Bálványosfürdő három „gyógyuló régióból” tevődik össze: a pihenő- és fürdőhely Bálványosfördő-Várpadi-feredőből, a Csiszárfürdőből, valamint az egykori Torjai Büdösből, a jelenlegi, Bálványosi-hágón újjászületett, Bálványos Resort névre hallgató korszerű gyógyhelyből. Az adatbőség zavarában most csak az első kettőre látogatunk el, külön szeretnénk bemutatni a Büdös-hegy lábánál elterülő oázist, valamint a hozzá kapcsolódó természetes gyógymódokat és barlangvilágot. Mindhárom múltja régi időkig vezet vissza, sajátos világa immáron történelemmé, fürdőtörténetté nemesült. A Bálványos helységnévvel azonban már a kezdet kezdetekor „meggyűlt a bajom”.
Felejthetetlen bonyodalom
Úgy éreztük anno, hogy legalább a hely- és helységnevek miatt jó lett volna megpályázni egy új megyetérképet, ugyanis bő fél évszázad múlt el megyénk „újraszületésének” évétől, 1968-tól. A fővárosig tartó ösvény egyengetése nem volt leányálom, a megye helynévanyagának rendezésére a fővárosi egyetem egyik földrajzos professzor asszonya vállalkozott. A magyar helyneveket le kell fordítani románra – mondta a hölgy, jómagam szerzőként feleltem: csak egy részét, mert mindeniket lehetetlen. Hetekig-hónapokig egyezkedtünk, mert az egy, hogy a Fekete-hegy románul Dealul Negru, de a székelyszáldobosi Nagysuvadás oldala helynevet nem vállaltam lefordítani. A térkép végül is 1980-ban megjelent. De mi lesz Bálványosfürdő készülő kalauzával? – aggódtam.
Herman Rosner vállalkozott a bukaresti ösvény kitaposására, aki már akkor is nagy reményeket táplált a megye idegenforgalmi értékeinek népszerűsítése irányában. Számomra a fürdő nevének a dolga maradt. A Fennvaló rám kacsintott, mert Bálványos magyarul, ékezetekkel írva benne volt az ország helységnévtárában, de mivel még akkor sem hitték, bemutattam a megyei tanács hivatalosan kiadott és lepecsételt igazolását. Bálványos fürdőkalauzának magyar kiadása már nem jelenhetett meg – pedig az ígéret megvolt –, mert közbejött az 1989-es rendszerváltás. E két kiadvány létrejöttének igaz történetét pedig most kínálkozott alkalom, hogy elmeséljem.
Az eltelt időkben volt olyan, hogy meg akarták változtatni Bálványosfürdő nevét Bálványosfüredre. Ezt azonban a mindenkori megyevezetés soha nem pártolta fel, a „székely ésszel gondolkozók” ragaszkodtak régi helyneveinkhez.
Vár Panzió
„Bálványosvár csonka tornyán...”
Büszkék arra a torjaiak és a környékbeliek is, hogy erről a várról ének született, még ha műdal is. Sokan tudják, hogy szövegét és zenéjét a háromszéki kötődésű Réz Domokos írta, akit jómagam is ismertem. Ritkán, de ma is lehet hallani ezt a fülbemászó dalt. Szerzőjére és a korra vall szövege is: „Bálványosvár csonka tornyán élt egy öreg holló. Sokfelé járt, sokat látott, gondolkodik, hol jobb? Volt szép országokban sok szép torony ormán, de a legszebb mégis-mégis Bálványosvár öreg csonka tornyán! Bálványosvár kerek alján szomorú hír járja, nem él már az öreg holló, és a torony árva, nincsen, aki más országról sok szép regét mondjon, nincsen, aki azt mesélje: mindenütt szép, de a legszebb itthon.”
A romos várhoz ragaszkodók kedvelik a hozzá kapcsolódó legendákat, regéket, s olykor-olykor azokat is visszahalljuk, melyeket a jó öreg Jókai Mór írt le Bálványosvár című regényében. Lehangoló, hogy romos tornya egyre alacsonyabb, de kevés az a turista, aki az oda vezető jelzett turistaösvényen ne vállalná, hogy felmásszon az 1057 méter magas Vártetőre.
