Zöld sziget Székelypetőfalva határában

2007. július 20., péntek, Riport
A semmiből születik újjá Székelypetőfalva szomszédságában egy régi borvízfürdő. Míg Hargita megyében közösségi összefogással fél tucatnál több fürdőt építettek eddig újra, Háromszéken ez az első olyan vállalkozás, amely pályázati finanszírozással több csoportot megmozgat: önkormányzatok, turisztikai szakemberek, vállalkozók egyaránt részt vesznek benne.

Ugyan nálunk is van példa magánkezdeményezésre (egészen friss a zabolai Mikes család bükszádi fürdőfelújítása), de a kalákázás mifelénk nem alakult tömegjelenséggé, mint a szomszédban. A Hargita megyeiek tapasztalata mindenképp figyelemre méltó, ugyanis az ottani szervezők szerint a kaláka nem csupán egy-egy hely rendbetételét jelenti, hanem szellemi és közösségfejlesztő munkát is, külső és belső építkezést. Önszervezési képességet alakít, ezért székelyföldi jövőépítő kalákának is nevezik.

Borvizes gödörből feredő

A Zabola községhez tartozó Székelypetőfalva határában gyógyfürdőként ismerték az egykori Fortyogót, melynek ásványvizéről a helybeliek ma is elismeréssel szólnak. Mondják, állítólag már az ezernyolcszázas években kész volt, a harmincas években még működött, reumatikus bántalmakkal kúrákra jöttek ide betegen, s távoztak gyógyultan. Aztán ,,elsüllyedt", a szó szoros és átvitt értelmében is, és a mostani felújításig mindössze egy ,,büdös" borvizes gödör maradt (a szag a víz vegyi összetételének köszönhető). Persze, a gyógyulásról szóló emlékek mellé ma már pászítani kell egy pontos vízelemzést, a gyógyhatás tudományos hátterét, ám a múlt század első felének kedves történetei mindenképpen hozzátartoznak a hely szelleméhez.

A petőfalvi fürdő felújítása kezdődött meg a napokban, azóta folyamatosan dolgoznak ott zabolai és gelencei atyafiak. Nem amolyan hórukként indult éppen most a munka, hanem a megyei tanács és a zabolai önkormányzat együttgondolkodásának eredményeként sikerült idáig eljutni: a megyeházához tartozó Horizont Egyesület sikeresen pályázott a Szülőföld Alaphoz, az újjáépítésre 2006-ban mintegy hatmillió forintos összeget szereztek, de a zabolai községháza is támogatja a kis fürdő második megszületését. A tervet Dékány Diána magyarországi tájépítész készítette el — részt vett a Hargita megyei kalákás fürdőfelújításokban is —, a kivitelezést egy zabolai faipari vállalkozóra, Cseh Ferencre bízták.

Ádám Attila polgármester azért is örül a kezdeményezésnek, mert Zabola — pedig bőven van látnivaló — gyengén áll a falusi turizmussal, mint mondja, nincsenek olyan vállalkozó szellemű emberek, akik ebből szeretnének megélni. Elsőként most épít vendégfogadót a Csipkésben egy illyefalvi befektető, noha a falunak óriási lehetőségei vannak. Jó helyzetet teremt — meséli a polgármester —, hogy a Mikes család konferenciaturizmust akar meghonosítani, ez szerinte Zabolát ki fogja mozdítani. Albert Zoltán, a megyeháza turisztikai szakembere népi fürdőként említi a leendő létesítményt, ahová a svéd és finn fürdőkultúra elemeit is be kívánják ültetni. Demeter János megyei tanácselnök szerint azért nagyon fontos egy ilyen fürdőfelújítás, mert egy közösség állítja vissza régi, saját értékeit, ezt helyi erővel is meg lehet oldani, a petőfalvi feredő nagyon fontos turisztikai célpont egy pici település életében.

Medencék szaunaházzal

Imecsfalva irányából három-négy kilométeres, poros, gödrös földút vezet Petőfalvára. Kánikulában hosszabbak az árnyéktalan kanyarok, a mezőbe szétfutó porfelhő eső helyett permetezi a növényeket. Az egykor erős, módos gazdatársadalommal rendelkező falu mára elöregedőben, kétszáz lelket számlál, de újabban mégis biztató, hogy tizenannyi fiatalabb család felfedezte magának ezt a pusztába rejtett helyet, és odaköltözött.

