Az elhúzódó járványhelyzet megnehezítette a Bod Péter Megyei Könyvtár működését is. Ennek ellenére Szonda Szabolcs, az intézmény vezetője úgy véli, nemcsak arra törekednek, hogy átvészeljék ezt az időszakot, hanem főként arra, hogy lehetőségeikből a legtöbbet hozzák ki. Továbbra is szeretnének minőségi szolgáltatást nyújtani, és büszkék arra, hogy a járvány nem korlátozta őket könyvállományuk folyamatos gondozásában, tavaly közel négyezer címmel bővült az immár 257 ezer dokumentumot számláló gyűjtemény. Idei terveit ismertetve lapunknak Szonda Szabolcs azt is kiemelte, eddigi rendezvényeik mellett – hagyományosan részt vállalnak a városnapok kulturális hete, illetve a pulzArt fesztivál lebonyolításában is – társszervezői lesznek a május végére tervezett SepsiBooknak, az első sepsiszentgyörgyi könyvvásárnak és kortárs irodalmi fesztiválnak is.
– Hogyan alakította át, miként befolyásolta a járvány a Bod Péter Megyei Könyvtár életét?
– Nagy mértékben, mint a kulturális intézményekét általában, leginkább a közönségszolgálat szempontjából. Rossz érzés számunkra a személyes találkozás lehetőségének korlátozottsága vagy kimaradása, de ahogyan a kényszerhelyzetek általában, intézményileg találékonyabbá, kreatívabbá, rugalmasabbá is tett bennünket az elmúlt két év: hogyan tegyük még interaktívabbá, szélesebbé az olvasószolgálatunkat, teremtsünk új lehetőségeket arra, hogy elérhetők legyünk, kölcsönözzünk, rendezvényekkel álljunk közönségünk rendelkezésére. Tevékenységünk egészére nézve, a hajdani erdélyiség-vitákból származó jelszavakat kölcsönözve ehhez, azt mondhatnám: átmentünk a „nem lehet” és „ahogy lehet” szakaszokon, és jó ideje abban vagyunk, hogy „lehet, mert kell”. Reméljük, közönségünk is így érzékeli, azaz igényli továbbra is a munkánkat, a járvány előtti mértékben és módon, és bízunk abban, hogy a kényszerhelyzet után azok is visszatérnek hozzánk, akik az elmúlt időszakban többé vagy kevésbé elmaradoztak.
– Csökkent-e az olvasók, látogatók száma? Az olvasóterem használható-e?
– A legnagyobb sokk és veszteség 2020-ban volt, ilyen értelemben, akárcsak – gondolom – társadalmi szinten is, a járvány miatt... Akkor nagyjából harmincszázalékos csökkenést észleltünk a könyvtárhasználat terén, általánosan ez leginkább – érthető módon, hiszen hosszabb ideig voltunk zárva is, csökkentett üzemmódban is – az aktív olvasók számában mutatkozott meg. Az olvasótermünket, mivel kisebb méretű, a rendelkezéseket betartva azóta sem tudtuk újranyitni, ami szintén nem segített az intézmény látogatottságának megőrzésében. 2021-ben azonban a mutatóink valamennyire visszakapaszkodtak a korábbi szintre, 500 körüli újonnan beiratkozott, 3500 körüli aktív olvasóval, illetve 33 ezer körüli könyvtárlátogatással. Ez nagyrészt a kollégáimat dicséri: az elmúlt két évben nem engedték, hogy a járvány megtörje energiájukat, lendületüket, sem egyénileg, sem csapatszinten, és jobbnál jobb ötleteik voltak, ezekből pedig sok esetben korábban nem próbált, a jelenlegi helyzetben viszont igen hatékony és a közönség által jól fogadott programok, projektek születtek.
Szonda Szabolcs, a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója
Igyekeztünk az olvasóink felé lépni, közeledni, főleg amikor ők nem jöhettek hozzánk, ez az olvasószolgálatunkban eredményezett új elérési módokat: a korábban is létező telefonos, e-mailes előjegyzés, könyvkérés mellett kertkönyvtárat működtettünk, igénylésre házhoz vittük a kért vagy általunk ajánlott olvasnivalót, létrehoztuk annak lehetőségét, hogy olvasóink kezelhessék akár otthonról saját könyvtári fiókjukat, interneten meghosszabbítva a kölcsönzést, előjegyezve dokumentumokat, fertőtlenítőberendezést vásárolva lerövidítettük a visszahozott könyvek karanténozási idejét. Közel harminc rendezvényt sikerült megszerveznünk a korlátozások között, és olyan területre is beléptünk (maradva azért a „kaptafánknál”), ahol nemigen jártunk azelőtt, legfeljebb a mozgókönyvtárunkkal: a Szívből jövő könyvajándék elnevezésű, számos partnerrel lebonyolított kampányunk 1200 háromszéki, nehéz sorsú gyermeknek szerzett örömöt az ily módon hozzájuk eljutó, remek olvasmányt jelentő, közel háromezer adománykönyvvel, földrajzilag is széles körben létrejött összefogásnak köszönhetően.
