Exkluzív beszélgetés Beke Istvánnal„Négy évet raboltak el az életemből!”

2021. július 23., péntek, Közélet

Szabadulása után két nappal beszélgettünk a kézdivásárhelyi Beke Istvánnal, akit – Szőcs Zoltánhoz hasonlóan – terrorizmus vádjával zártak börtönbe. Hétfői feltételes szabadlábra helyezésük után Beke Istvánt arra kértük, elevenítse fel a letartóztatásuk napján történteket, melyek nyomán ártatlanul, hazug vádakkal, konkrét bizonyítékok nélkül négy esztendőre rács mögé juttatták őket. Mesélt Beke István a börtönviszonyokról is, arról, hogy miként teltek a napok a bezártság évei alatt. Beszélgetésünk során ismét leszögezte: inkább kitöltötte volna a teljes, ötéves börtönbüntetést, mint hogy kegyelmet kérjen, ugyanis ahhoz be kellett volna ismernie bűnösségét, márpedig ő ártatlan.

  • Beke István, immár harmadik napja szabadon. A szerző felvétele
    Beke István, immár harmadik napja szabadon. A szerző felvétele

– Miként él emlékezetedben letartóztatásod napja, 2015. november 30., amikor egyik napról a másikra teljesen megváltozott családod élete?
Beke István: – Úgy él bennem az a nap, mintha most történt volna. Reggel kinyitottam egy személygépkocsit, egyik kuncsaftunknak dolgoztam (Beke István cége többek között riasztóberendezések forgalmazásával és beszerelésével foglalkozik – szerk. megj.), és közben a saját autómon is kellett valamit rendezni, ezért elő akartam jönni a lakásunktól a cégünkhöz. Amikor kijöttem az udvartérből, annak végében láttam egy parkoló Dacia Dustert, amelyből két maszkos és két civil szállt ki. Gondoltam magamban, másnap december elseje, nem tudom, mi lehet. Nem foglalkoztam velük, szétnéztem és mentem tovább. Az egyik civil rám mutatott, és azt mondta: „Ő az, fogjátok meg!” (El e, prindeți-l!) Látva, hogy csak én vagyok a közelükben, felemeltem a kezemet, de még mindig nem vettem komolyan a dolgokat. Jöttek, lefogtak, igazoltak. A házkulcsot még le akartam tenni, de nem engedték. Előjöttünk a céghez, ahol az ajtóban már várt a velük érkezett tűzszerész. A köszönése abból állt, hogy megkérdezte: „Hol a bomba? Adja ide a bombát!” (Unde este bomba? Dați-mi bomba!) Azt is megkérdezte, hogy milyen robbanószerekkel rendelkezem. Kitettem az asztalra a pár nappal azelőtt Temesvárról csomagban érkezett petárdákat, amelyeket megnézett, majd visszatett a dobozba, és ismét megkérdezte, hogy nem ezekről van szó, hanem az általam készített bombáról. Mondtam nekik, hogy keressék meg, mert nekem olyan nincs, ha mégis kapnak valamit, az érdekes lesz. Nekifogtak, keresgéltek, „szép rendet” hagytak az irodában. Én abban a tudatban voltam, hogy nincs semmi féltenivalóm, nem tudnak tenni semmit. Alig vártam, menjenek el, hogy rendet csinálhassak. Kézdivásárhelyről Esztelnekre mentünk, ahol egy régi istállóban az airsoftpályánk van, ott is keresgéltek, kutakodtak, de nem találtak semmit. Ők úgy tudták, hogy ott kísérleteztem a bombával. Látszott rajtuk a tapasztalat hiánya. Elvitték magukkal a megfigyelőrendszert. Beültettek a kocsiba, és azt mondták, elvisznek nyilatkozatot írni. Amikor beértünk Kézdivásárhelyre a mozi elé – én kalauzoltam őket, mert nem idevalósiak voltak –, mondtam nekik hogy balra a főtér, Brassó pedig jobbra. Balra kanyarodtunk, de még akkor sem merült fel bennem semmi gyanús, mert azt hittem, a rendőrségre megyünk. Csakhogy nem oda vittek, hanem továbbhaladtunk Brassó irányába. Akkor kérdeztem meg, hová megyünk. A válasz az volt, hogy Bukarestbe visznek nyilatkozatot írni. Ekkor döbbentem rá, hogy itt valami komolyabb dolog történik. Aki a sofőr mellett ült, levette a maszkját, hátranézett és megszólalt magyarul. Azt mondta, ő a tolmács. Leértünk Bukarestbe, ahol jó kétórás várakozás után érkezett meg az ügyész. A civil őrök, akik kétóránként váltották egymást, arról próbáltak meggyőzni, hogy ismerjem el a bűnösségemet, mert sokkal jobban járok. Ha beismerő vallomást teszek, sokkal kisebb büntetést kapok, két vád van ellenem – mondották –, az egyik nagyon veszélyes, de én fel sem fogtam akkor, hogy miről van szó. A vallatás annyiból állt, hogy bekapcsolták a kamerát, és felvették, amit mondtam. Huszonnégy órára előzetesbe helyeztek, majd a harmincnapos vizsgálati fogság következett (amiből végül hét hónap lett), majd két-két hónapos bírósági felügyelet és házi őrizet. A vizsgálati fogság elejét a központi fogdában töltöttem el, a négy év alatt annál rosszabb körülmények sehol sem voltak. Az utolsó másfél hónapra már a rahovai börtönbe vittek, onnan szabadultam. Több tucat tárgyalás után a fővárosi táblabíróság 2017. április 7-én első fokon felmentett a vádak egy része alól. Minket pirotechnikai eszközökkel elkövetett bűncselekményekért ítéltek el tizenegy, illetve tíz hónap letöltendő börtönbüntetésre, éppen annyira, amennyit vizsgálati fogságban voltunk, így a kiszabott szabadságvesztést letöltöttnek nyilvánították. Csakhogy a Szervezett Bűnözés és Terrorizmus Elleni Igazgatóság nem volt megelégedve az alapfokú ítélettel, és 2017. április 12-én megfellebbezte a döntést. Mi szintén fellebbeztünk. Tíz tárgyalást tartottak. A védett tanú válaszai­val megalázta a bíróságot, nem adott a feltett kérdésekre konkrét válaszokat, bármit kérdeztek tőle, a válasza az volt, hogy nem tudja vagy már nem emlékszik. Sikerült bebizonyítani, hogy az egész vád egy nagy hülyeség volt. A június 15-i, utolsó tárgyaláson az ügyészség kérésére a legfelsőbb bíróság az én esetemben megváltoztatta az ügy besorolását alkotmányellenes merényletre tett kísérletről, valamint a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésének kísérletéről egy bizonyos közösség elleni terrorista cselekedetre. Szőcs Zoltánt közösség elleni merényletre való felbujtással, a robbanóanyagokra vonatkozó szabályok megsértésére történő felbujtással vádolták meg, és anélkül ítélkeztek felettünk, hogy megadták volna a lehetőséget az új besorolás elleni védekezésre, amit a bíróság jóváhagyott.

