Akárcsak egy nagy családban, gyermekek és pedagógusok együtt ünnepelték tegnap a sepsiszentgyörgyi Református Kollégium elemi tagozata fennállásának tizedik évfordulóját: előbb az iskolában, majd a Benedek-mezőn gyűltek össze, ahol testet, lelket és elmét egyaránt megmozgató programokba nyílt alkalmuk bekapcsolódni.
A város közelében található táborhelyhez két autóbusszal utaztak a kisdiákok tanítónőik kíséretében, s bár érkezéskor még felhők borították az eget, mire belejöttek a foglalkozásokba, már a nap is megmutatta őszi arcát. A gyerekek már indulás előtt magukra ölthették az évforduló alkalmából rendelt, az iskola logójával ellátott pólókat, majd kijelölték, ki melyik csoportba kerül. A Benedek-mezőn több foglalkozással várták őket, a csoportok sorra kapcsolódhattak be a tevékenységekbe: Benkő Éva hívó szavára körbe állva mondókáztak és játszottak, de egy szüreti mesét is meghallgattak, Incze Hajnalka református vallástanár pedig a nyáját óvó jó pásztor történetét elevenítette fel egy meghitt beszélgetés során. A filagória alatt kihelyezett asztaloknál a serény gyermekkezek között krepp-papírból született számtalan piros és fehér galacsin, ezekből készült el a pedagógusok segítségével az iskola logója. Mindeközben a háttérben a déli programok előkészületeinek is szemtanúi lehettünk, Farkas Ferenc mestercukrász a nap meglepetésével érkezett, s nagy gonddal rendezgette egy emeletes kínálón az iskola logójával ellátott habos muffinokat, tortácskát.
Bakó Erzsébet, a harmadikosok tanítónője lapunknak úgy fogalmazott, az évfordulót olyan értékrend mentén kívánták megünnepelni, ahogyan tanítanak és foglalkoznak a gyermekekkel, s figyeltek arra, hogy a kézműves- és sporttevékenységek, illetve a napot átfogó programok, a közös éneklés és visszaemlékezések alatt a diákok jól érezzék magukat. Megjegyezte, azt tapasztalják, van igény a felekezeti oktatásra, s iskolájuknak akár több osztálya is lehetne, ám helyszűke miatt jelenleg minden évfolyamon csak egy osztály működik, összesen 128 diák oktatását biztosítva.
Egyed Júlia iskolalelkész érdeklődésünkre elmondta, öröm számukra, hogy a Református Kollégiumból „kinőtt” egykori diákjaik, akik maguk is szülővé váltak, szívesen hozzák vissza gyermekeiket az iskolába, s úgy vélte, az itt kapott élmények, tapasztalatok sarkallják őket erre. „Mint egy zsinórt, úgy fogjuk Jézus tanításait, és annak mentén haladunk. Ha meg kellene fogalmazni, hogy milyen értékeket képvisel az iskola, akkor a Pál apostoli lélek gyümölcsét tudnám felhozni, amiben ott van a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, a szívesség, a jóság, a hűség, a szelídség, a fegyelem. Eme kilenc dolog mentén próbáljuk a gyermekeket nevelni, hiszen ezek mindenütt, mindenkor és minden helyzetben érvényesek és megállják helyüket. Ha valaki ezeket magába szívja, és azt gondolja, hogy fontos, hogy türelmes legyen, hogy békességben éljen, hogy hűséges legyen dolgokhoz, hogy az embertársaihoz szelíden viszonyuljon, hogy fegyelmezze magát, rendezett közegben és rendben éljen, akkor az bármikor, bárhol a világon, bármilyen életkorban igaz. Ezt szeretnénk nekik átadni” – hangsúlyozta. Megjegyezte azt is, az elemisek által jelmondatukká választott gondolatot, hogy ne szóval szeressünk, hanem tettekben fejezzük ki szeretetünket, a tanítóknak sikerült átadniuk a diákjaiknak. Kitért arra is, hogy a tizedikesek, az első gyerekek, akik átlépték az iskola küszöbét, tegnap reggel idézték fel, mennyire segítette őket a tanulásban, a jó eredmények elérésében az, ahogyan évekkel korábban vezetgette őket a tanító néni, ahogyan arra buzdította, hogy a dolgokat hűségesen el kell végezni, hogy nem elhallgatni, hanem mindig az igazat kell mondani.
Ugyancsak a nagyobb diákok visszajelzéseit idézte fel Palkó-Nagy Gabriella, az elsősök tanítónője is, aki azt tapasztalja, a diákok szeretettel viszonyulnak iskolájukhoz, mert a szeretetet, az együttműködést, az örömet, a békességet képviseli számukra. „Olyanok vagyunk, mint egy nagy család, mindent mindig közösen csinálunk, együtt ünnepelünk, kirándulunk, együtt éljük meg a bánatainkat is. Úgy megyek iskolába, hogy tulajdonképpen hazamegyek, mert egy család vagyunk, ahol nagy a szeretet, jó az együttműködés, él az egymás iránti tisztelet és a megértés” – fogalmazott érdeklődésünkre. S miközben tenyereikben egyre több piros papírgolyó készült az iskola logójához, Frida, Áron, Ákos és Karola mosolyogva sorolta: azért jó a Református Kollégium elemistájának lenni, mert ott jó gyerekek vannak, jól lehet játszani és barátokat szerezni, és jó azért is, „mert jó dolgokat tanulunk”.