Vlagyimir Szutyejev meséjeA gomba alatt

2022. november 25., péntek, Kiscimbora

A Hangyát egyszer utolérte egy nagy eső. Hova bújjék előle? Egy apró kis gombát látott meg a Hangya a tisztáson, odaszaladt és elbújt a gomba kalapja alá. Üldögél a gomba tövében, várja, hogy elálljon az eső. Ámde az eső egyre jobban zuhogott. Egy agyonázott Pillangó vánszorgott a gombához.

  • Bangó Dominika rajza
    Bangó Dominika rajza

– Hangyácska, Hangyácska, engedj ide engem is a gomba alá! Úgy eláztam, nem tudok repülni!
– Már hogyan is engednélek – kérdezte a Hangya –, hiszen magam is csak éppen elférek alatta?!
–  Sebaj! Kis helyen is elférnek, akik szeretik egymást. Erre aztán a Hangya beeresztette a Pillangót a gomba alá. Az eső meg egyre csak zuhogott. Futva jött az Egérke.
– Engedjetek a gomba alá engem is! Patakokban folyik a víz rajtam!
– Ugyan, hogyan engedhetnénk ide? Nincs itt már szabad hely.
– Húzzátok magatokat összébb egy kicsit!
Összébb húzták magukat, és beengedték az Egérkét a gomba alá. Az eső zuhogott, sehogy sem akarta abbahagyni. Arra ugrándozott a Veréb, és így sírt-rítt:
– Megázott a tollacskám, megfáradt a szárnyacskám! Engedjetek be engem is a gomba alá megszáradni, megpihenni, az eső végét kivárni!
– Nincs már több hely!
– Húzódjatok összébb, nagyon kérlek benneteket!
Na jól van. Összébb húzódtak – jutott hely a Verébnek is. Ekkor a Nyúl ugrott ki a tisztásra, és meglátta a gombát.
– Bújtassatok el! – kiáltozta. – Mentsetek meg! Üldöz a Róka!
–  Sajnálom a Nyulat – szólt a Hangya. – Tudjátok mit? Húzódzkodjunk összébb! 
Alighogy, a Nyulat elrejtették, odaért a Róka is.
–  Nem láttátok a Nyulat? – kérdezte.
– Nem láttuk bizony! Közelebb lopakodott a Róka, és szaglászni kezdett.
–  Nem itt bújt el?
– Ugyan, hogy bújhatott volna ide? 
Megcsóválta a farkát a Róka, és elment. Közben az eső is elállt, a nap is kisütött. Előbújtak a gomba alól mindahányan, és örvendeztek. A Hangya elgondolkozott, és azt mondta:
– Hát ez hogyan történhetett? Először még nekem is alig volt helyem a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértünk!
– Brehehehe! Brehehehe! – heherészett valaki. Mindannyian odanéztek: a gomba kalapján ült a Béka, és jóízűen nevetett:
– Ó, ti okosok! Hiszen a gomba... A mondatot abbahagyta, őket pedig otthagyta. Mindannyian a gombára néztek, és nyomban kitalálták, hogyan történhetett az, hogy előbb egynek is alig akadt helye a gomba alatt, a végén mégis mind az öten elfértek.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Részt kíván-e venni a június 9-i európai parlamenti választásokon?









eredmények
szavazatok száma 1232
szavazógép
2022-11-25: Kiscimbora - :

A szarvas, aki magát csodálta (Jean de La Fontaine meséje)

Élt egyszer egy erdőben egy büszke szarvas.
Ez a szarvas minden szarvasnál fürgébb volt; úgy tudott futni, hogy soha semmilyen vadászkutya még csak a nyomába se ért; s nem volt az a sebes sodrú patak, amelyen könnyedén át ne szökkent volna. Mintha repülne, úgy vitte a lába; de ő nem a lábára volt büszke, hanem ágas-bogas agancsára.
Volt az erdőben a tisztás szélén egy forrás; mohos sziklából csobogott, s a szikla alatt, mielőtt továbbcsörgedezett volna, kis tavacskává gyűlt a kristálytiszta víz. Olyan volt ez a kis tó, mint egy tükör, és a szarvas, amikor inni ment, mindig elidőzött a partján. Sokáig nézegette magát a víz tükrében; nézte dús, királyi agancsát, nézte vékony, inas, göbös lábát, és így tűnődött:
„Milyen szép a fejem ezzel a pompás agancskoronával! Gyönyörű dísz ez; és a hegye a legsűrűbb bozótból is kilátszik; nincs olyan bokor, amelynél, ha a nyakam kinyújtom, magasabb ne volnék. Agancsom miatt igazán megérdemelném, hogy én legyek az állatok királya.”
2022-11-25: Kiscimbora - :

Vers

Tasnádi  Varga  Éva
Köd anyóka
Köd-anyóka bő ruhája
száll folyóra, őszi tájra.
Jobbra billen, balra lebben,
játszik minden őszi kertben.
Tejfehéren, dagadozva,
mintha éppen dunyha volna.
Végigtáncol alvó házon,
simogatja, hogy ne fázzon.
Hab-köpennyel betakarja,
fehér lesz a patak partja.
Versenyt száll a pajkos széllel
s átkarolja őt az éjjel.