A vár hiteles történetére vonatkozóan a sepsiszentgyörgyi régész, Bordi Zsigmond Loránd összefoglalójából osztanánk meg az olvasóval néhány fontosabb időpontot: 1349-ben jelenik meg nevének első említése, majd egy 1360-béli peres oklevél következik, amikor az Apor nemzetség megosztotta a várat a família peselneki (ma Kővár) és szárazpataki ágával. Ferenczi Sándor régész a vár építését a XII–XIII. századra, Székely Zoltán pedig a XIII. század végére keltezte. Bordi szerint „a vár legkésőbb a XVI. század folyamán végleg lakatlanná vált”.
Daragus Attila: „kiváló a Szejke víz”
Leányrablás
Felesleges lenne közölni minden írást, melyben valaha is bővebben esett szó az annyira hozzánk nőtt ősi építményről. Aki tehette, szellemi nagyjaink is, ellátogattak ehhez a várhoz, megbámulták, avagy írtak a letűnt századok e vigyázó-védekező bástyájáról.
Elsőnek árkosi és középajtai Benkő József számolt be róla 1778-ban a milkoviai püspökségről írt igen értékes munkájában. Kőváry Lászlót is meg kell említenünk, aki azt írta, hogy: „A nép tündérekkel építteti. És még azon időben, mikor a kövek még meg sem valának keményedve, s a Büdös heggyel, hol a rege szerint a Sz. Anna tava helyén más vár állott, aranyhíd kötötte egybe. A nép azt is tudni akarja, miképp benne oly óriási tündérek laktak, hogy a tündér leányok egy pár lépéssel Háromszék rónáin termettek, s az ökröket mint apró csibéket szedték fel kötényeikbe, s repültek velök vissza magas várukba.”
Se szeri, se száma azoknak az írott forrásoknak, melyekben valós események alapján a Bálványosvár legendáját megörökítette a szájhagyomány. Ez kapott helyet Jókai Mór Bálványosvár című regényében is. A népi krónika azt tartja, hogy az Aporok vára már Szent István korában állott. A család ragaszkodott ősi pogány hitéhez, és így királlyal-országgal dacoltak. Ősi várukba rejtőzködve áldoztak pogány kori, kőből faragott bálványaiknak, s csak Béla király tudta őket keresztény hitre téríteni.
Kereszténnyé válásuknak történetét a legszebben a Bálványosvár legendájában magyarázza a nép. Na lássuk: Apor István beleszeretett Mike Imolába – kezdi a monda. Apja nagyon ellenezte, mert akkoron az Aporok még pogányok voltak. A fiú álruhába öltözött, s a templomból az édesanyjával távozó lányt paripájára kapta és elrabolta. Felvitte Bálványos várába. A torjai nép ostrom alá vette a várat, előkerült kapa és kasza, a legveszélyesebb gyújtószerszámok, s már-már veszélybe került a vár és a fiú, amikor Imolának mentő ötlete támadt: Légy kereszténnyé – sugalmazta a fiúnak –, és akkor baj és átok helyett áldás száll miránk. – Gyermekeink is keresztények lesznek – felelte a fiú. Keresztet fogott a kezébe, kiállt a vár fokára, és a zajongó nép előtt felesküdött a keresztre. A nép és a papok lecsendesedtek. Az ostromlókból násznép lett, s tartottak olyan menyegzőt, amilyenre még sohasem került sor Bálványos várában.
A Relax
A torjai leányrablás legendája még ma is él a nép emlékezetében. Ki honnan ihletődik? – nehéz lenne megmondani. A leszépült legendával azonban meg kell elégednünk, mert nem célunk, nem is lehet az, hogy vita tárgyává tegyük a lepergett évszázad alatt hitelét vesztett, a várral kapcsolatos, olykor a szakemberek által is megalapozatlannak tekintett történelmi fejtegetéseket. Nem a mi feladatunk, hogy az újabb kételyek miatt megkérdőjelezzük, hogy a leányrabló Apor István pogány volt-e, az sem, hogy mennyire megalapozott Apor Péter adata, amivel a vár építését 1236-ra teszi, s hogy a leányrablás történhetett-e a Szolnok megyei Bálványos várában, Bajor Ottó raboskodhatott-e Bálványos várában, s valóban ott tarthatták-e két esztendőn át a magyar Szent Koronát.
