Beszélgetés Ilyés Zsolt sepsiszentgyörgyi római katolikus plébánossalPünkösd, ahonnan a „számláló” indul

2023. május 26., péntek, Riport

A Szentlélek belső tartást ad, bátorságot, bölcsességet, ahogy annak idején az apostoloknak is, tartja Ilyés Zsolt, a sepsiszentgyörgyi Szent József egyházközség plébánosa. Beszélgetés a pünkösdi ünnepkörről, annak a csíksomlyói búcsúval való szerencsés és „szerencsétlen” egybeeséséről, a sokszínűség élményéről.

– Mit válaszol, ha valaki megkérdezi: tisztelendő úr, mit kezdjek én a pünkösddel?
– A hasonló kérdések inkább a Szentlélekre vonatkoznak. Egy hite iránt érdeklődő ember előbb-utóbb meg is fogalmazza a legtitokzatosabb, a legkevésbé megfogható kérdést, pláne, ha még templomba járó is az illető: miért is bonyolítjuk az életet a Szentlélek fogalmával? Miért nem elég nekünk Jézus? És akkor ki is a Szentlélek, miért is fontos? Mert ahogy Szent Pál is mondja: a lélek ott fúj, ahol akar, nem tudni, honnan jön, nem tudni, hová megy. És ez a nehézség az egyház számára is fennáll. Míg Jézus- vagy Mária-ünnepet rengeteget ülhetünk, a Szentléleknek egyetlen napja van, a pünkösdvasárnap. Holott a Szentlélek annyira fontos az egyházunk történetében. Mégis voltak idők, amikor elhanyagolták, aztán a huszadik században megerősödött, elsősorban a karizmatikus mozgalmaknak köszönhetően. A teológiában is hangsúlyozottabbá vált, a lelki irodalomban, az imádságokban is. Sok mindent mondunk a Szentlélekre, például hogy a bölcsesség lelke, összefüggésekben való látást ad. Vagy hogy a szeretet lelke. Inkább abból szoktunk kiindulni, abból sejthető, mit akar a Szentlélek, ami pünkösdkor történik. Tőle lesz az ember „lelkes”, az tölti meg őt élettel, kreativitással, ez az egyik leglátványosabb jele. Belső tartást ad, bátorságot, bölcsességet, ahogy annak idején az apostoloknak is, akik általa lettek rettenthetetlenekké, megállíthatatlanokká.

– Mi az ön kedvenc pünkösdi példázata?
– A Szentírásban szereplő pünkösdi történet nagyon világos, egyértelmű. Azt viszont magam is láttam és hirdetem: egyes bérmálkozó fiataloknál – a bérmálás, mint tudjuk, jelentős mértékben a Szentlélek tudatosabb befogadása, a vele való együttműködésről szól – tapasztalható gyökeres változás. Nemcsak a felkészülés során, ami önmagában is a fokozott nyitás ideje, de amit az illető a bérmálás alatt megélt, arról az erőről, lendületről, amelytől aztán az élete is megváltozott. Sokak életéből egy csapásra eltűnt az útkeresés bizonytalansága. És ez nem tévesztendő össze a készülődéssel, akkor még nem történt belül az az átalakulás, ami egyértelműen a Szentléleknek tulajdonítható. Addig legfeljebb „diagnosztizálta” a saját helyzetét, hogy bizonytalan, de szeretne elköteleződni, hogy vágyik Isten felé. A hasonló helyzetekre érvényes az a megállapítás, miszerint a Szentlélek belül munkálkodik. Ezek például az én kedvenc történeteim.

– Miért tekintik a pünkösdöt a húsvéti folyamat lezárásának?
– Mert ez Jézus művének utolsó aktusa, ezzel zárul le az ő földi tevékenysége: azt mondja, elküldöm nektek a Szentlelket. Sőt, a pünkösd az egyház születésének pillanata. Hiába ugyanis Jézus tanításai, általuk még csak a struktúra teremtetik meg, hiányzik belőle az élet, a lélek. A „számláló” a pünkösdtől indul. A Szentlélek megérkezésével kezdődik az egyház élete, egy új fejezet. Azt követően megfigyelhetjük, hogy az apostolok beszámolóiban már kevésbé hivatkoznak Jézusra mint irányítóra, inkább úgy fogalmaznak, hogy a Szentlélek ide vitt, oda vezérelt.

