Ötszáznyolcvan éve született Hunyadi Mátyás

2023. február 23., csütörtök, Történelmünk

Ötszáznyolcvan éve, 1443. február 23-án született Kolozsváron a törökverő Hunyadi János, Erdély vajdája (később Magyarország kormányzója) és Szilágyi Erzsébet második fia, Hunyadi Mátyás, akinek uralkodása alatt fénykorát élte a középkori magyar állam.

Kiváló nevelést kapott, több nyelven beszélt és olvasott. Ifjúsága kalandok és cselszövések közepette telt: tizenhárom éves volt, amikor apja az 1456-ban kivívott nándorfehérvári diadal után pestisben meghalt. V. László király 1457-ben bátyjával együtt elfogatta, Hunyadi Lászlót Budán kivégeztette. V. László halála után Mátyás kiszabadult. 1458. január 24-én a köznemesség támogatásával királlyá választották.

Belső és külső ellenfeleivel szemben határozottan lépett fel. A Felvidéken hosszú ideig hadakozott Giskra ellen, majd a Balkánon a törökökkel vívott csatákban igyekezett tekintélyt szerezni magának. II. Mehmed török szultán 1463 nyarán elfoglalta Boszniát. Mátyás szövetséget kötött a velenceiekkel, majd ősszel a seregével Bosznia felé indult. A magyarok csaknem három hónapig ostromolták a törökök által megszállt Jajca várát. Karácsonykor, december 25-én a törökök végre megadták magukat, és a vár Mátyás kezére került.

Uralkodásának első szakaszát méltóképpen zárta az 1464. március 29-i székesfehérvári koronázással (a Szent Koronát előző évben szerezte vissza tetemes összeg ellenében III. Frigyes német-római császártól).

Júliusban II. Mehmed ismét benyomult Boszniába. A török sereg 1464 júliusában ostromgyűrűt vont Jajca köré. Mátyás király ezúttal is nagy sereget gyűjtött és elindult Jajca fölmentésére. A török sereg augusztus 23-án elkerülte a csatát és elvonult Jajca alól.

Mátyás a hatalmát katonailag a híres fekete sereggel alapozta meg. Velence követének becslése szerint a mozgósítható királyi sereg több mint százhatvanezer fegyveresből, nagyrészt állandó zsoldosokból állt. Mátyás hadvezéri képességét mutatta 1474-es bravúrja, amikor megfékezte a háromszoros túlerővel támadó Kázmér lengyel királyt és Ulászlót. 1476. február 15-én visszafoglalta a töröktől Szabács várát. 1477-ben, majd 1482-ben is hadat üzent az ellene szervezkedő III. Frigyes császárnak, és sikeresen csatázott Ausztriában. Bécs 1485-ös ostroma idején ő irányította a hadműveleteket. A bécsiek június elsején, öt hónapi ostrom után megadták magukat. Mátyás ezen a napon, nyolcezer katonája élén bevonult Frigyes császár székvárosába (a Habsburg uralkodó már jóval korábban elmenekült). Öt évvel később, 1490. április 6-án itt hunyt el.

Hunyadi Mátyás születésének 580. évfordulója alkalmából Történelmünk rovatunkban a továbbiakban részleteket közlünk Kubinyi András Hunyadi Mátyás, a személyiség és a király című, az Aetas történettudományi folyóirat 2007-es 3. számában megjelent tanulmányából a szerkesztőség alcímeivel.
 

A törökök elleni védelem

Mátyás a török határ védelmének megszervezésére fektette a hangsúlyt. Erre azért is szükség volt, mert 1479-ben betörtek a törökök Erdélybe, azonban Bátori István és Kinizsi Pál Kenyér­mezőnél megverték őket. Befejezte a már Zsigmond által megkezdett déli végvárvonal kiépítését. Szörénytől Nándorfehérváron, Szabácson, Jajcán át Kninig és Skradinig épült ki a külső, Temesvártól Bihaćig a belső várvonal. Ez lehetővé tette a határvárak között betört törökök megsemmisítését a második vonal előtt.

Ebbe a rendszerbe nem tartozott bele a Kárpátok által védett Erdély, ahol a király 1467 után az erdélyi vajdai és a székelyispáni tisztek egyesítése által biztosította az egységes parancsnokságot. Erdélytől délnyugatra a temesi ispán vezetésével létrehozta az alsó részek főkapitányságát – az első főkapitány legkésőbb 1479-ben Kinizsi lett –, míg a nyugati határok főparancsnokságát az 1476-ban végleg egy személy által betöltött horvát-szla­vón bán vette át. Így a főkapitány és a bán a hátországból, az alájuk rendelt megyék csapataival megerősítve irányíthatta a védelmet. Azért lett az alsó részek központja Nándorfehérvár helyett Temesvár, mert az előbbi végvár volt, és az utóbbiból jobban lehetett megszervezni a Szörénytől Szabácsig terjedő végek védelmét.

