Az egykori kavicsos országút Cófalvánál tért be a Feketeügy mentére Orbaitelek irányában, majd Szörcse és Székelypetőfalva érintésével Imecsfalvánál érte el a Zabola felől Kézdivásárhely felé tartó országutat. Hosszú évek teltek el, és a közös óhaj részben teljesült, s immáron – bár kisebb kivételekkel – aszfaltozott út köti össze Orbaiteleket Barátos községközponttal, Szörcsét és Székelytamásfalvát pedig Zabola településsel. A történelmi Postaút Szörcse központjából Székelypetőfalva felé haladt (makadámburkolatú szakasza használható, és aránylag közel halad el Székelytamásfalva mellett, s ugyancsak makadámburkolattal éri el Székelypetőfalván át Imecsfalvát).

Orbaitelek a világ közepe!

Alaposan felruházták a környékbeliek ezt a falut ragadványnevekkel. A Barátos községhez tartozó település a kézdi-orbai mezőség nyugati szélén fekszik, a helyiek szerint, ha valaki magasabban áll, netalán felmegy a református templom harangtornyába, kiváltképp őszi tiszta időben az egész körültáj kitárulkozik előtte. Olykor még részletezik is: „Hogyha egy körző hegyes felét Telek nevére szúrjuk be a földabroszon, és a körző másik karját körbeforgatjuk, pont azt a tájat kerekíti be, amit innen Telekről látni lehet tiszta őszi időben!” Élhető helyre telepedtek az ide érkező székelyek a második nagy vándorlás idején. Ha igaz az, hogy Kovászna vidékén azok az elődeink telepedtek le, akiknek a mai Szászorbó környékén kellett eltölteni a nehéz telet útjukban errefelé, akkor talán hihető, hogy Orbaiszék nevének és a Telek nevéhez csatolt Orbai előnévnek ez lenne az eredete. Tovább kutattunk a ragadványnevek világában, a „Teleki? Ne higgy neki!” közismert, gyakran emlegetett falucsúfolójukat azonban helyben megcáfolták a telekiek: „az már kiment a divatból, mert ebben az összekeveredett világban több más falura is rá szokták húzni, ha megtörténik, hogy egy-két odavaló ember nem tartja adott szavát”. Van még két ragadványneve ennek a falunak, aminek értelmezése már egyfajta dicsérő hangnemet is öltött: a „mezítlábas” és „gumicsizmás” Telek. Élt a faluban egy idős asszony, akit Csoma mamiként ismert mindenki, okos asszony hírében állt, mindent meg tudott magyarázni. Szerinte ezek a jelzők nem azt jelentik – mondta –, hogy szegény volt ez a falu, hanem azt, hogy kíméletes, takaros, de takarékos nép lakta és lakja ma is.

„Amikor a Fennvaló elhozta Szent György napját, többet nem koptatták a lábbelit, hanem ledobták, és mezítláb végezték a mezei és a kerti munkát. Egy lejből kettőt csináló nép a teleki. A gumicsizma inkább a kollektív időben terjedt el, de mutasson nekem egy falut akárki, ahol nem használták azt akkor, amikor kellett!” Közelében folyt a Feketeügy, amely az életet jelentette, holtárkainak tavacskáiban lehetett halászni. „Gyermekkoromban, amikor a Feketeügyben fürödtünk, a medrében levő kéksárral kentük be magunkat, és a magas martról a folyó medrébe csúszdát készítettünk, csúszkáltunk. A kéksár festékföld volt, a vízfolyás melletti dűlőnek a neve is ez: Festék-dűlő. Lécfalváról egy Keresztes nevű ügyvéd fürdőzés közben meglátta a vízből feltörő szénsavgázt, a göbét lemélyítve megtalálta a forrást, s a vizet a két falu apraja-nagyja ivóvízként használta” – emlékezett vissza egy találkozásunk alkalmával a néhai krónikás, Zakariás Imre tanító, az Orbaitelek című faluleírás szerzője.

A Thúry-Bányai kastély

A Horváth-udvar csendje
 

A lehető legnagyobb tisztelettel lépek mindig a teleki Horváth-udvar területére. Ott van most a legnagyobb csend, ahol valamikor a zsarnokság félelme leselkedett. Itt született Horváth Károly (1828–1854), a szabadságharc áldozata, a Makk-féle forradalmi mozgalom résztvevője, aki 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten honfitársaival, Török Jánossal és Gálfi Mihállyal együtt mártírhalált halt. Orbaitelek, a szülőfalu külön emlékkopját állított 2003-ban a település központjában álló parkban, nevét felvette a falu általános iskolája. A népi barokk jegyeit magán viselő 18. századi udvarház immáron visszakerült az örökösök tulajdonába. Nem jelöli emléktábla ezt a történelmi épületet, pedig a szabadságharc idején a Horváth-udvarház nem egy találkozó és megbeszélés helyszíne volt. Itt, ebben a faluban született a család másik tagja, Horváth Gyula (1843–1897), aki publicista volt, Garibaldi magyar légiójának harcosa, országgyűlési alelnök, haláláig a Magyar Hírlap szerkesztője. Visszaigényelte és tulajdonába is vehette a műemlék udvarházat 2009-ben a teleki származású, Budapesten élő Deák család.

