A korábbi pályázatra beérkezett hat pályamunka közül a szakmai zsűri – melynek tagja két, országos szinten is ismert és elismert szobrászművész, Bocskay Vince és Vetró András, két tekintélyes művészettörténész, Jánó Mihály és Bordás Beáta, valamint Czimbalmos-Kozma Csaba városgondnok volt – a kolozsvári Gergely Zoltán pályaművét ítélte a legjobbnak.

Megkeresésünkre Vetró András kézdivásárhelyi szobrász, zsűritag a nyertes pályamű kapcsán elmondta: nemzeti költőnk, Petőfi Sándor mára emblematikussá váló alakját újszerűen megmintázni komoly próbatételt jelent, ami megítélése szerint Gergely Zoltánnak sikerült, kevés eszközzel, magyarázó narratív elemeket nélkülözve, egyszóval „mankó” nélkül, a pályázati kiírásnak megfelelően tervezte meg a költő szobrát. Mint fogalmazott, meglepő módon az eredményhirdetés után a közvélemény, elsősorban sepsiszentgyörgyi lakosok a közösségi médiában elégedetlenségüknek adtak hangot a kiválasztott pályamunkával kapcsolatosan, mire az önkormányzat újabb pályázat meghirdetéséről bocsátott ki sajtóközleményt. Ebben azt írták, hogy Petőfi Sándor alakja, szimbolisztikája ma is meghatározó erejű, rendkívüli helyet foglal el a lakosság szívében a róla kialakított kép, ezért az önkormányzat figyelembe veszi a közvélemény álláspontját, a lakosság által megfogalmazott elvárásokat és egy módosított pályázat kiírásáról döntött a szobor megvalósítása érdekében.

Ezzel a döntéssel a szakmai zsűri hitelét vesztette, hiszen semmissé nyilvánították az általuk kihirdetett eredményt, a közvéleményt pedig döntőbírói pozícióba emelték, amikor a szakmai vélemény figyelembe vétele lett volna a legfontosabb – vélekedik Vetró András, aki azt is elmondta, hogy a szoborügy kapcsán eszébe jutott, hogy miért is ítélték neki a Háromszék Kultúrájáért Díjat. A díszoklevélben az áll, hogy a nép vizuális értékrendjének felemeléséért kapta az elismerést. Alkotó emberként igyekszik ezt a nívót magasabbra emelni – hangsúlyozza a kézdivásárhelyi szobrászművész, aki azt is elmondta, nem akar megsérteni senkit, de egy művész nem ereszkedhet le azok szintjére, akik nem próbálnak az alkotáshoz közeledni, mert akkor a művész nem tud nevelni.

„Apámat, Vetró Artúrt idézném, aki a vázlatról így írt: a vázlat még nem egy véges mű, csak egy ígéret. A népnek akkor van joga beleszólni, hogy ha a vázlat mellett a végső művet is látja, de nem döntheti el, hogy az a mű milyen legyen. A művésznek van egy szabadsága, amiből ő nem enged”. „Nem volt helyes lépés engedni az utca nyomásának és új pályázatot kiírni. Emlékszem, amikor Harmath István Sárkánya készült, kitették a kirakatba annak gipszváltozatát, hogy a nép is szavazhasson, de nem az volt a döntő” – érvelt Vetró, aki azt is elmondta, hogy nem kíván tagja lenni az új elbíráló bizottságnak.