 

Házkutatás a Beke-cégnél

 

– Tíz tárgyalás után a bukaresti Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszéken 2018. július 4-én megszületett a jogerős ítélet: öt év letöltendő börtönbüntetés...
– Június 15-én, éppen a születésnapomon hozták ki az ítéletet. Július 4-én délelőtt tíz, fél tizenegy között kaptuk kézhez az ítéletet, amely 5–5 év letöltendő börtönbüntetésről szólt. Aznap déli tizenkettő-egy körül már jöttek is értünk a rendőrök. Hátul bilincselték le a karomat. Előbb az itteni rendőrségre kerültem, onnan a megyei rendőrségre már maszkosok kísértek, majd a papírformaságok elvégzése után még aznap a feketehalmi börtönbe vittek. Egy autóval szállítottak mindkettőnket.

– Tizenegy nap híján négy évet töltöttél rács mögött. Melyik volt a legnehezebb időszak?
– Kétségtelenül az előzetes letartóztatásom első fele, amikor azt sem tudtam, mi a fogda, a fegyház, mi az előzetes. 2015 decembere volt a legkegyetlenebb időszak, az az egy hónap ma is úgy tűnik, mintha egy év lett volna.

– Hol voltak a legjobb börtönviszonyok?
– Az utolsó egy hónap a feketehalmi börtönben volt a legjobb időszak a négy évből.

 

A csíkszeredai börtön

 

