvényeken több alkalommal is volt szerencsénk találkozni László Jánossal, aki valóságos örömmel újságolja: másutt megkeresett jövedelmét kitartóan és következetesen használja arra, hogy szülőfalujában régi házakat, csűröket vásároljon és azokat szépen felújítva hasznosítsa. A hasznosítás azt jelenti, hogy építészi segítséggel – történetesen az ismert és kiváló építészként számontartott Várday Zsolt terveit, tanácsait veszi ennél az épületegyüttesnél figyelembe – „revitalizálja” a mai kor igényei szerint. Ezekben a házakban összesen negyven személyt lehet elhelyezni. Sikerült itt-ott rávenni embereket, hogy hasonlóan cselekedjenek az örökségükkel. Vagy vásároljanak hasonló „romokat”, amelyekkel nagyon sokat kell dolgozni, hogy az eredmény látható legyen. Részben személyes hatásának is köszönhető, hogy a településen túlsúlyban levő magyar-cigányokat egy újonnan fejlesztett utcában rá lehetett venni, hogy ott építkezzenek, terjeszkedjenek oly módon, hogy az ne bontsa meg a település összképét, hiszen Abásfalva még ma is viszonylag egységes faluképpel és szerkezettel rendelkezik. Sok fórumon hangoztatják, hogy a népi építészet emlékei kitörési lehetőséget képeznek. Ezért tenni is kell.  
 

Az ökoregionális építészet útjain

Egyre többet lehet hallani ezt a kifejezést. Köllő Miklós és az általa vezetett Larix Stúdió – a larix a vörösfenyő latin neve, egyik rendelkezésre álló közkedvelt építőanyagunk – nem törekszik feltétlenül arra, hogy nagyot és újat építsen. A székelyföldi kultúrtáj annyira gazdag, a helyi építészet formakincse olyan sokrétű, hogy abból bőven lehet táplálkozni. Kedvenc szakterülete a régi építmények olyan szintű felújítása, hogy az kerüljön vissza a mindennapi élet körforgásába. Így lehet új funkciót adni egy-egy vízimalomnak vagy vízi fűrésznek. Általuk a tájnak is. Érvényes ez a csűrökre és más gazdasági épületekre egyaránt. De újat és nagyot is építettek. Éppenséggel Köllő és munkatársai tervezték a Dévai Szent Ferenc Alapítvány csíkszentsimoni lovardáját is – tegyük hozzá: az egyik kimagasló referenciaértékű objektumot –, amelynek csodájára járnak, s gyakran írnak róla a román szaksajtóban és Nyugat-Európában egyaránt. „A magyar építészetből Makovecz után kifogyott a muníció. Akik manapság igényesen dolgoznak, keresik az útjukat, azok az építészek, irodák mind a hagyományosból táplálkoznak Kárpát-medence-szerte. Mi nem állunk annyira rosszul.” Vannak kallódó értékeink, amelyek járható „nyomvonalra” helyezhetők. Köllő Miklós elmondta, hogy a csíkszentsimoni lovarda építésekor szempont volt az is, hogy helyi termékekből, itt előállított alkotóelemekből dolgozzanak, amelyeket a későbbiekben bármikor ki lehet cserélni, s a felújításokhoz elsősorban a helyiek tudására lesz szükség. Akár Csaba testvér neveltjei is lehetnek majd ezek az ácsok és asztalosok. Ez bizonyos szakmák életben tartása szempontjából is fontos. És ez a szemlélet otthon érezheti magát Szentegyházán is.
 

A „magnak való” emberek magatartásáról

Dobos Attila filmrendező, gazdálkodó ez alkalommal a kis közösségek fontosságáról beszélt, akik tudnak úgy élni, mint éltek az eleink. Mind az állattartásban, mind a földművelésben, illetve az építkezésben is ragaszkodnak a gyökerekhez. Ha néhány család ilyen mérce szerint él egy-egy faluban, akkor az „ökotáj” és a kapcsolódó foglalatosságok egész sora, a készség, a képesség, az ízlésminta is fennmaradhat. Olyan önszerveződő közösségek létrehozását szeretné megvalósítani, amelyek tagjai megosztják egymással a gondjaikat. Úgy is képesnek tartja önmagát és szűkebb baráti társaságát arra, hogy kétkezi munkával segítsenek, ha valaki csűrt szeretne felújítani, vagy kisebb tanyát, nyári szállást kíván áthelyezni egyik helyről a másikra. Ezek a faszerkezetek viszonylag könnyen szétszedhetők, és legószerűen összerakhatók másutt, ha van hozzá szaktudás és erő. Akár arra is figyelhetnek, hogy hol állnak rendelkezésre ilyen bontásból származó anyagok, amelyek egyébként tüzelőként végeznék. Rosszabb esetben pedig kereskedőkhöz jutnak, akik nyugat-európai országokba exportálják, olyan helyekre, ahol becsülik a mi elkótyavetyélt kincseinket. Mert ezek a faanyagok részei a tárgyi-szellemi örökségünknek.