– Hogyan ítéli meg azokat az egyházakat, amelyek a pünkösdöt helyezik tanításaik homlokterébe?
– Nem létezik olyan egyház, amely csak a pünkösdöt hangsúlyozza, legfeljebb olyan, amely a Szentlélek munkálkodását helyezi az előtérbe. Személy szerint én ezt egyfajta gazdagságnak tartom. A katolikus egyházban is van, aki a keresztségre esküszik, az egész keresztény életet a keresztség elmélyítésére építi, mint például a neokatekumenátus. Rengeteg lelkiségi irányzat van, és én értékelem a sokszínűséget, azt vallom, ha lehet, tanuljunk is egymástól. A Szentlélek körüli igazán izgalmas kérdésnek pedig azt tartom: miért hangsúlyozhatja valaki a Szentlelket? Mit akar ezzel mondani, kiemelni? Talán az intézmény és karizma közti dinamikus feszültséget? Mert a Szentlélek megfoghatatlan, ott fúj, ahol akar, minden szabályt felülírhat.

– Ha a karácsonyt és húsvétot elsősorban családi ünnepnek is tekintjük, a pünkösd inkább közösségi ünnep. Ez magyarázza, hogy a csíksomlyói pünkösdi búcsún százezrek indulnak el egyazon cél felé?
– Mindenképpen érdemes pontosítani, hogy a búcsújárás nem feltétlenül a pünkösdhöz kapcsolódik, inkább erdélyi sajátosság. Szerencsés, egyben szerencsétlen egybeesés. Tiszta eredetében nincs köze a pünkösdhöz, hiszen Mária-búcsúról beszélhetünk, Csíksomlyó Mária-kegyhely. Az időpont azonos, a tartalom azonban két külön valóság. Én azonban nem hiszek a véletlenekben, valami oka biztosan van ennek az egybeesésnek. Mert ha már pünkösdkor annyi ember együtt van, sokan ott élik át a Szentlélek-várást, együtt virrasztanak a hegyen, ünneplik meg a pünkösdöt, és úgy mennek haza. A Szentlélek egyik munkálkodása épp ennek az egységnek a megteremtése, figyelmen kívül hagyva a mindenféle különbözőségeket. És itt jöhetne az igazi meglepetés: mi van, ha a Szentlélek ezt a struktúrát is szét akarja feszíteni, ki akarja tágítani? Valamikor nem hittük, hogy Csíksomlyón protestánsok is lesznek, vagy kereső emberek – katolikusok vagy protestánsok –, akiket valami megmagyarázhatatlan vonzás visz oda. Ahol egyfajta nagy egységet tapasztalhat meg – és ez már nem Mária „műve”, hanem a Szentléleké. El lehet játszadozni a gondolattal: nem azért van-e éppen pünkösdkor ez az ünnep, mert a Szentlélek a különböző keresztények közötti egységen akar munkálkodni? Netán még a nemzetek közötti egységen is?

– Milyen dimenziói bomolhatnak ennek a fajta nyitásnak, szélesedésnek?
– Itt lenne szükségünk a Szentlélek bölcsességére, hogy felismerjük az idők jeleit. Olyan folyamatot tapasztalunk ugyanis, amelyet nem mi indítottunk el, hanem az élet hozta. Olyan katolikus zarándoklattal, Mária-ünneppel van dolgunk, amelyet az élet tágít ki évről évre. Most kellene bölcseknek lennünk, hiszen jelentkezhetnek a félelmek, hogy ez csak miénk, katolikusoké, ezt nem engedhetjük át másoknak. És jogos kérdés számunkra, katolikusok részére, hogy miként lehet ezen búcsú katolikus identitását úgy megőrizni, hogy közben mások se érezzék kizárva magukat. A Szentlélek tudja erre a választ, nekünk a Szentlélekre való nyitottságra van szükségünk – és hogy figyeljünk az idők jeleiben munkálkodó Lélekre. Hiszek abban, hogy ez a búcsú azért van pünkösdkor, mert a Szentlélek az egység lelke, munkálója. Ebben az egyre széttöredezettebb világban nincs még egy olyan rendezvény, ahol ilyen nagy magyarságélményt tudunk megélni. Miért kellene ebből kizárni valakit, csak azért, mert mondjuk protestáns?

