A fenti cím azt az állapotot jelzi, amikor valaki hosszasan gondolkodik egy döntés előtt. Sokat tűnődik, töpreng egy helyzeten, hogy megtegye-e a dolgot vagy sem.
Átgondolja a dolgot. Ízlelgeti, megrágja, forgatja. Kiköpje? Lenyelje? Kommentálja? Hallgasson? Fontolgatja, latolgatja, mérlegeli: megéri-e foglalkozni vele? Elébb jut-e a világ vele? Egyszóval tanakodik magában, mint sógorral a kocsmában szokott, s tán tépelődik is, mint gyónás előtt a templomban, pedig mindig oda lyukad ki: a Jóisten mindent lát, akkor minek tudni a papnak is? Igaz, legtöbbször elég ránézni az asszonyra, hogy tudja, a papnak is kell mondani valamit. Kicsi a város.
Így töpreng, tűnődik az emberfia, ha valamin elakad a gondolatja. Ilyenkor legszívesebben elmenne a könyöklős gondolkodós helyre egy feles mellett törni az agyat s felidézni a derék Descartes-ot. De úgy kérdezősen: „Kételkedjek? Mert akkor gondolkodom. S ha gondolkodom, akkor vagyok is. S ha vagyok, akkor lehet, hogy szomjas is vagyok. Ergo iszom egy sört is. De ha így nem jutok dűlőre, akkor még többet is, s akkor hiába a lét határozza meg a tudatot, ha a sok lét megiván, elveszítem azt. S akkor hogyan tovább?”
Ezért kell a tiszta fej. Mert olykor tényleg kell egy kicsit meditálni. Mint minap egy lapíró tette, aki addig törte a fejét a vallásokon, míg kitalálta, hogy az övé a legjobb. Lehet. Ez is egy következtetés, bár aki hisz, annak egy Ober van fent csak. És ezért teljesen mindegy, hogyan, milyen nyelven és rítus szerint szeretjük és imádjuk őt, ha úgy élünk, hogy betartjuk mind a tíz parancsolatát. Amin nem nagyon van mit gondolkodni, csak szépen végre kell hajtani. S akkor béke van. Béke.
Krisztus világossága (Lumen Christi) a feltámadott Jézust ujjongva hirdető felkiáltás a római katolikus nagyszombati liturgiában. Amikor tűzszentelés után a meggyújtott húsvéti gyertyát beviszik a templomba, háromszor hangzik fel a Krisztus világossága akklamáció, melyre a hívek válasza: Istennek legyen hála! És ettől nemcsak a templomban lesz fény és világosság, hanem a fejünkben is. Hogy tudjunk morfondírozni ezután is a közös szebb sorsunkat javítandó, erkölcsünket emelendő, életünket szépítendő. Advent utolsó napján nálunk volt a Lumen Christi gospelkórus Budapestről. Amellett, hogy méltóságot és rangot adtak a várakozás e gyönyörű időszakának, fel is emelték szívünket és megtöltöttek optimizmussal. Ami ebben a világban azért valami.
Ilyenkor hisszük, hogy Rodin a Gondolkodó-ját arról a legényről mintázta, aki felkelvén e pozícióból, hazament a Hargitáról és megsimogatta harmadik lurkójának a fejét, elmosolyodott, mert tudta: vele már eggyel többen vannak. A kis lurkó már „szaporulat”. Hogy megszámláltatáskor ne találtassunk híjával.
