Simó Márton elbeszélői művészetének újabb hozadéka jelent meg nemrég Iker címmel.* A négyszáz oldalas regény mind tartalma, mind stílusa és egyéb ismérvei alapján is szerves része annak a regényfolyamnak, amelyet a szerzőtől eddig olvashattunk (a Bozgor című trilógia, a Gerzson szép délutánja), illetve rokon a novella- és elbeszélésgyűjteményekkel is (Az utolsó tanító, Tranzit).
A sajátos szerkezetű műben egy székelyföldi család élete bontakozik ki, központban egy ikerpár, Hunor és Magor életútjának bemutatásával. A sajátos tagolású regény gyakori idő- és helyszínváltásokkal mutatja be az elbeszélői én nézőpontjából az ikerpár életét, de közben képet kapunk a székely-magyar sorsról is a 19. század végétől napjainkig. A Várlak, Marosbecs helységnevek is erősítik azt a kohéziós hálót, amelyet a székely sorsregény részeként a már említett könyvekkel alkot a mű.
Kulcsregényszerű a történet, sok mozzanatába a szerzőt, a szerző életét érezzük bele. Keretes alkotás is. A Bodor család féltve őrzött bibliája az egymás után következő családi események bejegyzése által kiemelt szerepet kap mint az emlékezés lehetőségének metaforája. A rá való utalással kezdődik és fejeződik be a regény. Az 1626-ban kiadott szent könyv, amint azt az első beírás is bizonyítja, 1748-tól a család egyik tagja, páter Stephanus Bodor tulajdona volt. A disznóbőrrel bevont öreg könyv jól bírta az idő múlását, beírásai által a családi kronológia, krónika szerepét töltötte be. Ide írták azt is, hogy 1970-ben, karácsony szombatján ikerpárral áldotta meg a családot az Ég, megszületett Hunor és Magor, az elbeszélő öccsei, akiknél ő öt évvel idősebb. A regény is a családi emlékezés szerepét kívánja betölteni. A számozott tizenhárom szövegelem után, amelyekben az elbeszélői én nyilatkozik meg (mi mindenről!), egy-egy Hunorról és Magorról szóló rész következik felváltva egészen a könyv végéig.
A székely lét regénybeli enciklopédiája „vonul elénk” – fontos dolgok, bár a felsorolás korántsem teljes –: születés, keresztapa-választás, névválasztás, leányanyaság, agglegényadó, gyerekkori szerelem, íjazás, vegyes házasság, gyerek beíratása, nevek románosítása, iker, kaszálás, szénaszárítás, öregek háborús meséi, a szekér megrakásának tudománya, szekeresség, a katolikus papok erkölcsi megtévedése, városra költözés, beolvadás, szülőfalutól, rokonoktól való elidegenedés, névleges házasság, disszidálás, családegyesítés, oktatási mód, oktatási rendszer, globalizáció, identitásvesztés stb. Variációk a székely-magyar sorsra. A realista ihletettségű regény a kor társadalmát valósághűen próbálja ábrázolni, hogy hiteles következtetéseket tudjon levonni. Széthúzott cselekményű mű, epizódok, leírások, anekdoták, példázatok, történetbetétek sorakoznak benne a művészi cél érdekében.
Címszereplő a két ikertestvér, de mintha a harmadik, az elbeszélő, a bátyjuk lenne a főszereplő. A nagyobbik testvér jogán mesél, értékeli az ikrek életét, magatartását. A „cselekményben” múlt, jelen, jövő egymásba folyik, egy nagy időfolyammá alakul, sodorva magával egyént, népet, nemzetet. „Vajon mennyire szóródunk szét a világban? Vajon lesz-e lehetőségünk arra, hogy valamikor mindahányan ismét hazajöhessünk? Egyáltalán lesz-e, lehet-e bennünk akarat, működő szándék a visszatérésre?”– kérdezi aggódva a szerző.
Az író-elbeszélő hosszasan részletezi az ikrek testi-lelki fejlődésének folyamatát, miközben a kor és a hely jellemző vonatkozásait taglalja. Az ikrek úgy iktatták ki a hasonlóságot, hogy nem voltak hajlandóak egyformán öltözködni, és arra törekedtek, hogy teljesen eltávolodjanak egymástól. Magor a punk divat hatására idegenmajmolóvá lett, Hunor a táncházmozgalom sodrásába került, a helyi, az itthoni dolgok iránt vonzódott. Teljesen másképp viszonyultak a szülőhely értékeihez, a hagyományhoz. Értékrendjük, érdeklődésük ruhájukon, fizikai megjelenésükön, lelkületi gesztusaikban is megmutatkozott. Egyre inkább külön pályán futottak. Magor aztán disszidált, világpolgár lett. Hunor tanulmányai végeztével hazaköltözött a szülőfaluba, megvásárolt egy régi telket, amelyet hosszas, megfeszített munkával az eredeti lényeget megőrizve a maga és szükségletei képére alakított. Az elbeszélő, a nagyobbik testvér inkább Hunorral, az ő szülőföld-értelmezésével rokonszenvez. Így töpreng: „Ez a Kelet-Közép-Európa lehet az én hazám. Csak. Úgy fogok, úgy kell majd élnem, hogy a világnak ezt a haza-szeletét lássam a teljesből, a kerek egészből, lássam és értsem az összefüggéseket, s a helyes értelmezés mentén tegyem le hozzájárulásomat a többihez.” Mintha azért írta volna Simó Márton ezt a regényt, hogy ezt elmondhassa. Példázatokat, történéseket sorakoztat fel saját maga és az ikrek életéből véleménye igazolására. A kor erővonalainak működését vizsgálja, hogy saját kételyei ellen megerősítést nyerjen. Azért figyeli, elemzi olyan aprólékosan az ikrek életét. A társadalmi környezetet, amely rájuk meghatározóan hatott.
