Bodó Barna köz- és szakíró, egyetemi oktató két kötetét mutatták be a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban. A jelenségek szélzúgásban című könyvet Tapodi Zsuzsa egyetemi docens méltatta, míg a Meggyötört valóság című, publicisztikai írásokat tartalmazó kötet kapcsán Váry O. Péter, lapunk munkatársa faggatta a szerzőt.
Bodó Barna hazalátogatott, hiszen sepsiszentgyörgyi származású (1966-ban érettségizett a Székely Mikó Kollégiumban, szerk. megj.) – köszöntötte a temesvári szerzőt Szonda Szabolcs könyvtárigazgató. Következetesen kutatási témái mentén nyilvánul meg, bármilyen minőségében is teszi azt, húsznál több kötete jelent meg, az oktatáskutatás terén pedig égető témákkal foglalkozik: például a Bolyai Egyetem kérdéskörével, a szórványvidéki iskolaválasztással – fűzte hozzá.
A jelenségek szélzúgásban (Europrint, Nagyvárad, 2020) című kötet címe metaforikus, a kisebbségi helyzetre, a létformával járó gyötrelmekre utal, magyarázta Tapodi Zsuzsa, megjegyezve, hogy a könyv tizenhárom tanulmányt foglal magában fő kutatási területeiről, a vizsgált kérdésköröket, jelenségeket pedig politológiai, antropológiai, jogi megközelítéssel, tudományos precizitással elemzi. Bodó Barna tudományos objektivitással vizsgálja a Bolyai Kezdeményező Bizottság (BKB) sorsát, a Petőfi–Schiller Egyetem „diverzióját”, illetve a marosvásárhelyi katolikus líceum kálváriáját.
A szerző elmondta, hogy a BKB akkor jött létre, amikor 1998-ban politikai értelemben lemondtunk a Petőfi–Schiller Egyetemről, s az RMDSZ nem lépett ki a kormányból. Erre válaszként a Hantz Péter által fiatalokból létrehozott csoport tagjai azt mondták, ez ellen tiltakozni kell, ő maga pedig a BKB elnöke lett. Akkor befolyásos kolozsvári egyetemi körökben voltak, akik úgy gondolkodtak, nincs is szükség állami magyar egyetemre, mert nagyon jól „megvagyunk” a Marga-féle multikulturális világban. Bodó Barna azt is kifejtette, a vásárhelyi katolikus líceum az utolsó hat-hét év legkeményebb magyar közéleti témája, tűrőképesség-próba. Gazda Árpáddal közösen belátták, össze kell gyűjteniük minden adatot, visszalépve az eredeti, jogi dokumentációig is. Szerinte a katolikus líceum igazgatójának, Tamási Zsoltnak „szobrot kell emelni”, s bár közigazgatásilag a líceum létezik, de a szereplőket szeretnék elkaszálni, éppen ezért Tamási Zsoltnak támaszt kell nyújtani.
E kötet kapcsán a szerző beszélt még az identitás kérdéséről is, hangoztatva, hogy az ember egy identitással és többes kötődéssel rendelkezik. A szórványban akár több közösséghez is tartozhat valaki, s megemlítette, hogy zongoratanár felesége négy nyelven tanít, ő maga pedig a magyar mellett román és német nyelven is ír. „Én képes vagyok magamat kívülről is látni”, hangsúlyozta, hozzáfűzve, hogy ahol egy közösség tagjai többen vannak, ott sokkal tudatosabban élhetik meg identitásukat. A szórvány a kultúra határa, ahol vége van egy kultúrának, ahol kezdődik egy másik, Marosvásárhely és Szatmárnémeti pedig frontvárosnak számítanak.
A Meggyötört valóság – válogatott publicisztikai írások (Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2020) című kötetről Váry O. Péter megjegyezte, hogy a fizikusból lett társadalomtudós, a sajátos huszadik századi reneszánsz ember írásai nagyon olvastatják magukat. Lehet-e abbahagyni az újságírást? – tette fel a kérdést a szerzőnek. Bodó Barna úgy fogalmazott, az újságírás egy szakma, a szakma pedig feltételezi, hogy azt gyakorolják, ám az újságírói szemlélet soha nem tűnik el. Utalva arra az időszakra, amikor ő maga is aktívan politizált, megjegyezte, amíg ezt tette, nem dolgozott újságíróként, mert „nem lehet egyszerre a barikád mindkét oldalán lenni”.
Bodó Barna szólt a kötet fejezeteiről is, a Sorskovácsok címűben például egykori tanárairól ír, illetve áttekinti a bánsági magyarság jeles képviselőit is, kiemelve, hogy most készíti a bánsági magyar életrajzi lexikont. Amikor az ember hetvenen túl van, magyarázta, sokat gondolkodik azon, hogy kell-e priorizálnia (előnyben részesítenie, sorrendet felállítania, szerk. megj.), van-e olyan feladat, amit más is el tud végezni? Arra a következtetésre jutott, hogy a bánsági magyar életrajzi lexikont más nem tudja megírni, ezért most erre összpontosít, s abban bízik, hogy a korábban általa tíz évig szerkesztett Romániai Magyar Évkönyvet átveszi majd más. Ha az ember feladatokban gondolkodik – összegezett Bodó Barna –, nem számolja az éveket, s megpróbál úgy gondolkodni, mit kell még elvégeznie.