Egy libácska meglátja,
Utána is kiáltja:
Nézzétek csak a pávát!
Nem mosta meg a lábát.

Zelk  Zoltán: Nyár
Tudjátok-e, mit énekel
a csobogó kis patak?
„Gyertek, igyatok vizemből,
szomjas madarak!”

Tudjátok-e, mit zizegnek
a réten fűszál, virág?
„Gyertek hozzám lakomára,
megéhezett barikák!”

Tudjátok-e, mit susognak
az erdőben a lombok?
„Gyertek aludni árnyamba,
ti elfáradt vándorok!”

S tudjátok-e, mit énekel
fáradt vándor és madár?
„Szép az erdő, szép a mező,
gyönyörű a nyári táj!”

Hétvári  Andrea: Békák
Békaszomszéd, brekeke,
érkezett-e levele?
Azt írja a mai posta,
három legyet nyeljek le.

És magának mit üzen
zöldleveli póküzem?
Azt beszélik, óriáspók
éldegél ott, no hiszen!

Vennék cipőt, kalapot,
bekapnék egy nagy pókot.
Szőne hálót a hasamban,
ugrálhatna – jó napot!

Én meg fognék szúnyogot,
szöcskét, tücsköt öt-hatot,
kisüthetném vacsorára
ezt a díszes csapatot!

Kányádi  Sándor: Zápor
Suhog a zápor ostora,
senki se bánja;
lúdbőrözik a pocsolya,
senki se bánja.

Minden s mindenki mosolyog:
a virágok s a fák is,
és az is, aki tocsorog
az utcán, s bőrig ázik.

És kacagnak a patakok,
s az eresz csatornája,
kacag a föld is, becsurog
a zápor a nyakába.