A király gondoskodott balkáni kémszervezet felállításáról is, amelynek irányítása a végvári kapitányok hivatali feladata volt. A végvárak fenntartásával, fegyverrel és lőszerrel való ellátásával is törődött, amit jól mutat egy közvetlenül a király halála előtt, 1490-ben több horvátországi vár felülvizsgálatáról készült jelentés. Ebből legfeljebb az említendő, hogy nem számítottak hosszas ostromra, mert noha ágyúkkal és más lőfegyverekkel jól el voltak látva, a lőszer legfeljebb két hétre volt elegendő.

A király által felállított kitűnő határvédelmi rendszer 1521-ig, Nándorfehérvár elestéig biztosította az ország védelmét.
 

Harc a császárral

Mátyás 1477-ben hadat üzent III. Frigyesnek, és elfoglalta Alsó-Ausztria nagy részét. Az 1477. december 1-jei gmunden-korneuburgi békében a császár kötelezte magát Mátyás beiktatására a cseh királyságba és a választófejedelemségbe, valamint hadi kárpótlás fizetésére. Ez utóbbit III. Frigyes csak részben teljesítette, viszont Mátyás beiktatása megtörtént, noha a császár korábban Ulászlót ismerte el cseh királynak. A fizetés elmaradása miatt új háborúra került sor 1482-ben. Előtte azonban a király újabb hadjáratot vezetett a török ellen, hogy megtorolja Daud boszniai pasa magyarországi rablását. Az osztrák háborúban Mátyás 1485-ben Bécset, 1487-ben Bécsújhelyt foglalta el, és megszállta – Krems kivételével – egész Alsó-Ausztriát, 1487-ben pedig felvette az osztrák hercegi címet. Utána – akár a cseh háborúban – megmerevedtek a frontok, emiatt fegyverszünetekre és eredménytelen béketárgyalásokra került sor.

Mátyás a jelek szerint Zsigmond és Albert mintájára a német birodalom uralkodója akart lenni, ezért a római királyi cím megszerzésére törekedett. Erre lett volna alkalmas az 1463-as béke értelmében a császár általi fiává fogadás. A császárságra való törekvés az olasz humanisták írásaiból is kiderül. A nyolcvanas években újra megkísérelte ezt, legalábbis ettől tartott a császár és a választófejedelmek többsége. III. Frigyes ezért 1486-ban puccsszerűen, a választási szabályok megsértésével fiát, Miksa főherceget választatta meg római királynak. Erre lehetett válasz a következő évben Mátyás részéről az osztrák hercegi cím felvétele. Miksa megválasztása diplomáciai kudarc volt a magyar király számára. Az olasz humanisták azonban még ezután is Caesarként magasztalták.

Mátyás külpolitikai helyzete uralkodása utolsó évtizedében rosszabbra fordult. Felesége hatására belebonyolódott apósa oldalán az itáliai politikába. Aragóniai Ferdinánd közben szembekerült a pápával és Velencével is, tehát Mátyás egykori szövetségesei­vel. A Szentszék bizalmatlanná vált iránta, annál is inkább, mert a király a főkegyúri jog alkalmazásával egyházi ügyekbe is beleavatkozott. Franciaország lehetséges szövetségesnek számított, de mivel a franciák maguk is igényt tartottak Nápolyra, a Habsburgokkal való közös ellentét ellenére sem sikerült együttműködést kialakítani. Nem sikerült megkapnia a Nyugatra szökött török trónkövetelőt, Dzsem herceget, II. Bajezid szultán testvérét sem.
 

Országgyűlések

Uralkodása alatt a király több mint két tucat országgyűlést tartott. Bár voltak évek, amikor egyre sem került sor, összesítésben az uralkodás három korszakában nagyjából egyenlően oszlottak meg. Többnyire arra voltak jók, hogy lecsillapítsák a rendek elégedetlenségét. A törvények egy része a királyi hatalom túlkapásait igyekezett lenyesni: Mátyás ezeket ugyan szentesítette, de általában nem tartotta be. Elsősorban a nemességet akarta lecsendesíteni. A jelentős politikai erőt nem képviselő királyi városokat uralkodása utolsó két évtizedében mindössze egyszer hívta meg az országgyűlésre, 1475-ben, mivel az 1474-es, Szapolyai Imre által levezetett diéta nemcsak a kincstárra, hanem a városokra nézve is sérelmes határozatokat hozott, meg kellett nyugtatnia a városokat.