– A csíksomlyói búcsú rendszeres résztvevőjeként tapasztalt különbséget pünkösd és pünkösd között?
– Én alapvetően jobban szeretem a bensőségesebb, személyesebb találkozásokat, ezért eleinte papként kötelességből mentem, mert hát ott a helyem, ahol a híveim vannak. Elsősorban gyóntatni megyek, legfeljebb kétszer ültem a papok között az elmúlt két évtizedben. A mise előtt egy-két órával nekifogok, és az emberek már mennek le a Nyeregből, amikor én még mindig gyóntatok. A legkülönbözőbb helyekre, csoportokhoz megyek, több nyelven is gyóntattam, románul egyre több alkalommal. Jómagam az egység­élményt a mise előtt és után élem meg – mivel a mise alatt gyóntatok. Az elején a gyóntatói szolgálat vitt oda. Ehhez társult aztán az élmény, hogy jó együtt lenni ezekkel az emberekkel, szóba állni velük, érzem, egy vagyok velük, a bánatukkal, az örömeikkel. Ebből a nyitottságból, sokszínűségben megtapasztalt élményből töltődöm fel. A Szentlélek fúj ilyenkor körülöttünk.

 

Ilyés Zsolt
Csíkszentsimonban született 1970. február 9-én, majd hétéves korában a családdal Székelyudvarhelyre költözött, iskoláit is ott végezte, 1988-ban érettségizett. A katonaság után kezdte el teológiai tanulmányait: egy évet Gyulafehérváron, majd öt évet Budapesten. A magyar fővárosban a teológia mellett zenét és pszichológiát is tanult. 1995-ben szentelték pappá. Öt éven át segédlelkészként szolgált Csíkszeredában, majd Gyergyószentmiklóson, végül Marosvásárhelyen. 2000-től újra tanulni ment, ezúttal Rómába, ahol szertartástanból hároméves szakképzésben részesült, kutatási területe a liturgia, a rítusok és a játék kapcsolatának vizsgálata volt. 2003-ban tért haza, kilenc éven át a gyulafehérvári római katolikus teológián tanított liturgikát és a lelki élet teológiája nevű tantárgyakat, emellett a kispapok lelki vezetője is volt. 2012-től újabb kilenc éven át Csíkszentlélek egyházközség plébánosa volt. 2021 augusztusától pedig a sepsiszentgyörgyi Szent József egyházközség plébánosa. Az egyházmegye Liturgikus és Egyházzenei Bizottságának vezetője.

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Idén négy választást rendeznek Romániában. Melyik a legfontosabb ön szerint?










eredmények
szavazatok száma 480
szavazógép
2023-05-26: Mi, hol, mikor? - :

A 2. SepsiBook könyvvásár és kortárs irodalmi fesztivál programja

2023. május 26., péntek
9.00 Trei cu susu-n jos – a marosvásárhelyi Ariel Ifjúsági és Gyermekszínház román nyelvű előadása; alsó korhatár: 11 év // Porond
2023-05-26: Közélet - :

Aktív kikapcsolódás Sugásfürdőn: látogathatók a szabadidős létesítmények

A hosszú hétvégék közeledtével és a meleg időnek köszönhetően ideálisak a körülmények az aktív kikapcsolódáshoz, a természet felfedezéséhez. Sepsiszentgyörgy Önkormányzata az elmúlt években újjáépítette Sugásfürdő szabadidős infrastruktúráját, így az üdülőtelep mára igen népszerűvé vált a túrázók, szaladók, kerékpározók, kirándulók és borvízkedvelők körében.