Balázs Ferenc retrospektív kiállításaÍzelítő egy több tízezer felvételt rejtő életműből

2022. november 14., hétfő, Kultúra

Csütörtök este népes közönség jelenlétében nyílt meg a Balázs Ferenc pedagógus, fotográfus életművéből ízelítőt nyújtó tárlat Székelyudvarhelyen a művelődési ház koncerttermében. A kiállítás kurátora Balázs Attila, a tárlatot Bálint Zsigmond marosvásárhelyi fotóművész, egykori osztálytárs, valamint Szabó Károly fotós-filmrendező, a 85. életévét október 5-én betöltött Feri bácsi egyik kedves tanítványa nyitotta meg. A tárlat a Bethlen Gábor Alap támogatásával, a Face to Face Egyesület szervezésében valósult meg.

  • Balázs Feri bácsi Bálint Zsigmonddal
    Balázs Feri bácsi Bálint Zsigmonddal

Feri bácsi

Balázs Feri bácsi azért kérte a kollégáit és a diákjait annak idején arra, hogy ne szólítsák őt semmiféle elvtárs­nak, mert ki nem állhatta ezt a „pártos titulust”. Úgyhogy immár hosszú évtizedek óta Feri bácsiként ismerik őt Székelyudvarhelyen és annak környékén. Korondon született 1937. október 5-én parasztcsaládban, amelytől – a kevés birtok mellé sok gyermek született – nem volt idegen a továbbtanulás. Mivel a „kicsi magyar időben” nyiladozott az értelme, már akkor felfigyelt a cserkészekre, de ahogy sok mindent, ezt a mozgalmat is elsöpörte az 1945 után beköszöntő új rendszer. Az emlék azonban megmaradt, csak éppen több évtizedet kellett várnia, hogy maga is tevékeny részese lehessen ennek a testet-lelket-jellemet erősítő, keresztény és polgári alapokra épített mozgalomnak.

Mivel a továbbtanulás biztosított egyfajta kiemelkedést, Marosvásárhelyre került, ahol akkor igen erős műszaki középiskola működött. Osztálytársai közül szívesen és nagy szeretettel említi Bálint Mózest, aki ugyancsak Székelyudvarhelyen él – az egykori matricagyár nyugalmazott művezetője –, és Bálint Zsigmond fotóművészt, aki gépészmérnöki oklevelet szerzett, majd hosszú ideig a szakmájában dolgozott, ám az 1960-as évek végétől idehaza és külföldön is leg­inkább fotóművészként tartják számon. Feri bácsi elmondja, hogy középiskolás korukban a Bálint Zsigmondtól kölcsönkért fényképezőgéppel sajátította el a fotózás alapjait. Később Korondon dolgozott, bérelszámoló volt rövid ideig az edénygyárnál, majd a székelyudvarhelyi József Attila helyi ipari vállalathoz került, ahonnan főgépészi állásba ment át az akkor épülő készruhagyárhoz, ahol tíz évet töltött. A pionírháznál létrehozott szakirányítói állást 1974-ben pályázta meg, és egészen 1997-es nyugdíjazásáig az 1990 után Tanulók Házának át­nevezett intézményben dolgozott.

Évtizedeken át fotós szakkört vezetett, közben számos honismereti tábort és vetélkedőt is szervezett. A 12–14 fős fotós csoportokba minden évbe kerültek tehetséges gyermekek, akik a továbbiakban valamilyen módon kapcsolódtak ehhez a művészeti ághoz. Többek között Zenglitzky Zoltán (1965–1997) filmrendező-operatőr, Marossy Géza operatőr, Szabó Károly fotográfus-rendező, Fazakas Szabolcs rajzfilmrendező, a Mini Erdély Park tulajdonos-ötletgazdája és Balázs Attila fotográfus – Feri bácsi kisebbik fia –, aki fotószakot végzett Kolozsváron, majd a rali- és a sportfotózás egyik hazai szaktekintélyévé fejlődött az évek során.

Feri bácsinak egy tematikus kiállítása volt ez idáig, amelyben az 1989-es változásokról „számolt be” fotós szemmel, de ez a mostani a „rejtett értékekből” mutat fel egy olyan keresztmetszetet, amely a hetvenes-nyolcvanas évek letűnt székely­udvarhelyi világába nyújt betekintést.
 

Milyen ez a mostani kiállítás?