– Hogyan alakul a gyermekek, kisiskolások és nagyobb diákok érdeklődése? Egyetemisták? Felnőttek?
– A könyvtárhasználók nem pártoltak el tőlünk nagyobb mértékben, mint amennyire a járványhelyzet óhatatlanul visszaszorította a kultúrafogyasztást, és ezt köszönjük mindenkinek, aki bennünket továbbra is felkeres. Fiatal olvasóink érdeklődése nagyjából töretlen maradt, és ennek nagyon örülünk. Ez érthetővé teszi és indokolja is azt, hogy a karanténok időszakában, amikor mi is az online térbe szorultunk programjainkkal, elsősorban a gyermekeket, diákokat, fiatalokat szólítottuk meg vetélkedőinkkel, olvasójátékainkkal, műhelyjellegű foglalkozásainkkal, lényegében megszervezve, ha kisebb módosulásokkal is, mindazokat a korábbi években bevált, az olvasásra ösztönzést és nevelést célzó tevékenységeinket, amelyeket a járvány előtt is, már jó ideje kínáltunk a fiatalabb korosztályoknak. Amikor pedig egy kicsit is lazultak a megszorítások, azon voltunk, hogy ismét személyes jelenléttel kerüljenek sorra a hagyományos, bevált, a közönségünk által is igényelt programjaink, rendezvényeink. Így sikerült nemcsak azokat megtartani, amelyeket a könyvtárban vagy kiskertjében szoktunk, mint amilyen a Csodalámpa olvasóklub vagy a magyarul és románul is zajló Könyvkaland vetélkedő, hanem – ami külön öröm számomra, mert közel tíz éve közvetlenül részt veszek a megtervezésében és kivitelezésében – a csernátoni Haszmann Pál Múzeummal közös diákvetélkedőt és az azt követő olvasótábort is, még ha ez utóbbit ezúttal műhelytalálkozóvá kellett is alakítanunk.
Annak is örülök, hogy az elmúlt időszakban sikerült olyan, régebbről tervezett foglalkozásokat megvalósítani, amelyek a tinédzsereket és a fiatal felnőtteket szólítják meg, olvasó- és filmklub kombinációjában, élményszerű beszélgetések révén. Nagyon várjuk, hogy újraéleszthessük a járvány által ideiglenesen leállított, népszerű programjainkat is, mint amilyenek a Varázskuckó, a baba-mama klub, a kézimunkakör stb.
A Bod Péter Megyei Könyvtár kölcsönzőrészlege
– Milyen elképzelésekkel, tervekkel kezdték 2022-t? Rendezvények, író-olvasó találkozók, táborok?
– Összességében véve azzal a tanulsággal és céllal indultunk neki az idei évnek is, amelyet megfogalmaztunk a járványhelyzet során: nem érdemes csupán átvészelni mindezt, hanem hozzuk ki a lehetőségekből és esélyekből azt, amit ki tudunk, folytatva eddigi munkánkat és erősítve tevékenységeinket, korábbi célkitűzéseinket, stratégiánkat fenntartva és esetenként továbbgondolva. Szeretnénk minél teljesebben rendelkezésére állni közönségünknek szolgáltatásainkkal, annál is inkább, hogy a járvány nem törte meg az állományunk folyamatos gondozását, megújulását, a beszerzések a szokott ütemben folytatódtak, tavaly közel négyezer címmel bővült a most már 257 ezer dokumentumot számláló gyűjtemény, ezért mindig tudunk olvasmányújdonságokat is javasolni az igénylőknek. Az olvasáshoz, az írott kultúrához, szépirodalomhoz kapcsolódó, szokásos műfajú rendezvényeinket, az ifjú korosztályoknak szánt, olvasásra ösztönző programjainkat meg akarjuk tartani idén is, részt vállalva ismét a városnapok kulturális hetében és a pulzArt fesztiválban is. Emellett – részben ötletgazdaként, részben a tartalmi vonatkozásaiért felelősen – társszervezői vagyunk a május végére tervezett SepsiBooknak, az első sepsiszentgyörgyi könyvvásárnak és kortárs irodalmi fesztiválnak. Ez igazi „nagy fába a fejszét” projekt, amelyen már december közepe óta dolgozik egy csoport, amely több intézmény munkatársaiból állt össze. Ehhez a nagyrendezvényhez kiemelt reményeket fűzünk, hogy kedvezően hathat közösségünk szellemi közérzetére, és jótékonyan befolyásolhatja a gyermekeknek, a fiataloknak az olvasáshoz, könyvhöz való viszonyát is.