Ezt a jelenséget egyébként Haáz Sándor is érzékelte Szentegyháza határában, ahol funkció nélkül maradtak az egykori nyári szállások, esztenák. Ezek kaszálókon találhatók többnyire, ahová egykor a családok hetekre felköltöztek kaszálás idején, ott éltek, és oda gyűjtötték a télire szánt takarmányt. Haáz és csapata több ilyen nyári szállást mentett meg az enyészettől magán­emberként és a Fili alapítványa segítségével. Azt tervezik, hogy a Mária Út helyi szakasza mentén többet is újjáépítenek, hogy a zarándokok használhassák.

A Lőrincz Lajos lelkész-esperes és családja által létrehozott Hagyományos Székely Jövő Központ is ehhez az ötletet, jó példát adó cselekedetsorhoz kapcsolódott. A lelkész elmondta, hogy a jelentős népi építészeti örökséggel rendelkező Csehétfalván legalább félszáz hagyományos székely kapu található, szép számban látni még 120–150 éves lakóházakat is, bár azok nagyobb része jelentős átalakításokon esett át a múlt század második felében. Mert a csehétfalvi ember gondos volt, figyelt a házára, az állataira, a földjére. Viszont épp ez az igényesség kényszerítette arra a helyieket, hogy idegen formákat használjanak. Mert az akkori vezetés azt engedélyezte. Az egyházközség azonban magyar kormánytámogatással megvásárolt három egymás mellett levő régi bennvalót, felújította és szolgálatba helyezte. Úgy alakult, hogy nem a népi mesterségek bemutatása, hanem a táboroztatás vált főtevékenységgé, amelyet kiegészített a környék 14 falujában élő öregek ebéddel való ellátása. Gyerektábor alig volt tavaly, de bíznak abban, hogy előbb-utóbb lehetőség lesz arra is. Újabb házakat vennének, amelyekre majd további felújítások várnak. Ehhez azonban további anyagi forrásokra lesz szükségük.
 

Értékőrzés Szentegyházán

Az unitáriusok Makovecz-templomának fontos szerep jut a következő időkben. Ha elkészül. Egyébként minden bizonnyal megépül, hiszen Kelemen Szabolcs lelkésznek és gyülekezetének ez régi álma. Makovecz utolsó templomterve, amelyet 2009-ben, halála előtt két évvel rajzolt, méltó lehet arra, hogy felhúzza, magához emelje azt a környezetet, ahová építik. Hiszen egy jórészt üres területről van szó, amelyhez stílusában illő lakópark alakítható ki. Ez pedig látványos és értékes lehet, olyan elit környezet, amelynek messze földről a csodájára járhatnak.

Lőrincz Csaba, Szentegyháza tavaly megválasztott polgármestere egyáltalán nem zárkózik el ettől az ötlettől. Előadásában elmondta, hogy Szentegyházának nincs általános rendezési terve (PUG), bízik benne, hogy kétéves kemény munkával eljuthatnak arra a szintre, hogy engedélyeztetik az újat, kiigazítják a különböző övezetek rendezési terveit (PUZ). A polgármesterben egyébként megvan a kellő affinitás. Pár évvel ezelőtt, amikor csűrt építettek, azt a régi formájában, a hasznosítható anyagok felhasználásával alakították. Az az építmény ma vendégfogadásra alkalmas, egy szép és követhető helyi példa.

A szentegyházi értékőrzés folyamatában a Filinek fontos szerep jutott az eddigiekben. És jut majd a továbbiakban is. Haáz Sándor nemcsak karnagyként és pedagógusként elkötelezett, hanem maga is a hagyományos épületek szerelmese. Előadásában elmondta, hogy személyesen és civilként is vett részt „csűrmentésben”, és most is vannak tervei. Ezekhez az elképzelésekhez is idő és további anyagi forrás kell.

Simó Márton

Hozzászólások
Szavazás
Készül-e ön nyaralni idén?







eredmények
szavazatok száma 718
szavazógép
2021-05-17: Autóvilág–Technika - :

Gyűrű formájú hotel nyílhat a Föld körül

Hatalmas, több modulból álló űrhotel megnyitását tervezi a kaliforniai Gateway Foundation; az építményt Voyager Állomásnak (Voyager Station) nevezik, és az óceánjárók által nyújtott luxust és kényelmet kínálja majd.
2021-05-17: Nyílttér - :

Kitakarították Purcell János sírhelyét

A Tegyünk Kézdiszékért civil tömörülés és a Zöld Nap Egyesület tagjai – Barta Vilmos és Tóth László, illetve Ráduly Attila elnök, a 22 éves magyarországi Veress Nikolett Adrienn, a 24 éves grúziai Ana Jgerenaia és a 26 éves törökországi Ayten Kurnaz – kitakarították Kézdivásárhelyen a régi református temető római katolikus parcellájában báró Purcell János (1765-1829) ezredes, a székely katonanevelde alapítója gazzal benőtt sírhelyét és annak környékét.