Úgy tűnik, hogy szívesebben kormányzott együtt a királyi tanácsban hivatalból részt vevő főpapokkal és főurakkal, akik közt mindig talált elegendőt, akik a hatalomban való részesedés fejében támogatták. Változatlanul fennmaradt tehát a koalíciós kormányzat, de 1471 után már kevesebb nagyúr bevonása is elég volt a királyi hatalom biztosítására. Addig hatvanegyen, attól kezdve haláláig csak harmincnyolcan viseltek országos méltóságot, köztük 52,6 százalék tartozott a régi bárói családokhoz és 47,4 százalék Mátyás új arisztokráciá­jához. A régiek még mindig többségben voltak. A tanácsban kimutatható bárók átlagos aránya a Vitéz-összeesküvés utáni tizenkilenc évben 7-ről 4,5 százalékra esett. Arra azonban mindvégig ügyelt, hogy ne kerüljön szembe az egész arisztokráciával. Nem véletlen, hogy egyetlen magyar főurat sem végeztetett ki, noha ez külföldi uralkodóknál gyakori esetnek számított.
 

Törvénykönyve

Az 1486 elején tartott országgyűlésen a király törvénykönyvet fogadtatott el, melynek érvényét örökre meg akarta tartatni. Tanulságos a törvény bevezetése, ugyanis árulkodik a közhangulatról. A népet jó és állandó intézményekkel, nem pedig korlátlan hatalommal kell kormányozni. Ő meg akarta szüntetni a visszaéléseket, és olyan intézkedéseket akart hozni, amelyek az ország hasznára és nyugalmára szolgálnak, előtte azonban ki kellett űznie az ellenséget. Később a császár támadása akadályozta meg terve végrehajtását. Amikor győzött, és Bécset is elfoglalta, lehetőség nyílt a rendcsinálásra.

A háborúk idején „hosszas távollétünk és elfoglaltságunk következtében feltámadt az országban a gyilkosok, tolvajok, latrok, rablók, hamisítók, gyújtogatók és ehhez hasonló bűnösök nagy sokasága, olyannyira, hogy sem utas, sem testvér a testvértől, sem idegen az idegentől nincs biztonságban”. Az előbeszédben felsoroltak – beleértve a királyi teljhatalom emlegetését – tartozhattak a király ellen hangoztatott vádak közé, ezeket akarta visszaverni az állítólag reá kényszerített háborúk emlegetésével, és ezekre ígért orvosságot. A fia örökösödésének előmozdítására törekvő Mátyás így akarta leszerelni az elégedetlenséget.

A törvény különben igyekezett a nemesség érdekeit is figyelembe venni, mégsem állíthatjuk azt, hogy rájuk akart támaszkodni az urak ellen.

Az országgyűlés idején fogadták el az ún. nádori cikkelyeket, amelyek az ország legfőbb világi méltóságának választását rendelték el, és szabályozták joghatóságát, különösen a királyválasztó országgyűlésen játszott szerepét. Ez is kapcsolatban állt a Corvin-problémával. Új nádorrá Szapolyai Imrét választották meg, aki azonban rövidesen meghalt.
 

Műveltsége

Mátyás Európa többi uralkodójához képest is igen művelt embernek számított. Humanista műveltséget szerzett, művészeti és irodalmi mecenatúrája, híres könyvtára, a Bibliotheca Corviniana felállítása a mai napig nemzetközileg ismertté teszi. Olasz humanistákat és művészeket, német természettudósokat, külföldi zenészeket hívott udvarába, de támogatta magyarok külföldi tanulását is. A Vitéz-összeesküvés után egy ideig bizalmatlanság mutatható ki nála a humanisták iránt, hiszen Vitéz és Janus Pannonius is azok voltak, de a Beatrixszal kötött házassága még inkább összekapcsolta az akkor modern külföldi szellemi áramlattal. Építkezéseinek emlékei főként Budán és Visegrádon maradtak fenn.

Azt nem tudjuk, hogy ez az irodalmi és művészeti érdeklődés mennyire volt egyéni életszükséglete és mennyire propagandacélú. A propaganda erős oldala volt, uralkodása elején például erre használta fel Janus Pannonius költészetét, ahogy az az erdélyi lázadással és a moldvai hadjárattal kapcsolatban látható volt. Később pedig felismerte az új könyvnyomtatásban rejlő propagandalehetőségeket is. Kiadatta pél­dául nemcsak 1486-os törvénykönyvét, de Thuróczy János krónikáját is.

Nem zárható ki, hogy az alacsony származású uralkodó udvara pompájával, mecénási tevékenységével presztízsét akarta növelni. A humanisták is az uralkodói reprezentációt propagálták. Ezzel szemben Bonfinitől tudjuk, hogy a király legjobban katonái között érezte magát jól. Maga is vitéz katona volt, aki személyesen is részt vett a harcokban, meg is sebesült. Gyakran ivott és játszott együtt (például kockajátékot) katonáival, szerette a magyar hősi énekeket és a nőket. Igaz, a Beatrixszal kötött házassága óta az erre vonatkozó adatok megritkultak, és csökkent népszerűsége is.

