OlvaskolaKornis Ottó Füstje

2023. március 17., péntek, Irodalom

A Füst a legelső magyar, erdélyi holokausztkönyv, ennek ellenére teljesen kihullt a köztudatból. 1945 novemberében jelent meg, szerzője némileg ismert volt a romániai magyar olvasók körében, írásokat közölt irodalmi lapokban, társszerzője volt egy színdarabnak is (Paradies kisasszony), melynek előadásáról izgalmas beszámolók jelentek meg.

Kornis (Kohn) Ottó 1911-ben született Kolozsváron. Iskoláiról meglehetősen keveset tudunk, annyi bizonyos, hogy jogi tanulmányokat folytatott (az irodalmi lapok gyakran fiatal ügyvédként emlegették, a haláltáborok után Budapesten praktizált). Gyerekkorában szívproblémákat állapítanak meg nála az orvosok, mintegy negyven évet adtak neki. A világháború kitörésekor előbb munkaszolgálatra rendelik, majd hazatértekor mindjárt a haláltáborokba kerül. Auschwitz-Birkenau, Brieg, Gross-Rosen, Langenbielau, végül Dörnhauból szabadul – döbbenetes „körút”, csodával határos, hogy élve megúszta. 1945. május 26-án érkezett vissza Kolozsvárra, ahonnan hamarosan Budapestre költözik, ott is hal meg 1949-ben. Halálának körülményei nem tisztázottak (dokumentumok hiányában ez valószínűleg így is marad), halotti bizonyítványában a halál oka vérmérgezés, holott – miként a Füst kitűnő utószavát író Tibori Szabó Zoltán megjegyzi – ez majdnem lehetetlen, hiszen a haláltábor minden gyötrelmét kibírta, hazajött Kolozsvárra, nagyon gyorsan megírta a memoárregényt, majd Budapestre költözött, ahol tovább folytatta jogi praxisát – nos, az ilyen ember aligha lesz vérmérgezés áldozata. Sok jel inkább arra utal, hogy Kornis öngyilkosságot követett el, halotti bizonyítványában a halál okát azért változtatták meg, hogy ne kitagadottként temessék el. Ez a fajta „távozás” sajnos nem volt ismeretlen a holokauszttúlélők körében, maga a szerző is megfogalmazza, hogy a deportáltak valójában mindig halálraítéltek maradnak, maradtak, csupán az ítéletet napolták el – borzalmas életérzés lehet!
Kitűnő, talán dokumentumregénynek is nevezhető munkája teljesen visszhang nélkül maradt. Furcsa – vagy talán nem is annyira. A korabeli elmondások szerint (1945. és 1950. közöttire tehető ez az időszak) ugyanis egyszerűen képtelenségnek vélték a hazatérők beszámolóit, a szisztematikus emberirtást, vagy ha tudtak is róla, jobbnak látták a hallgatás ködébe burkolózni, főként, hogy a zsidó vagyonok ellopásáért olykor szabályos csaták folytak. Ide tartozik az is, hogy akkoriban az amerikai hadsereg szó szerint csoportokban vitte a németeket a haláltáborokba, hadd mutassák meg, mit tett mintegy hétmillió emberrel Hitler rendszere. Ha mindezt figyelembe vesszük, abban a korban ki tudta volna megemészteni, hogy Kornis hetvenkét társa – ennyien voltak a marhavagonba zárva – közül mindössze négy jött haza? Napjainkra úgy-ahogy felfogtuk ezeket a történéseket (bár érthetetlen módon most is vannak holo­kauszttagadók); ironikus módon a műben is szerepel egy rész, amely ezt tárgyalja: egy napon történelemként tanítják mindezt az iskolákban.
Magáról a Füstről: rendkívül emberközeli. Nem vádol, nem ítélkezik – bemutat. Ugyan (és természetesen) itt is jelen van az éhezés, a krematórium, a tífusz, a megalázás minden formája, a gesztus, ami jobbra életet, balra halált mutatott (Mengele, akinek Nyiszli Miklós is alárendeltje volt, a haláltáborok orvosának híres mozdulata), ő mégis kiemelkedően az emberi mivoltot tárgyalja. Apróságok, melyek az emberséget mutatják be, a nemtudást, a tagadást. Például: a szerző csiszológépen dolgozik (rabszolgamunka a Krupp üzemekben), szemébe kőszilánk csapódik, „civil” mestere rutinszerűen eltávolítja a szilánkot, szigorúan meghagyja, aznap délután ne írjon, olvasson – vagyis fogalma sem volt, miféle életet él zsidó alárendeltje a lágerben, hogy számára lehetetlen az írás, az olvasás. Ugyanide sorolható, amint a lakosság már az SS katonák szeme láttára eteti a foglyokat, tiltakozásul az elvesztett, de tovább folytatott ördögi háború ellen.
Kornis Ottó könyvének utóélete csaknem érthetetlen. A már említett Nyiszli Miklós Dr. Mengele boncolóorvosa voltam az auschwitzi krematóriumban című műve szerepet játszik a nürnbergi perben is, ahol a náci főkolomposokat ítélik el, több kiadást is megért különféle nyelveken, maga Sartre is fordított belőle, addig a Füst valahogy kikerült a köztudatból. 2019-es kiadása (Mentor Könyvek Kiadó, Marosvásárhely) ezt próbálja orvosolni. A már-már szamizdat mű, a legelső holokausztregény így talán végre az őt megillető elismerésben részesül.

MIKLÓSSI SZABÓ ISTVÁN

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint felbomlik-e a kormánykoalíció a jövő évi választások előtt?








eredmények
szavazatok száma 240
szavazógép
2023-03-17: Mi, hol, mikor? - :

Mi, hol, mikor?

Kiállítás
EMŰK. A Kovászna Megyei Művelődési Központ valamint az Erdélyi Művészeti Központ közös szervezésé­ben az EMŰK 3. emeleti kiállítóterében Gyulai Líviusz (1937–2021) grafikusművész és animációsfilm-rendező Utazás című kiállítása nyílik meg ma 18 órakor. A kiállítás megnyitóján házigazdaként dr. Bordás Beáta művészettörténész mond köszöntőt, majd a tárlatot Ferencz S. Apor, a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé kurátora, Képiró Ágnes művészettörténész és Szepessy Béla grafikusművész, a kiállítás kurátora nyitják meg. A tárlat a Kovászna Megyei Művelődési Központ és az Erdélyi Művészeti Központ közös szervezésében, a 7. Székelyföldi Grafikai Biennálé kiemelt kísérőrendezvényeként jött létre.
2023-03-17: Irodalom - :

Kornis Ottó: Füst (Előszó)

Egy nép tragédiájáról írok, amely úgy hordozza magával szerencsétlenségét, mint sorsának lényegét. Történelme nem más, mint szenvedéseinek felsorolása. Hogy miért van ez így? Nem tudom, és nem kutatom. Mert az én számomra éppen úgy, mint akárki más számára is, aki végigjárta a deportáció útját, már nem lehet érdekes ez a filozófia.