Mindenképp izgalmas, hiszen a 24 és 36 kockás fekete-fehér filmtekercseket teljességükben soha nem dolgozta fel a szerző. Balázs Attila (1975) elmondta, hogy gyermekkorukban jól ismerték a színes diafelvételeket, mert azokat különböző rendezvényeken, de odahaza is gyakran vetítették, viszont a fekete-fehér képek negatívjai jórészt ismeretlenek voltak. „Mintegy húszezer képkockáról beszélünk, amelyeket most átnéztem, hiszen gyakorlatilag szabad kezet kaptam, de ennél jóval több van, ha minden korszakot sorra veszünk. Úgymond én vagyok a mostani kiállítás »kurátora«, édesapám nem szólt bele. Engem is meglepett ez a mennyiség s a minőség! Tudom, dokumentarista archívumként ez a kollekció megkerülhetetlen lesz azok számára, akik Székelyudvarhely, Udvarhelyszék, illetve Erdély fotográfiai lenyomatát kívánják kutatni az 50-es évek második felétől napjainkig. Az itteni pionírház oktatójaként, amatőr fényképészként számos eseményt végigfotózott, illetve megörökítette azokat a honismereti túrákat, kirándulásokat, amelyeket maga szervezett a gyermekeknek a környéken, de Erdély-szerte is. Mivel nem intézményeknek, nem a városnak, nem valamely szerkesztőségnek dolgozott, úgymond szabadon fényképezhetett. Ugyanez az érzékenység követhető végig nála az 1989-es rendszerváltoztató forrongások pillanataiban, illetve később is, amikor szerepet vállalt a cserkészmozgalom újjászervezésében. Utolsó aktív időszakában, nyugdíjazása előtt a Tanulók Házánál vezetett fotós kört, illetve részt vett a cserkészek számára szervezett programokban a 90-es években, de ekkor már jóval korszerűbb technikák álltak a rendelkezésére. Első fényképezőgépét 1957-ben vásárolta. Én ettől az időszaktól kezdve tartom őt fényképésznek. Kiválasztottam innen kezdve az 1989-ig terjedő időszakból 350 képet, amelyet aztán 100-ra csökkentettem, majd 50-re. Tisztában vagyok azzal, hogy az a terem, ahol most kiállítjuk a nagyított kópiákat, tulajdonképpen 35–40 kép elhelyezésére alkalmas. Elsősorban Székelyudvarhely képi megjelenéséről szól ez a válogatás.”

Balázs Attila távlati terve, hogy édesapja fotóiból és más kollekciókból létrehozzon egy kutatható regionális adatbázist, amely a múlt század ötvenes éveitől a rendszerváltozásig vagy éppenséggel az ezredfordulóig terjedően őrzi majd és közkinccsé teszi a történések „képi üzeneteit”.
 

A boldogabb ember

Egyáltalán nem véletlen, hogy ebből a gazdag és ez idáig jórészt rejtőzködő fotótékából válogattunk néhány felvételt alulírott A boldogabb ember című regényéhez, melyből a Háromszékben is tervezünk ízelítőt nyújtani. Alkalmi, dokumentarista és szociofelvételekről van szó abból a korból és azokról a helyszínekről, ahonnan valók, ahol a regény létező, illetve kitalált szereplői éltek vagy ma is élnek. Esetleg: élhetnének. A „hasonlóság”, az „illeszkedés” a valóságoshoz, a „majdnem egybevágás” nem véletlen, jó szándékkal segítheti a vizuális és a szöveg által keletkező belső, a lelki élményt egyaránt.

Simó Márton

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Mitől tart leginkább az elhúzódó háború kontextusában?










eredmények
szavazatok száma 2323
szavazógép
2022-11-14: Emlékezet - Dr. Nagy Lajos:

Levelekbe zárt történelemdarabkák (Orosz „felszabadítók” Szentivánlaborfalván és régi jó rokonlátogatások)

Rendezgetem egykori levelezésemet, abban a reményben, hogy néhány dobozban a padlás valamelyik zugában talán megmaradnak, s esetleg néhány évtized múlva, amikor már történelem lesz a ma és a közelmúlt, talán mondanak valamit valamelyik „maradványnak”. Így került a kezembe a szentivánlaborfalvi születésű dr. Zajzon Antal medgyesi belgyógyász főorvos barátom levele, amelyet abból az alkalomból írt, hogy megkapta az Életünk kórtörténete című könyvemet. Ebben a könyvben röviden a gyermekkorom idején, a középiskolában elöltött négy év alatt, majd az egyetemi hat évben történteket írom meg, de ablakot nyitok a marosvásárhelyi magyar nyelvű orvosi és gyógyszerészeti egyetem, később főiskola sorsára is. Ehhez csatoltam még tíz, több-kevesebb egyetemi büntetést elszenvedett kollégám visszaemlékezését is.
2022-11-14: Sport - Bartos Lóránt:

„Elhibázott a jelenlegi sportpolitika” (Tizenöt éves a kézdivásárhelyi sportcsarnok)

Kisebb, kétnapos rendezvénysorozat helyszíne volt a kézdivásárhelyi sportcsarnok, amely a hétvégén ünnepelte 15. „születésnapját”. A különböző sportolási lehetőségekkel, a mazsorettek előadásával tarkított rendezvényen a sportcsarnok névadója, Kicsid Gábor kétszeres világbajnok, kétszeres olimpiai érmes kézilabdázó is jelen volt, akit a szervezők kerek­asztal-beszélgetésre hívtak.