Az épülő fürdőhöz át kell menni az egész falun, látható az iskola, az éppen pap nélküli templom, az itteni életformát hitelesen őrző házak. Ha az utat is sikerül belátható időn belül járhatóbbá tenni — ezt maguk a petőfalviak is szeretnék —, növekedhet e térség vonzereje. Maga a készülő fürdő a falu után jobb oldalt látható, amolyan zöld sziget, parányi nyírfaligetbe rejtett oázis a szántón. A fürdő tervezője jó érzékkel tiltotta meg, hogy hozzányúljanak a fákhoz, akár egyet is kivágjanak.

Fél tucatnál többen dolgoznak kotrógéppel, traktorral. A két gelencei ács éppen a fenyőből — ahogy itt mondják, „luciból" — emelt szauna épületét alakítja, a hatalmas földharapó kanállal pedig az apró békalencsével sűrűn hintett borvizes gödröt mélyítik, alakítják. Két medence lesz, egy nagyobb, 4x4 méteres és egy kisebb, 2x3-as gyermekeknek. Előbbi másfél méter mély, utóbbi sekély, félméteres. A nagyobb fürdő kap most tölgyfa keretet, a szauna mellé pedig készül az öltöző, szintén fából lépcsők, piknikezésre alkalmas helyet is kialakítanak. A fafűtéses szaunaház nyolc-tíz fő befogadására alkalmas, ismertetőtáblákat is terveznek.

A petőfalvi Héjja Elemér közösségi rendőr irányítja a munkát, remélve, hogy a fürdő révén növekedhet egy kicsit a település életszínvonala, amely most ,,nagyon gyenge", s úgy véli, kár elhanyagolni, elpocsékolni ezeket a hagyományos értékeket. Acél István, a kotrógép kezelője úgy fogalmaz, a felújítással felidézik a múltat, mert itt nagyon rég majálisok voltak, hétvégeken ide jöttek az emberek, ettek, ittak. ,,Minden hét végén áztatták a lábukat, és jókat flékeneztek." Ezzel kell most törődni — magyarázza —, a fiataloknak is erre kellene összpontosítaniuk, nem a diszkóra, ők nem is tudják, mi veszett itt kárba... Aztán a jókora sárga kotrógépre mutat, amivel a régi fürdő megmaradt cölöpjeit, deszkáit szedte ki a vízből, s nevetve mondja, ő már csak úgy hívja masináját, hogy „hammantó", mert harapni lehet vele.

Az árnyékban Ádám Attila kifejti, ami itt történik, nagy dolog ennek a kicsi falunak, Petőfalvá­nak ez a fürdő kitörési pontja lesz: ezt rendben tartani kötelességünk, ez jövőt jelent nekünk, egészségünk szempontjából is. Úgy véli, a borvízfürdő elkészítése Cseh Ferenc vállalkozónak is referenciamunkát jelent, s hogy ez megszülethet, a megyének is jó, mert — noha mindenki beszél a falusi turizmusról — eddig még sehol nem volt ilyen, Petőfalva precedenst teremthet.

Igaz, egyelőre csak nagy lokálpatriotizmussal lehet majdani, szóra érdemes vonzerővel bíró miniatűr fürdőt látni a közönséges, bugyborékoló pocsolya helyén, de hogy a nyíres s a mellé pászított elképzelések ehhez megfelelő keretet rajzolnak, az tény. Embereink lendületben vannak, elszántak, szívükhöz közel állónak érzik azt, amiért dolgoznak, s bíznak benne, hogy augusztus tizedike környékére elkészülnek.

Kaláka a szomszédban

Az elmúlt években Hargita megyében valóságos kalákamozgalom alakult ki, ennek köszönhetően újjászületett hét egykori, bizonyított gyógyhatással rendelkező fürdő a térség más-más településein. A kalákázás egyik szellemi atyja, gyakorlati kivitelezője, egyszóval mindenese Jánosi Csaba geológus, a Csíki Természetjáró és Természetvédő Egyesület egyik vezetője, aki időrendben sorolja az évente újjávarázsolt létesítményeket: lázárfalvi Nyírfürdő (2001), tusnádi Nádasfürdő (2002), csíkkozmási Sószékfürdő (2003), kászonújfalusi Sóskútfürdő (2004), csíkszentkirályi Borsfürdő (2005), majd ugyanazon év őszén csobotfalvi Kerekeger feredője, csíksomlyói Barátok feredője (2006), és ugyancsak a tavaly kezdték el a homoródkarácsonyfalvi Dungófürdő újjáépítését is. Ezeken a helyeken tájba illő, fából készült kis medencék, öltözők, más épületek születtek. Idén a zabolai Mikes családdal együtt elkezdtek dolgozni a Bükszád melletti Mikes-fürdőn is.

