A próba előtt Rétyi Emőke, a kórus elnöke és Deák Kincső kórusvezető fogadott, lelkesen mesélve lapunknak a Bodokon zajló közösségi éneklésről, mely egyre több fiatalt mozgat meg a településen. A beszélgetésünk alatt sorra érkeztek az énekesek, és valamennyien hoztak egy-egy tál süteményt, itókát, házi vagy bolti harapnivalót, aztán igen jó hangulatban elkezdődött a próba. Ezúttal karácsonyi énekeket gyakoroltak a templomban való ünnepi fellépésre és a kántálásra.
 

Negyven év

Október végén ünnepelte fennállásának negyvenedik évfordulóját a Sepsibodoki Református Vegyeskar, melyet Dénes Csaba református lelkipásztor alapított 1982-ben, amikor lelkészként a faluba került. Korábban is volt hagyománya az éneklésnek Bodokon, az egykori férfidalárdát Székely János tanító vezette. Dénes Csaba irányításával 2009 tavaszáig működött a kórus, majd pár hónap szünet után Deák Kincső vette át annak vezetését a polgármester felkérésére. Deák Kincső zenelíceumot végzett, majd a brassói Transilvania Egyetem fuvola szakán szerzett felsőfokú képesítést. Örömmel végzi ezt a munkát, hisz már az iskolában nagyon szerette a kóruséneklést, az egyetem alatt pedig karvezetés órákra is járt.

A negyvenedik születésnap alkalmából nagy ünnepséget szerveztek – mesélte Rétyi Emőke, az énekkar elnöke, aki valójában csak idén lett kórustag a férjével együtt. A templomban tartott ünnepség olyan illusztris meghívottak előtt zajlott, mint Dénes Csaba nyugalmazott esperes, a vegyes kar alapítója, a helyi polgármester, a megyei tanács elnöke és mások. Fellépett a Messzehangzó együttes, szavalatok hangzottak el, gyönyörű pillanat volt a záróének, melyet Dénes Csaba vezényletével a régi és új tagok együtt énekeltek tizenévestől a kilencven évesig. Az esemény végén emléklapot és virágot nyújtottak át minden kórustagnak, azt követően pedig szeretetvendégséget tartottak a kultúrotthonban, ahol éjszakába nyúló mulatsággal, nótázással zárult az ünnepség. A születésnap egyik legfontosabb hozadéka az volt, hogy több régi tagban is feléledt a közös éneklés vágya, és újra csatlakozott a kórushoz.
 

Fontosabb fellépések

A Deák Kincső által vezetett kórus első fellépése 2009 decemberében volt, amikor a helyi tanács egy zongorával és egy hangfallal ajándékozta meg őket. Általában a templomban szoktak énekelni húsvétkor, karácsonykor, anyák napján, március 15-én és más ünnepnapokon, igyekeznek meghittebbé tenni az ünnepet. Ezenkívül felléptek már több kórustalálkozón, volt egy kalotaszegi turnéjuk, énekeltek az Oltszemen szervezett Muzsikál az erdő rendezvénysorozaton, a bodoki havason tartott istentiszteleteken, és egy alkalommal a kolozsvári teológián is. A Hargita–Kovászna–Maros megye közös szervezésében tartott erdésztalálkozón, a Kovászna Megye Tanácsa által rendezett vadásztalálkozón is énekeltek. Idén tavasszal Roth Levente lelkipásztor közreműködésével szerveztek hétvégi csapatépítő kirándulást Tusnádfürdőre. Mint mondták, a lelkipásztor is tagja a kórusnak immár tíz éve, pályázatokat ír nekik, és ő a lelki vezetőjük.
 

Februárban megújultak

A járványhelyzet alatt kevesebb próbájuk és fellépésük volt, így egyesek végképp kiálltak a kórusból, februárban azonban nagyon sok új énekes csatlakozott, gyakorlatilag megújult az énekkar. Korábban négy szólamban énekeltek, de az új tagokkal – akik közül egyesek még sosem énekeltek kórusban – újra elölről kezdték a felkészülést. Március 15-én még egy szólamban léptek fel zongora- és gitárkísérettel, de nem sokkal később két- és háromszólamú műveket is tanultak, a nyár végén pedig már négy szólamban énekeltek, nem is akárhogyan. Egyházi és világi énekek, népdalfeldolgozások, spirituálék, hangszerkísérettel előadott dalok vannak a repertoárjukon. Jelenleg 27 tagú a kórus, akik többnyire fiatal házaspárok, nagyon jó csapat rázódott össze zeneileg-emberileg egyaránt.

A következő koncertjük karácsonykor lesz a templomban, együtt lépnek fel a vallásórásokkal, népdalkörösökkel, furulyacsoportosokkal. És persze a kántálás sem maradhat el, mely egyre fontosabb esemény a kórus és a faluközösség számára egyaránt.
 