– Hányan voltatok egy cellában és hogyan telt egy börtönnap?
– A legtöbben egy cellában a feketehalmi börtönben voltunk: egy 8×8-as teremben, emeletes ágyakban huszonkét ember. Mint a heringek, úgy voltunk. A koronavírus kezdeti időszakában kivettek az ágyakból, de így is tizenhatan maradtunk. Ettek meg a poloskák. Az ébresztés 6 órakor történt, akkor szólalt meg a csengő, ágyvetés, tisztálkodás, 7 órakor volt az első ellenőrzés. Harmincfokos melegben is zokniban, hosszú nadrágban kellett lenni. Megszámoltak és a rácsokat kalapáccsal megütögették. Ha valami panaszunk volt, elmondtuk. Beadták a reggelit, majd következett a reggeli takarítás. Utána programok, kurzusok voltak, aki igényelte, orvoshoz is mehetett. Délben hozták az ebédet, ami inkább moslékra hasonlított, számomra ehetetlen volt.  Este 7-kor volt a vacsoraidő, majd tíz órakor a villanyoltás. A cellában két tévékészülék is volt, az egyik az én saját tévém, aminek köszönhetően magyar csatornákat is tudtam nézni. Mindennap egy órát lehetett sétálni egy 15×10 méteres ketrecben, a többi időt a cellában töltöttük, még akkor is, ha már úgynevezett nyitott rendszerben voltunk. A más börtönökből ide hozott rabok szerint a feketehalmi a „legkommunistább” börtön Romániában, máshol sokkal jobbak voltak a körülmények.

– Olyan időszak is volt, amikor dolgoztál...
– Igen, a csíkszeredai börtönben a cellában papucsokat varrtunk, kinti munkára nem engedtek, mert a terrorizmus vádja miatt veszélyes bűnözőként tartottak nyilván minket, így például nem dolgozhattunk a börtön területén, holott erre még annak is volt lehetősége, aki két ember meggyilkolásáért 25 éves büntetését töltötte. Feketehalomban előbb egy pulykafeldolgozó vállalatnál dolgoztunk mindketten. Onnan saját kérésemre egy alkatrészgyártó üzembe kerültem.

 

A feketehalmi börtön

 

– Éreztették-e veletek, hogy „terroristák” vagytok?
– Nem mondhatom, hogy rosszindulatot éreztünk volna a többségi elítéltek részéről amiatt, hogy székelyként terrorizmus vádjával börtönöztek be. Nyíltan nem, de a hátunk mögött elhangzottak sértő szavak is nekünk címezve, de úgy érzem, valamilyen szinten tartottak is tőlünk. A börtönőrökre sem mondhatok semmi rosszat.

– Hazai és határon túli jeles személyiségek is meglátogattak a börtönben.
– Igen, a családunkon kívül nagyon sok közéleti személyiség is felkeresett a börtönben. A legtöbbször, több mint negyven alkalommal Kulcsár-Terza József parlamenti képviselő járt nálunk.

– Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusa 320 magyar nyelvű könyvet adományozott nemrég a feketehalmi börtön könyvtárának.
– Ez így igaz. Három magyar nyelvű könyv volt addig a börtönkönyvtárban, az egyik a Robinson, a másik a Fekete kolostor. Az utóbbi időben már a két megyei napilapot, a Háromszéket és a Székely Hírmondót is hetente-kéthetente megkaptuk.

 

Szolidaritási tüntetés 2015 decemberében Kézdivásárhelyen

 

– Az elnöki kegyelem lehetősége is felmerült...
– Amikor meghallottam, hogy id. Lomnici Zoltán és Fejér László Ödön elnöki kegyelemért folyamodik Klaus Iohannis államfőnél, és megtudtam, mivel is jár az – be kellett volna ismerni, hogy bűnösök vagyunk, holott nem követtünk el semmit –, telefonáltam Csilla feleségemnek, hogy szóba sem jöhet, ha kell, leülöm az öt évet, de nem kérek elnöki kegyelmet.

– Zárószóként még mit szeretnél elmondani?
– Én nem szégyellem, hogy börtönben voltam. Azoknak kell szégyellniük magukat, akik hamis vádakkal rágalmaztak meg, és akik e hamis vádak alapján elítéltek és börtönbe zártak.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki a legfőbb hibás a kormányválságért?










eredmények
szavazatok száma 952
szavazógép
2021-07-23: Kiscimbora - :

Zágonyi Mónika: Tücskök, bogarak

Kertünk szélén darazsak dongnak,
lassan szállnak, zsongnak, bongnak.
2021-07-23: Riport - Hecser László:

Autók és motorkerékpárok bűvöletében

A baróti Lázár „Lazac” Lászlót a város fiatalok által leginkább kedvelt kocsmájának, a Mementónak a vezetőjeként ismerik leginkább, de jó ideje régi autók és motorkerékpárok restaurálásával is foglalkozik. Ami másnak roncs, meglehet, számára megmentésre érdemes kincs. A világban sokan vannak, akiknek fontos a klasszikussá öregedett autók megmentése, de itthon nincs akkora piacuk, úgyhogy csak ebből megélni nehéz lenne. De mivel úgy gondolja, nem a legújabb, legmodernebb gépkocsi a legjobb, hanem az, amelyet karban tartanak, ügyelnek rá, és célszerűen használnak, folytatja a hobbinak is kitűnő munkát.