Érdeklődéssel olvastam Orbán Barra Gábor visszaemlékezéseit (Amikor Szentgyörgy csak egy nagyobbacska falu volt) a július 12-ei Háromszékben. Nem ismerjük egymást, ezért bocsánatkéréssel kezdem, mert egy kis tévedés csúszott be az egykori buszsofőr nevével kapcsolatosan, ő ugyanis nem Nagy, hanem Kiss Géza volt.
Az „autóbuszgyártó” Kiss Géza bácsi közel állt a szívemhez lánya, Berde Zoltánné Kiss Erzsébet révén, akivel együtt jártunk az egykori Református Iskolába.
Ami a Géza bácsi buszait illeti, többet is készített. A német hadseregtől visszamaradt régi kocsikat újította fel, az elsőben még házilag fabrikált fapadocskák voltak, a másodikban a színháztól kiselejtezett töltött székeket használta fel, ezért a népi humor görög kocsiknak nevezte őket. Az első volt a „FÁPÁDOSZ”, a második a „PÁRNÁSZ”.
Eleinte útjuk az állomástól a Büdöskútig tartott – a menetrend a vonatok érkezéséhez igazodott –, majd létrejött a központ és a régi Szemerja közötti járat is. Ezekkel mentünk a múlt század ötvenes éveiben az egykori szemerjai iskolába.
Kiss Géza bácsi nevéhez fűződik a Kónya Ádám vezette egyhetes körút is. Amikor kezdték „eladogatni” a szászokat, Ádám úgy gondolta, amíg még lehet, emlékeztessük a fiatalságot erre a népcsoportra, és Az erdélyi szász települések nyomában címmel megszervezte a körutat. A részt vevő diákok érdeklődéssel jegyzetelték Ádám bácsi szavait a szászok erdejéről, Prázsmárról, a brassói Fekete templomról, de távolabbra is eljutottunk: Feketehalomra, Kőhalomra, Szászkézdre, Segesvárra, Szászmedgyesre, Vízaknára, Nagyszebenbe és más szász településekre. Az expedíció „vezető embere” (sofőrje) Géza bácsi volt, velünk jött a felesége, Erzsike néni, Ádám édesanyja, Erzsike tanító néni is, én voltam a harmadik Erzsébet.
A környéket nem mindig ismertük, ezért kétszer is eltévedtünk: egyszer, amikor a códi (Szád, Sadu, Zoodt, Tsot) vízi erőmű völgyzáró gátjához szerettünk volna eljutni, másodszor pedig betévedtünk a viktóriavárosi lőszergyár udvarára, ahonnan egy kis hadsereg űzte ki gyermekekkel telt autóbuszunkat. Géza bácsi, a kedves, halk szavú ezermester azonban mindig humoránál volt, és csak mosolygott a félreértéseken...
Végül még egyszer elnézést kérek Orbán úrtól, de úgy érzem, éreztem, ennyivel tartozom egy egyszerű iparos ember emlékének, aki tett is valamit szeretett városunkért.
Kiss Erzsébet nyugalmazott pedagógus
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