A hagyományok elvesztésével maga a haza kerül veszélybe – sugallják a sorok. Az elbeszélő rokonszenvvel figyeli testvérei sorsának alakulását, akik eltérően, mégis hasonlóan értelmezik a világot, mert ők az elbeszélői én létértelmezésének a kifejezői. Sarkítottan fogalmazva: Magor az elvágyódásé, a kalandszereteté, Hunor a szülőföldszereteté, a hagyományőrzésé.
Magor útja az átváltozás, beolvadás folyamata: Magyarország, Ausztria, Kanada. Új személyiséget épít ki magának. Új identitást. Kétkezi munkásként megszenved a pénzért. Élvezethajhász, utazó világpolgár, aki olyan helyeken jár, hogy lenézheti az elesettnek vélt szülőföldet. Csak úgy „szenvedélyből” költi a megszerzett pénzt, az önmagáért való élvezetért, haszon és cél nélkül: Afrika, Ausztrália, Dél-Amerika, Oroszország, Japán, Puerto Rico… Elidegenedik szülőföldtől, Istentől, már azt is elfelejti, hogyan kell gyónni. „Aztán meg sokat is változott, hogy mit tartunk bűnnek!” – gondolja. Adott pillanatban úgy érzi, vétkezik azzal, hogy idegenben van, hogy energiáit elpazarolja ahelyett, hogy otthon lenne, a szülőföld gondjain könnyítene.
Hunor az itthon maradás, a hagyományőrzés metaforája. Megszállottként teremt magának a szülőföldön, a szülőfaluban otthont. De tapasztalnia kell környezetében a hagyományok rohamos erózióját, meg kell élnie a szülőföldön való elidegenedés, a globalizálódás érzését. Elidegenedik a tanári munkájától, összeveti hajdani diákéveit kora iskolájával, megszenvedi a beépülő másságot minden területen. Úgy tűnik, a szerző-elbeszélő csak azért teremtette a két ikertestvért, hogy eltérő értékrendjük, útjuk által saját vágyaival szembesüljön, önnön kételyeire találjon választ. A létértelmezés három pólusát képviseli ez a három testvér. Talán az is lehetne a könyv címe: Hármas iker.
Érdeklődéssel figyelünk az elbeszélői én lírai jellegű megnyilvánulásaira. A tudatregény, regényfolyam hullámai az erdélyi tudat, értékrend, hagyomány változásairól, sorvadásáról szólnak, a posztmodern, a nyugati kultúra megbontó hatásáról. A világjárt szerző peregrinálásai idején szerzett tapasztalatait, itthoni emberként megélt dolgait dúsította fel internetes adatszerzéssel. A realista jellegű regény felelős írói magatartásról tanúskodik: hiteles képet rajzol a globalizmus óriástégelyébe beleszédült világról, szülőföldről. Az elbeszélő kiváló, apró részletekre is emlékező memóriájának köszönhetően megismerjük jól az ötvenes, hatvanas, hetvenes évek viszonyait, a kollektivista tudatállapotot. Látszólag kilógnak a lapalji jegyzetek a regényből, de mégse: üzenetek a máról a következő nemzedéknek. Az alapszövegben dőlt betűvel kiemelt székely tájszavak – megjöttek: megbékéltek; bitang: fattyú gyermek; gyermek: fiú; vettet: félreránt; péstélget: utal rá; bakkadó: agglegényadó stb. – többnyire okító, nyelvvédő szándékkal (nemes írói gesztus!) vannak jelen a könyv oldalain.
A regény „cselekménye” évtizedek múltán, karácsonyi időszakban zárul. Az ikrek születésének évfordulóján. Alkalom az újabb számvetésre. A narrátor arról számol be, hogy magányosan várja Magor hamvainak hazaszállítását, aki idegenben hunyt el. Légiposta hozza Európába a maradványait, aztán egy futárszolgálat. A nagyratörésnek, a nagy kalandnak egy kisszerű halál vetett véget, ez a hős a koronavírus-járvány áldozata lett. Még csak a harangot se húzták meg emlékére a szülőfaluban, mert nem tudni, vajon kifizette-e az egyházi hozzájárulást ott, ahol élt. Az itthoniak a YouTube-ra feltöltött videó jóvoltából értesültek a temetésről.
Magor leesett a nemzet fájáról, megsemmisült. Hunor, aki nagyon odakapaszkodott, megmaradt, de neki is milyen esélyei vannak? Öregen, magányosan éli meg a karácsonyt feleségével a szülőfaluban, gyerekeik külföldön élnek, nem tudtak hazajönni. Az ünnep üres, a jövő beláthatatlan.
Százötven év, amit a családi emlékezet befoghat: mennyi remény, mennyi kiábrándulás! Mi lett a sok küzdésből? Hiábavalóságok hiábavalósága. „Mit jegyezzek én most be a család öreg Bibliájába? Tinta van. De vajon miféle élet jár hozzá? Mert a mai állapot nem tűnik olyannak, hogy érdemes lenne bármit is feljegyezni” – fakad ki a szerző-narrátor. A mű központjában az egyéni és közösségi boldogulás kérdése áll. A végkifejlet szomorú, de mintha valami tanulságot hordozna: úgy éljünk, hogy megmaradjunk, hogy nyomot hagyjunk magunk után, valami hasznunkat lássa a végtelen idő. A Biblia az emlékezet metaforája, de úgy érzem, ez a könyv is benne maradhat a kollektív memóriában, segítve az új nemzedékeket a létértelmezésben.
Lőrincz József
* Simó Márton: Iker. AB Art Könyvkiadó, Budapest, 2022
