E sorok írója kétségbeesetten küzd a bőség zavarával jelen alkotó bemutatásánál, már csak azért is, mert – talán – be sem kell mutatni. Kézdivásárhely szülötte (1951) bejárt majdnem mindent, amit csak az irodalom és a politika nyújthat, volt tanár, lett miniszterelnök-helyettes, volt szerkesztő, író, lett az egyik legjobb jelenkori magyar költő, aki mind formában, mind szabadon úgy suhintja a sorokat, akár a jól vágó kasza a rendeket. Emellett – teljesen jó értelemben – az erdélyi magyar irodalom olyan eminenciása, aki szívén viseli az alkotók sorsát, ám az erdélyi magyarságét is. Elavulhatatlan érdeme, hogy visszavonulásáig a politikában is a mértékletesség híve volt, ennek igazából most érnek, értek be a gyümölcsei. Felesleges felsorolni számos díját, annál is több kötetét, szerteágazó munkásságát; az igazi meglepetés az, hogy politikai pályája után is bírta a remek verselést, számos olyan kötete jelent meg, melyek nemcsak a szint hozásáról, de annak megemeléséről is tanúsítanak. Markó Béla jelenléte a SepsiBookon önmagában is jelzi a rendezvény patinás voltát.

Szapphói vers a reményről

Jó gyökérzet, dús levelek, kemény szár,
rebbenő szirmok, puha bóbitácskák,
fényes illatok, keserédes ízek
bújnak a magba,

ott figyelnek, ott susorásznak, és ott
égnek, érnek, míg mosolyogva, sírva
várakoznak, hogy kibomoljon egyszer
vad lobogójuk,

férfiak, nők is szerelembe, eszmék
könyveimbe, könny a szemembe, versek
visszafutnak már a fejembe: tél van,
s kint csak a rontás,

bent a múlt, és bent a betűk, az írás,
bent a szó, és bent, idebent a lélek,
minden itt van, itt a remény is, innen
nő a magasba!

Miért írtam verset?

Mennyit gyötrődtem, Istenem, hogy formát
adjak a bennem felsejlő világnak,
hogy földnek, víznek, lepkének, virágnak,
eszmét keressek, s verseim tagolják

a tagolatlan időt körülöttem,
hogy a valóból hátha újra álom
lehetne, s hátha ismét megtalálom,
mit fűbe, fába rejtettél előlem,

mert többet ér a képzelet a tettnél,
mert annál, amit nekünk teremtettél,
tán többet ér a vágy, mi testet öltött,

de torz eszével belenyúlt az ördög,
és lehet, csupán azért írtam verset,
hogy tetteid közt terveidre leljek!

Számadás előtt

Mert jól tudom, hogy lenne másik élet
és másik csillag, másik szerelem,
s hogy nincsen, aki megszabja nekem,
mit féljek, mire várjak, mit reméljek,

miféle kínban s szenvedélyben égjek,
kinek szemére függesszem szemem,
kinek kezétől gyúl ki testemen
a láz, miféle éjben él a lélek,

s miféle fényben fürdik boldogan,
mert nincs előre elrendelve semmi,
hogy kit kellene gyűlölni s szeretni,

s ha sorsa van, választott sorsa van
mindenkinek, hát lettem, ami lettem,
de nem azért, mert másként nem tehettem...

Tudhattam volna

Már egy ideje nem jártunk arrafelé.
A darazsak fészket építettek a verandán,
pontosan a hátsó bejárattal szemben,
ahol a vaskorlát a falba illeszkedik,
sok ilyen darázsfészket láttam már,
akkorák, mint egy kisgyerek ökle,
precíz, mérnöki munka volt ez is,
ellenségesen röppentek ki belőle
hárman-négyen, amikor kinyitottam
az ajtót. Tisztes távolságból egy
nagy adag rovarirtót fújtam rájuk,
szanaszét szálltak kétségbeesetten,
az egyikük még egy ideig szédülten
vissza-visszatért, de mindig megrettent
az utolsó pillanatban. „Pusztító szelet
küldök Babilóniára” – jutott eszembe
teljesen váratlanul. Darázsfészket
elpusztítani, tündöklő metropoliszt
vagy kincsekben dúskáló országot
lerombolni ugyanannyi az Úrnak.
Egyetlen templomért. Vagy pedig
a darazsak eljövendő bűneiért.
Neki ezer esztendő csak egy pillanat,
semmi különbség a messzire fénylő
Babilónia és az ajtónk előtt lázongó
darazsak között. Aki mindenható, annak
sem az egyikhez, sem a másikhoz
nincs szüksége semmiféle erőre.
De ezek szerint a hatalmas Babilóniát
és egy parányi darázsfészket megtartani is
ugyanaz. Éppen olyan könnyű lenne
megőrizni ezt is, azt is. Nem törvény
a teremtés. És nem törvény a pusztítás.
Tudhattam volna, hogy aki megkíméli
a darázsfészket, valójában Babilóniát
kíméli meg. De most már késő.

A 2. SepsiBookon a Látó folyóirat égisze alatt létrejövő, a saját Petőfi-élményről szóló pódiumbeszélgetésen Markó Béla Kemény Istvánnal és László Noémivel együtt vesz részt csütörtökön 18 órakor.