Ez egy régebbi sztereotípia, az aktualizáltban már nem hetykén félrecsapott kalappal jár-kel a fiatal író, hanem simogatós telefonjáról olvas fel, de különben a világot ugyanúgy meg akarja váltani, és továbbra is meg van győződve, hogy a nagy igazságnak egyedül és csakis egyedül ő van/lesz a birtokában. De ismétlem: ez sztereotípia, amit a fiatal író hamar megcáfol – ha van, akinek. Mert ebben az újra nekibuzdult világban az irodalmi rendezvények továbbra sem örvendenek hatalmas érdeklődésnek, holott egy-egy ilyen esemény nemcsak arra kitűnő alkalom, hogy a betűfogyasztó közönség megismerjen szerzőket és műveket, hanem arra is, hogy megtudja, milyen rugóra jár az író/költő agya, miként vélekedik az élet jelentős és jelentéktelen dolgairól, tehát csupa olyasmit, ami segít értelmezni verset és prózát – amelyek meg a maguk során azért (is) születnek, hogy a hétköznapi halandónak segítsenek megérteni a kort, melybe épp beleszületett. Persze, mindez így túl általánosított megközelítése az irodalmi rendezvényeknek, de részletekből összeáll(hat) az egész. Ilyen apró részletekről szólt a szerda délutáni, Tein-beli közönségtalálkozó is, melyen Codău Annamária irodalomkritikus faggatta Láng Orsolyát, André Ferencet és Varga László Edgárt, ezúttal éppen a kételkedés és a sztereotípiák kérdéskörét boncolgattattva velük. Hogy miként vallottak erről a fiatal írók, arról ez a szabálytalan tudósítás nem fog beszámolni – kedvcsinálónak azért hátha megteszi egy következő alkalomra.