Folytatjuk a helyi és regionális vonatkozású napilapok digitalizálását és repertorizálását (a digitalizált szöveg kulcsszavak alapján történő kereshetősége, szerk. megj.), hamarosan az eddigi munka eredményét meg is akarjuk jeleníteni az interneten. Jelenleg épp leltározzuk a felnőtt kölcsönző részleg állományát, és folytatjuk idén is azokat a karbantartási, javítási, fejlesztési munkálatokat a székhelyünkön, amelyek egyrészt szükségesek, másrészt ahhoz járulnak hozzá, hogy minél vonzóbb, kellemesebb környezetben várjuk visszatérő és új olvasóinkat. Többek között új polcokat adtunk használatba a gyermekkönyvtárunkban, rendeztük a hátsó bejáratnál lévő udvart, több épületteret kimeszeltettünk, korszerűsítettük a kábelhálózatunkat, a számítógépeinket, a biztonságikamera-rendszerünket, nagyrészt átálltunk vezeték nélküli internetes kapcsolatra intézményen belül is, új hőközpontot helyeztünk üzembe, és mint említettem, könyvfertőtlenítő gépet vásároltunk. Idén készülünk az előcsarnokunk további állapotfeljavítására, fenntartónk, Kovászna Megye Tanácsa támogatásával.
– Mekkora az érdeklődés a fiókkönyvtár iránt?
– Fiókkönyvtárunk az utóbbi években, tartva a vonatkozó intézményi célkitűzést, példásan erősített az olvasószolgálati tevékenységén, sok energiával és találékonysággal szervezve maga köré egy stabil, lelkes, aktív, főleg kis és nagyobb diákokból álló közönséget, közösséget, amelynek nemcsak könyveket, hanem programokat is kínál. Miután a Sport utcai ingatlant a tulajdonos, Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatalának anyagi támogatásával részben felújították, ez a könyvtári részleg is várja az olvasókat.
A Gyermekkönyvtárban megközelítőleg 34 000 kötet található
– Van-e még hely újabb könyveknek? Említett korábban egy esetleges költözést. Van-e elég munkatársuk, kellenének-e még újak?
– A közkönyvtárak egyik gyakori problémája a miénk is: a tárhely szűkössége, elégtelensége. Ez nemcsak a kurrens beszerzési tevékenységre nézve igényel fokozottabb körültekintést, figyelmet, hanem óvatosságra int az adományok fogadásában is, hiszen amíg sikerül megválogatni a tartalmukat – és ez eléggé időigényes, aprólékos ellenőrzési folyamatot jelent –, addig tárolni kell, és nem igazán van, ahol. Ehhez az is hozzájárul, hogy a székhelyünk tíz évvel ezelőtt elkezdődött belső felújítási folyamata, amely több mint öt éve elakadt, bizonyos tereket, többek között raktárakat is nehezen használhatóakká vagy használhatatlanokká tett, jelenlegi, befejezetlen állapotukban. A részben megnyugtató megoldás ennek a félbemaradt felújítási folyamatnak a lezárása lenne, a teljesen megnyugtató pedig valóban annak a tervnek a megvalósulása, amelynek révén könyvtárunk újonnan megépülő, a mai szakmai és közönségigényeknek megfelelő székhelyen folytathatná tevékenységét.
A jelenlegi székhely több szempontból behatárolja a vállalható és megvalósítható feladatok, programok kivitelezését, illetve több energiát igényel ehhez, mint amennyi más körülmények között szükséges lenne. Ezért van, hogy úgy érezzük, elkelne a plusz munkaerő. Ha lesz új székhelyünk, az ottani, várhatóan megnövekedő tevékenységhez mindenképpen. A mostani szervezeti felépítésünknek megfelelően teljes a jelenlegi létszámkeretünk, és bízom benne, a közönségünk is úgy érzi, megfelelően, jól végezzük a munkánkat.