De hogyan is zajlik?

Nagyon rég tervezték, hogy megszervezik a kántálást, de a nagy karácsonyi rohanás miatt nem sikerült összegyűjteni a csapatot a koronavírus időszakáig. 2020 karácsonyán a járványhelyzet korlátozta az üzletek látogatását, többnyire otthon tartózkodtak az emberek, ezért a vásárlási őrület alábbhagyott, és lehetőség volt időben felkészülni a kántálásra. Így történhetett, hogy néhány lelkes fiatal végigjárta a falut és énekszóval vitte a karácsonyi örömhírt, meg-megállva az ablakok alatt. Betartva a szabályokat senkivel sem érintkeztek, de talán még sosem voltak ilyen közel lélekben rokonaikhoz, barátaikhoz. Tavaly már nem volt kérdés, hogy kántálnak-e vagy sem, és rengetegen csatlakoztak hozzájuk, felnőttek és gyermekek egyaránt. Mint mondják, jó érzés karácsony első napján (ők így szokták) együtt lenni, énekelni, jó érzés örömet szerezni az embereknek.

Székely Klárika néni presbiter és nőszövetségi elnök arról mesélt lapunknak, milyen érzés hallgatni a kántálókat. „Mostanában már annyira megrakjuk a karácsonyfa alját ajándékokkal, hogy nem is látjuk Jézus születését a sok ajándéktól. Ez a kántálás olyan fényt hozott a karácsonyi ünneplésembe, amit meg sem tudok köszönni ezeknek a fiataloknak. Most is elérzékenyülök, amikor eszembe jut, ahogy a kapu előtt megálltak és énekelni kezdtek. Ahogy a kicsi gyermekek is ott álltak az esőben, fogva a szüleik kezét. Nagy elszántság kellett ahhoz, hogy ilyen időben is elinduljanak. Ahogy lámpásaikkal belevilágítottak abba a sötét, esős délutánba, az igazi fényt hozott a karácsonyba” – vallotta. „Adja a jó Isten, hogy ezt tudják folytatni, teremtsenek ebből hagyományt Bodokon” – tette hozzá. Neki nincsenek megfelelő adottságai ahhoz, hogy kórustag legyen, de egykor a nagyapja és a szülei is énekeltek a dalárdában, majd a vegyes kórusban, jelenleg pedig a gyermekei és menye is tagja a kórusnak. Mint mondta, nagyon hiányzott már Bodokról ez a fajta közösségi élet. Sajnos az egyházban is érzik a kiöregedést, kevés fiatal jár templomba, a nőszövetség is megfogyatkozott. A kórus újraalakulása egy kis reményt adott, hogy hosszú távon majd az egyházi életbe is bekapcsolódnak ezek a fiatalok.
 

Az együttlét igénye

Roth Levente lelkipásztor nem volt ott a próbán, csak telefonon sikerült elérnem. Szeret énekelni, már a teológián kórusra járt, és mivel ez egyházi kórus, lelkipásztorként kötelességének érezte csatlakozni. Azt is feladatának érzi, hogy a kórus lelkületét alakítsa. Szerinte a kántálás pontosan tükrözi mindazt, amit a kórus feladatának lát: átad egy fontos üzenetet és a közösséget szolgálja.

„Érezzük, hogy szeretnek bennünket, de mégsem mozgat meg sok embert, ha meghirdetünk egy koncertet. Ilyen szempontból is van egy külön szépsége annak, hogy mi magunk megyünk el hozzájuk énekelni. De hogy mi az igazi célja a közösségi éneklésnek, azt a karácsonyi angyalok éneke példázza a legszebben: Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jóakarat. Isten dicsőítése és az emberek szolgálata... És számomra még szebbé teszi ezt az eseményt, hogy alulról jövő kezdeményezésként az egyik gyülekezeti tagunk szorgalmazta. Első évben még alig jelezték az emberek, hogy tudomásul vették az éneklésünket, de idén már nagyon sokan várnak. Valójában tehát a közösségi együttlét igénye szülte és szervezi ezt az eseményt, ami örömmel tölt el” – nyilatkozta lapunknak Roth Levente lelkipásztor.

Egyre többen érkeztek a próbára, mindenki vidám volt és barátságosan válaszolgatott kérdéseimre. Aztán elkezdődött az éneklés. Nem vártam meg a végét, a teli tálak azt jelezték: hosszú lesz még az este. Egy népdalfoszlányt vittem magammal, mely hosszan csengett még a lelkemben: „Ha én tudtam volna, hogy te vagy Mária. Aranyból, ezüstből szállást adtam volna. Én pedig a hideg földre lefeküdtem volna...”