Az író Apor Péternek egy genealógiai munkájából (1764) tudjuk, hogy a vár utolsó lakója Apor Zsuzsa volt, aki azt a XV. század végén elhagyta. Mindezekre megnyugtató módon bólintott rá a család történetét ismerő néhai báró Apor Csaba is, aki életének 102. évében távozott az élők sorából, s aki a Háromszék napilap nem is olyan rég megjelent riportjában így nyilatkozott: „Az első erdélyi írásos emlék a családról 1311-ből származik. 1300 körül már az Aporok itt laktak. A XIV. századtól van írásos emlék, amikor a család megkapta a bálványosi várat Zsigmond magyar királytól.”
Hát lesz itt még meglepetés, ha valaha bonckés alá kerül a Bálványossal kapcsolatos adathalmaz. Jelenleg a vár romokban áll, az 1968-ban történt megyésítés után tudtunkkal semmilyen mentési munkálatot nem végeztek a műemlékmentők. Öreg tornyának sokáig magasan álló falából tetemes rész leomlott az 1970-es esztendők földrengései nyomán.
A vár alatti fürdőhelyen még nem kopogtatott a tavasz, a Büdös-hegy északkeleti oldalán még fehérlettek a hófoltok, amikor Daragus Attila polgármesterrel, Bálványosfürdő mindenesével számba vettük az utóbbi esztendők változásait-történéseit, s kedve kerekedett helyrebillenteni vársirató hangulatomat, vigasztalt és azt mondta: „nincs veszve minden, olyan információim vannak, miszerint az elkövetkezőkben lesz majd olyan uniós pénzalap is, amelyből meg lehet majd akadályozni ennek a gazdag történelmi múltú régiségnek a pusztulását...”
Taierling Péter Ferenc
Bálványos és a Várpadi-feredő
Daragus Attila torjai polgármester a konyhaművészet doktora, főiskolai oktató és jelenleg is a Faluturizmus Országos Szövetségének alelnöke, aki fiatalkora óta együtt nőtt fel nem csak a községközponttal (ide tartozik a szomszédos Futásfalva katolikus közössége is), hanem Bálványosfürdővel is, ahol az elmúlt évtizedekben mindenki örömére sikerrel megvalósította elképzeléseit. Megteremtette a fedett és szabad ég alatti ásványvizes gyógyfürdőzés lehetőségét, a száraz, szén-dioxid gázos (mofetta) kezelés ingyenes használatát, ráfigyelt a kor felette divatos téli dézsás fürdőzésére is. Kimondottan ezt a célt szolgálja Relax névre hallgató gyógykezelő-pihenő egysége, ahol fával működő szauna, szemvíz, borvizes-édesvizes fortyogók várják a kikapcsolódni vágyókat. Nem feledkezett meg a gyomor- és bélrendszerre áldásos, ivókúrás gyógyvízforrások felújításáról sem. Megújult a kénes-sós Szejke-forrás (a 18. kilométernél) és a vasban gazdag Vasas-forrás, mellette párját ritkító ökumenikus kis templomépület várja bármely vallás gyakorlóit. A Vár Panzió étterme a székely és az erdélyi konyha különlegességeit ajánlja vendégeinek.
Bálványos nevéből alakult Tusványosra a minden évi tusnádfürdői színvonalas találkozó, melynek bálványosi bölcsőjénél évente megemlékeznek az itt alapított Bálványosi Nyári Szabadegyetemről. Bálványosfürdő rendezvényeknek is helyszíne, melyeket az Ápoljuk hagyományainkat, emléket állítunk a jövőnek rendezvénysor szellemében szerveznek meg, mint a Szeptemberfeszt nemzetközi főzőverseny, a Bálványos-Torjai Huszárakadémia, a Nemzetközi Disznótoros Fesztivál, az Incitato Művésztábor, résztvevőinek pedig a Vár, a Transilvania, az Istvána, a Kárpátok, a Bálványos Gyöngye és a Gyöngyvirág panziók biztosítanak szállást.
