A Kézdiszéki Ifjúsági Szervezet (KISZ) lemhényi civilekkel együttműködve, Miklós Barna erdész irányításával és a Communitas Alapítvány támogatásával rendezvénysorozatot szervezett a 907. évi pozsonyi csata emlékére július 4-én, vasárnap a Lemhény fölötti Gyepár-tetőn.
A megemlékezésen az egyesület tagjai mellett nagy számban vettek részt lemhényi, berecki és kézdivásárhelyi civilek, valamint nyujtódi és kézdivásárhelyi lovasok, Ugron Attila, illetve Pál Olivér hagyományőrző huszár hadnagy vezetésével. A rendezvényt Birtalan Sándor polgármester, László Antal alpolgármester Csíkszentmártonból, Szántó László polgármester Csíkkozmásról, valamint a csíkszentmártoni Tuzson János Fúvószenekar is megtisztelte jelenlétével.
A 2020-ban állított trianoni emlékkereszt és székely zászló tövében Bíró Erika szörcsei református lelkipásztor, a KISZ elnöke köszöntötte a résztvevőket, és kifejezte abbéli örömét, hogy a Szövetkezet Tévé élő közvetítése nyomán együtt ünnepelhetnek a magyarországi Pomázon és a székelyföldi Gyepár-tetőn összegyűlt emlékezők. Ambrus Ágnes nyugalmazott egyetemi oktató a pozsonyi csatáról tartott ismertetőjében hangsúlyozta: „Az első honvédő háborúnak minősíthető pozsonyi csata még nem épült be eléggé a magyar történelmi emlékezetbe. Pedig a frankok ellenében kivívott diadalnak köszönhető, hogy őseink nemcsak megmaradtak a Kárpát-medencében, hanem a határokat is kiterjesztették az ausztriai Enns folyón túlra. A pozsonyi diadal után 123 évig ellenség nem lépett magyar földre.” Majd a bajor humanista, Johannes Aventinus leírásából idézte meg a sztyeppei harcmodort, amelynek köszönhetően a magyaroknak sikerült felülkerekedniük a bajorok többszörös túlerején: „A magyarok ellenfeleiket a távolból támadják nyilaikkal (…). Szokásuk szerint cseleket alkalmazva küzdenek, hol meghátrálnak, hol szorongatják ellenfelüket, s mindezt annyi velük született fortéllyal, akkora gyorsasággal és katonai tapasztalattal teszik, hogy eldönteni nehéz, mikor veszedelmesebbek ránk nézve: amikor éppen ott vannak vagy már el is vonultak, ha menekülnek vagy éppen támadnak, éppen békét színlelnek vagy hadakoznak.”
A rendezvény díszvendége Mónus József László (Fehér Farkas) világhírű íjász volt, akinek 2019-ben az Amerikai Egyesült Államokban rendezett távlövő World Archery világversenyen a 907-es pozsonyi diadal nyomán 907 méteres lövés volt az álma, de ezt meghaladta, és 918,37-es világrekordot lőtt. Rövid, lelkesítő előadásában Mónus a székelyek és magyarok testvériségéről szólt, és az évezredes összetartozás jegyében a szeptember 3-i világversenyen újabb világrekordot ígért. Fellépése utolsó mozzanataként Mónus nyílvesszőjét kelet felé, a régi magyar határ irányába lőtte el.
A Gyepár-tetői megemlékezésen Albu Erika az alkalomhoz illő dalokat énekelt, a Tuzson János Fúvószenekar katonadalokat adott elő, Ambrus Ágnes Babits Mihály Turáni induló című versét, Ugron Attila pedig Petőfi Sándor Élet vagy halál című költeményét mondta el. Az ünnepség koszorúzással és himnuszaink eléneklésével zárult, majd a lemhényi civilek ebéddel kínálták meg a résztevőket.
A rendezvénysorozat 20 órától Szörcsén folytatódott, ahol Mónus József László azoknak tartott előadást, akik a nehezen megközelíthető Gyepár-tetőre nem juthattak el. Előadásában Mónus bemutatta a 2019-es amerikai versenyen vele együtt 11 világrekordot lövő magyar íjászokat, a Farkasokat, akikről elmondta: „Mi nem tettünk semmi mást, csak harcoltunk a kilőtt nyílvesszőinkkel a magyar zászló becsületéért! Világversenyről világversenyre! Megmutatni a győztes jogán a magyar zászlót!”