Egy-egy ilyen nagy nyári kaláka óriási szervezőmunkát, pályázati forrásokat igényel, és településenként mintegy két-háromszáz embert mozdít meg, helybeli lakosoktól magyarországi diákokig, tájépítészekig. Tíz nap alatt újjászületik az egykori fürdő, a helybeliek nagy örömére és büszkeségére. Jánosi Csaba szerint az eddigi fürdőépítő kalákákban mintegy háromezren vettek részt, a táborokban esténként előadások hangzanak el, több síkon zajlik a tevékenység, gazdag kulturális vetülettel, így az egész ,,nem csak építőkaláka, hanem szellemi is". A mozgalmat rangos építészeti szakemberek vértezik, akik Kós Károly vagy Makovecz Imre követői. Az eddigi eredmény Jánosi Csaba számára hatalmas elégtétel: ,,valami megmozdult, s ebben az egészben az a jó, hogy nem gondoltuk volna, ez mozgalommá fejlődik".

Lubickolni lenne jó

Lehetetlen nem feltenni azt a kérdést, miért, hogy míg Hargita megyében fürdőépítő mozgalommá terebélyesedett az újkori kaláka, Háromszéken — a mostani kezdeményezésekig — alig történt, mi szóra érdemes. Jánosi Csaba ad egy lehetséges választ: bár évekkel ezelőtt a Csomád—Bálványos kistérség Kovászna megyei fürdőket is magában foglalt, nálunk mégsem tudtak előrelépni, mert ,,itt mindig falba ütköztek, nehézkesen lehetett haladni".

— Most jutunk el oda — magyarázza Demeter János —, hogy Kovászna megye el tud mozdulni ezen az úton. Petőfalva egy példa, az első, jövő tavasszal következik az első kapavágás A borvíz útja projektben. Mindenünk megvan, vizünk, fánk, mesterembereink, közbirtokosságok, viszonylag erős önkormányzatok, a régi feredőket kéthetes munkával rendbe lehet tenni. Településeinken ez egy önálló gyöngyszem lehet, hiszen sokfelé van régi népi feredő, ahol egészségből egészségbe lehet lubickolni.

Ádám Attila a zabolai turisztikai lehetőségekben rejlő kitörési pontok kapcsán teszi fel — községére irányítottan, de a határok ez esetben változtathatók — a kérdést: hol az az ember, aki azt mondja, erre szánja az életét, ezzel akar foglalkozni? Ezzel van baj — vélekedik —, az emberek nem szívesen vágnak bele, inkább kritikai szellemmel nézik azt, aki tényleg vergődik, miközben a jövő nem arról szól, hogy más mit tesz, hanem arról, hogy te magad hogy állsz a dolgokhoz.

Hozzászólások
Szavazás
Részt vesz-e a december 6-i parlamenti szavazáson?







eredmények
szavazatok száma 1288
szavazógép
2007-07-20: Nyílttér - Sylvester Lajos:

A székely lakodalmas sepsiszentgyörgyi ,,előtáncáról"

Seprődi Kiss Attila, színházunk egykori rendezője, lapunk budapesti olvasója a Háromszék július 12-i számában Baló-Éva Katalin és Boda Izabella tollából megjelent írással kapcsolatosan — Székely lakodalmas — visszajelzésként és kiegészítésként írja:
2007-07-20: Közélet - Ferencz Csaba:

Megkerülhetetlen energiapolitika (Tusványos)

Hogyan kerül a csizma — nevezetesen az energiapolitika kérdése — a tusványosi nyári egyetem asztalára? — tette fel a kérdést Németh Zsolt, a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, és mindjárt válaszolt is rá: azért, mert az energiapolitikai kérdések ma már elsősorban a biztonságpolitikát érintik.