– Időközben a romlás útjára jutott az épület. Nem kis anyagi befektetés árán sikerült lakható állapotba hozni, minden változtatás nélkül – mesélte lapunknak Buttás Pál nyugalmazott budapesti egyetemi adjunktus, a munkálatok irányítója, valamint az örökös Deák testvérek – Éva és Dániel egyetemi tanár – a ház­avató alkalmával.

– Jó érzés visszatérni az ősök szülőföldjére – mondották –, úgy éreztük, hogy ez a székely-magyar faluközösség befogadott.

Megújultak a barokk stukkódíszek, a népi barokk jegyeit magán viselő boltíves tornác oromzata, a díszített és évszámmal ellátott kapulábak, a boltíves pince. A tulajdonosok, akik kétlakiként hol a faluban, hol pedig Budapesten élnek, tudatában vannak, hogy történelmi emlékhely az ősi fészek, amit gondjaikba vettek.

Szörcsei utcakép

Él még Mara Gábor emléke

A teleki református templom közelében az 1848–49-es szabadságharcban fiatalon hősi halált halt Mara Gábor (1829–1849) honvéd őrnagy síremléke látható. A Hunyad megyei Felsőszálláspatakon született 1828. szeptember 27-én Mara József földbirtokos, aranyosszéki főkirálybíró és kadicsfalvi Török Karolina fiaként. Hároméves katonaiskolát végzett, hadfi lett, 1848-ban alhadnagy a 15. háromszéki határőrezredben. Augusztustól ezrede mozgósított zászlóaljával a szerb felkelők, majd szeptember végétől Jellačić ellen harcolt. Októberben alakulatával csatlakozott a honvéd haderőhöz, és főhadnagy lett a feldunai seregben. Decembertől Bem embereként szolgált, 1849 februárjában századosként a brassói hadosztályba osztották be, majd Bem tábornok a 85. honvéd zászlóalj őrnagyává nevezte ki. Részt vett a Tömösi-szoros védelmében, a Kökös és Uzon között vívott csatában kapott halálos sebet. Isten tudja, hogyan menekülhetett, hogyan juthatott a vérző fiatalember a teleki Horváth família udvarházához, ahol 1849 júliusában elhunyt.

Síremlékét, amelyről soha nem hiányzik a virág, a Rikán Belőli Honvédegylet állíttatta 1895. július 2-án. Ide helyezi el a barátosi  önkormányzat és Orbaitelek minden év március 15-én az emlékezés koszorúit.

Talán még egy kilométernyi távolságra sincs Orbaitelek északkeleti kijáratától az a híd, amely előtt két nyelven olvashatjuk: Érárka, itt van Zabola és Barátos község határa. A némán hallgató történelem nyomait keressük itt, azt, amiről csak úgy egyszerűen érdeklődni sem lehet bárkitől az előttünk álló faluban, a többségében magyar református Szörcsén. Azonosítani szerettem volna, hol is feküdtek valaha a környéken a tatárjárás idején elpusztult falvak – Orbaitelek és Szörcse között Depső, Székelytamásfalva szomszédjaként pedig Domonkosfalva, valahol a zabolai Tatárhalom mellett. Ki az manapság, aki bár hallásból, régi olvasmányból esetleg tudna nekünk pontosabbat mondani? Orbán Balázs írja, hogy Dálnok határában Depső rétjének nevez a nép egy helyet, mert „Depső híres székely vezér ottan táborozott népével”. A Depsői malom, amelyet a Feketeügyre építettek, ma már nem működik, a hely azonban, ahol feküdt, egykor lakott volt, mutatja ma is egy régi sírkő.

Horváth-emlékkopja

Miért pilis Szörcse?

Orbán Balázs a Székelytamásfalva és Zabola között emelkedő Tatárhalom lábánál sejti az egykori Domonkosfalvát, melyet teljesen felégettek a tatárok a nagy dúlás idején, lakói Szörcsére telepedtek, s Domonkosfalva mindhárom határrészét Szörcse területéhez csatolták. Orbán Balázs ottjártakor is Domonkosfalvi mezőrészként emlegették az ott lakók a határrészt. A szörcseiek talán azóta is tartják a hagyományt, hogy falujuk az odamenekült domonkosfalviakból alakult.

Muzsikál a fülemben a falu ragadványneve, de mint mindig, ezúttal is az asszonyok voltak segítségemre: Paizs Attila helyi református főgondnok felesége azonnal oltja is kíváncsiságomat, s férjével együtt magyarázzák a név eredetét. Régebben sok ludat tartottak a faluban, lúdlegelők is voltak – az egykori kollektív „libaszájvánt” is építtetett, amolyan szabadtéri akolfélét a szárnyasoknak –, s különösen szeles időben minden irányban hordozta a szél a ludak finomabb és apróbb tollait, amelyet tulupilinek neveznek most is a helyiek. Innen ered a pilis Szörcse ragadványnév. Amikor a szörcsei öt-nyolcasok Tamásfalvára jártak iskolába, a tamásfalviak kiáltották: megjöttek a pilisek, megjöttek a pilisek!