A kortárs Philippe de Commynes, XI. Lajos francia király egykori minisztere egyrészt az egyik legjelentősebb kortárs uralkodónak tartotta, másrészt azonban utalt arra, hogy uralkodása végén túlságosan pompakedvelő lett, teljhatalommal kormányzott, és mindenki félt tőle, mert kegyetlen lett. Valószínű természetesen, hogy a tábori körülmények között közvetlen uralkodó jól érezte magát tudósai körében is, így a mecénási tevékenységét sem kell kizárólag propagandaeszköznek tekinteni. Bár uralkodása második felében gyakran került szembe a pápával, vallásossága vitán felül áll. Különösen tisztelte Szűz Máriát mint Magyarország védőasszonyát, és nem véletlen, hogy az 1460-as évek második felében bevezetett új pénzeire Mária képét vésette.
 

Vitatott kérdés

Uralkodása értékelésénél máig vitatott, hogy miért nem fordult a török ellen, és miért fecsérelte el az ország erejét nyugati hadjáratokra. Ez érthető. Magyarország egyedül képtelen lett volna kiűzni a törököt a Balkánról. Az ország Mátyás elődei idején is gyakran állt perszonálunióban szomszéd országokkal. Amennyiben római királlyá, német-római császárrá választották volna, mint elődeit, Albertet és Zsigmondot, a török kérdést is kedvezőbb körülmények között oldhatta volna meg. (A cseh király választófejedelem volt.) A nyugati hadjáratokra pedig azért is szüksége volt, mert így tudta az alapjában véve gyenge hatalmi bázissal rendelkező uralkodó zsoldosait foglalkoztatni, akik a gazdag nyugati tartományokban rablással is kárpótolhatták magukat, amennyiben a király adós maradt zsoldjukkal. A király bevételei ugyanis nem voltak elegendők a katonák fizetésére és a mecénási tevékenységre. A hadseregre pedig szüksége volt belső hatalma biztosítására is.

Noha uralkodása alatt az ország elszegényedett, tevékenységét mégis maximálisan pozitívan értékelhetjük. Uralkodása elején megakadályozta az ország részekre bomlását, a török elleni végvárvonal kiépítésével pedig fél évszázadra megvédte az ország határait. Nélküle a mohácsi katasztrófa már a 15. század második felében bekövetkezett volna.

Mátyás 1489-ben már súlyos beteg volt, köszvény kínozta, hordszéken közlekedett. 1490-ben állapota javult és Bécsbe ment. Itt április 4-én részt vett a virágvasárnapi egyházi szertartásokon, utána rosszul lett, és április 6-án elhunyt. Halálának pontos oka nem állapítható meg. Bár utána olyan hírek terjedtek el, miszerint megmérgezték volna, ennek kevés a valószínűsége. Nem sikerült elérnie fia örökösödését. Birodalma szinte azonnal összeomlott: a csehek visszafoglalták a magyar kézen levő tartományokat, Miksa római király pedig Bécset és Alsó-Ausztriát. Az új magyar uralkodó II. Ulászló cseh király lett.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
A megyei önkormányzati választásokon mely párt tanácstagjelöltjeit támogatja?













eredmények
szavazatok száma 1771
szavazógép
2023-02-23: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Címertani előadás és könyvbemutató Brassóban
Dr. Szekeres Attila István, a Nemzetközi Címertani Akadémia levelező tagja A székelyek jelképei a kezdetektől napjainkig címmel tart vetített képes előadást ma 19 órától Brassóban a Reménység Házában. Ezt követően bemutatják a Kárpátországi téridő. Nagyjaink Szent Istvántól Kányádi Sándorig című, a Székelyföldi Magyar Újságírók Egyesülete kiadásában megjelent harmadik kötetet. Jelen lesznek: Galbács Pál ötletgazda, Szekeres Attila szerkesztő, Balázs János, Fekete Réka és Schaffhauser Ildikó társszerzők.
2023-02-23: Sport - Tibodi Ferenc:

Jöttek, láttak és simán legyőzték a Sepsi-SIC együttesét (Asztalitenisz, Szuperliga)

Öt nap alatt harmadik meccsét is lejátszotta a Sepsi-SIC együttese, amely tegnap délután a férfi asztalitenisz Szuperliga nyolcadik fordulójában 3–0-ra veszítette el a vendég Bukaresti Steauával szembeni mérkőzését. A sepsiszentgyörgyi Top Spin Asztalitenisz-teremben lezajlott találkozó csak két mérkőzésig tartott, ugyanis a házigazdák harmadik pingpongozója, Dragoș Bujor betegség miatt nem tudta vállalni a játékot.