Bálványos területének egy, a bálványosi Várhegy előterében található részét nevezték a régiek Várpadi-feredőnek. A két világháború közötti időben Transilvania-fürdő névre hallgatott, nevét a hasonnevű kolozsvári banktól kapta, amely annak idején tetemes itteni javakra tette rá a kezét. Hétvégi házak, borvízforrások sorakoznak itt is. Ilyen az Istvána Panzió közelében a Kemping- vagy a Györfi-forrás, a Várhegy lábánál, a Liga pusztája nevű helyen a felújított Imola-forrás, vize bikarbonátos, sós és vasas, magas ásványisó-tartalommal. A tisztás – helyi kifejezéssel a puszta – ma legelő, 1940–1944 között a Magyar Gyermekvédő Liga tulajdonát képezte.
Az új csiszári mofetta
Csiszárfürdő, a családi jellegű gyógyhely
A bálványosi völgytágulat délkeleti oldalán, a Csoma-hegy festői erdős lejtőjén helyezkedik el. Keletkezése a XIX. század végére tehető, amikor a kézdivásárhelyi Csiszár és Török család, a forrásokat és fortyogókat felfedező Csiszár Dénes (1857–1937) megvásárolja a területet, megkezdi az ott már bizonyára régebb ismert borvízforrások és primitív borvizes fortyogók kiépítését.
A szájhagyomány egy emléktáblára is utal, amely a régi fürdőépületen volt, az adatközlő emlékei szerint ezzel a felirattal: „Ezen fürdőt alapította kézdivásárhelyi lakos Kemény Csiszár Dénes és neje Török Róza tulajdonosok 1895.”
Sajnos, az emléktábla odaveszett, már nem emlékszik senki rá, de a teleprész valóban gazdag természetes gyógytényezőkben, különböző típusú és vegyi összetételű ásványvízforrásokban és vulkanikus eredetű száraz szén-dioxid-feltörésekben. Ezeket, mert magántulajdont képeztek, az 1944-es rendszerváltást, az 1948-ban bekövetkezett államosítást követően a legkönnyebben lehetett állami tulajdonba venni és beiktatni a hamarosan megalakult rajoni fürdővállalat, majd pedig 1968 után a Kovászna Megyei Turisztikai Hivatal tulajdonába. Utóbbi bevezette a meleg kádfürdőrendszert, a mofettakezeléseket, az ivókúrára alkalmas ásványvízforrások felújítását, melyeket hivatalos fürdőorvosi szolgálat irányított.
Csiszárfürdő övezetében nem alakult ki egy sikeres jellegű privatizáció az 1989. évi rendszerváltozás után, s mint megyénk más fürdőhelyein, az állóalapok lassan a romlás útjára jutottak, a lepergett évtizedek alatt gyakorlatilag romossá lett a fürdőtelep. Saját vagyonuk, föld- és erdőterületeik, ingatlanjaik egy részét versenytárgyalásokon kellett visszavásárolniuk a Csiszár család kézdivásárhelyi leszármazottainak. Az építtető Csiszár Dénes ükunokái, Taierling Johann és testvéröccse, Taierling Péter Ferenc székely őseiktől örökölt páratlan kitartással és befektetéssel kezdték meg 2007-ben Csiszárfürdő felélesztését. Jelenleg is tart még a borvízforrások és fürdőmedencék felújítása, s mint elmondták, vannak még folyamatban levő ilyen irányú peres ügyeik. Megkezdték üknagyapjuk egykori Turistalakja és a Csiszár-villa felújítását, újjáépítették a mofettát, elvégezték az állandó hozamú borvízforrások (a Jordán, a Csiszár, ma Zsófia és Szemvíz) körüli munkát, kiépítették a Főösvényt, létrehozták az elődökre emlékeztető, teljesen új Ősök forrását, a régi fürdőmedencéket (Csokoládés, Vallató, Hammas, Arany stb.), melyek már használható állapotban várják a csendes-nyugalmas családi gyógyhelyeket igénylőket.