Szörcse régi, fából készült templomát lebontották, helyébe 1840-ben épített újat a gyülekezet. Előterében látható a falu hősi emlékműve. Nevét 1547-ben említik első ízben, korabeli templomáról adatok nem maradtak fenn. Az utolsó rendszerváltás után a település népes református közössége teljesen felújította, megszépítette templomát. A félszáz lelket számláló katolikus kisközösség Szent Istvánnak ajánlott templomot szentelt 2018-ban, amely az imecsfalvi anyaegyházhoz tartozik. A faluban szinte megszakítás nélkül maradt fenn a szánozásnak nevezett húsvéti népszokás. Amolyan esővarázslás-féle ez, amelyre rendszerint „vízbevető hetfűn” került sor régen Orbaiszék falvaiban, a háború után csak Szörcsén és részben Tamásfalván maradt fenn. Pogány kori termékenységi rítusokban gyökerezik a szertartás – írják a néprajzosok.

Szörcsén ringatták bölcsőjét Dónát József (1816–1896) jogásznak, aki részt vett a szabadságharcban, később pedig Orbaiszék főszolgabírója, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium főgondnoka volt. Síremléke a falu temetőjében van. Itt született Péter Mózes (1870–1930) helytörténész, az említett kollégium igazgató-tanára, a Székely Nemzeti Múzeum őre is, az ő porai a sepsiszentgyörgyi köztemetőben nyugszanak.

Tamásfalva

Vendégbarát Tamásfalva

Félezernyi magyar református és katolikus lélek által lakott mezőföldi település ez, azon a vidéken terül el, ahol a Zabola-patak a Feketeügybe ömlik. Nevét elsőként 1567-ben említik, határában római pénzek kerültek a felszínre. Ha úgy volna pénz, ahogyan nincs, mélyfúrást lehetne végezni itt, hiszen a falu állagában igencsak megromlott fúrt kútja bizonyítja, hogy a település alatt nyomással rendelkező ásványvíztelep szunnyad. Végre egy kis humor, ugyanis szinte megmagyarázhatatlan, hogy a vidéki ember miért tartózkodik a médiában való humorizálástól… „Mert azt hiszi majd a falu népe, hogy kikacagtatom a falut” – hallottuk nemegyszer a visszautasító választ. Id. Tusa János nyugalmazott tanító és karmester felesége mégis megörvendeztetett egy eredeti, tamásfalvi humoros igaz történettel, amely szólásmondásként maradt fenn máig. „Vargáné laskát főzött. Tálalt, s a laska hamarosan az utolsó falatig elfogyott. Zavarában az asszony azt mondta: pont elég volt. Azóta, ha hasonló helyzetek adódnak, azt szokás mondani: elég volt, mint a Vargáné laskája!”

A falu fontos turisztikai értéke az 1810–1820 között épült, felújításra váró Thúry–Bányai-kastély. A háromszéki empire építészet egyik tipikus épülete ez, jelenleg művelődési otthonként használja falu. Tulajdonosa Thúry Gergely országgyűlési képviselő volt, (az ő nevét viseli a falu nyolcosztályos iskolája). A falu római katolikus közössége nagyon régi. Egykori kápolnáját minden bizonnyal a névadó Tamásfalvi család örökébe lépő Thúryak építtették, és a falu temetőjében állt családi kriptájuk közelében. A katolikus egyházközség a reformáció után új templomot épített magának. A reformátusok temploma 1892-ben épült, melléje 1927-ben emeltek harangtornyot. Az épület portikusában látható az 1848–49-es szabadságharc hőseinek és a világháborúk áldozatainak névsora és emlékkopjája (1999).

Élet zsongja be a falvakat

Látogatásunk alkalmával az élet zsongta be mindhárom falut. Élénk volt a mező, még csépeletlen a kukorica, messze van ide az erdő, nem jut le eddig a vad. Incze Hunor teleki református lelkipásztor örömmel mutatta, hogy a barátosi községvezetés új ravatalozót építtetett a falunak. Végre új ruhát kapott a szörcsei lelkészi lakás, feltérképezték a helyi temetőt, felújíttatta Csoflek-orgonáját az eklézsia, az aktív nőszövetség jótékonysági tevékenységként kispárnákat készít a daganatos betegeknek – tudtuk meg Biró Erika lelkipásztortól. Tetemes pályázati pénzalapra is kilátás van a székelytamásfalvi Thúry–Bányai-kastély felújítására – mondta el Fejér Levente, Zabola község polgármestere. Látogatásunk idején a három belső-mezőföldi falu református gyülekezeteiben úrvacsoraosztással egybekötött istentisztelettel készültek megünnepelni a reformáció napját.