Czegő Zoltán bő termést hozó szépirodalmi munkásságát, szerteágazó tevékenységét néhány mondatban nehéz összegezni. Az eleddig harminchárom kötetre és több ezer újságcikkre rúgó életmű jelentőségét növeli, hogy a székely-magyarság sorskérdéseit taglalja, de pedagógiai, kulturális és közéleti ténykedése is ebbe az irányba mutat.
Folyamatosan és nyilvánosan felemelte szavát az erdélyi magyarságot ért sérelmek, köztük az anyanyelv közéletből való kiszorítása és elsorvasztása, valamint a nemzeti jelképeink használatának ellehetetlenítése miatt. Véleményét a kommunizmusban és annak bukása után őt két országban is sújtó elnémítási igyekezet ellenére sem rejtette véka alá.
Székely népe és a nemzeti szellemiséget sugárzó Székely Mikó Kollégium formálta ilyenné, amely nemcsak középiskolás évei, hanem sikeres költői próbálkozásai helyszínének is tekinthető. Ennek legkézenfekvőbb bizonyítéka, hogy a megalapításának 110. évfordulója (1969) tiszteletére írt Igazat vallani című verse Dancs Árpád megzenésítésével az alma mater himnuszává nemesedett.
„Bukarestben születtem 1938. június 18-án egy udvarhelyszéki szolgáló és egy háromszéki asztalos harmadik fiaként. Nemcsak apám nyugtalan természete, a körülmények is hozzájárultak ahhoz, hogy a család végigvándorolta szinte az egész Székelyföldet, hátha valahol könnyebb lesz az élete az egyre szaporodó, végül tizenegy tagot számláló családnak. Nem lett könnyebb.
Most már nem is tudhatom, melyik vidéket tartom szülőföldemnek a család öt, a magam tíz állomása közül. Hát megmaradok háromszékinek, bár újabban Uzonban sincs senkim a családból, özvegy anyám Máréfalvára költözött.
Sepsiszentgyörgyön érettségiztem, majd a Babeș–Bolyai Tudományegyetem filozófia karán szereztem pedagógia–magyar szakos oklevelet 1962-ben. Korondra helyeztek, az akkor alakuló középiskolához. Az államvizsga és az ismeretlen katedra közti időszakban a katonaságnál számolgattuk a feltételeket: villany, aszfaltút, mennyire van a város... Akkor még nem sejtettem, hogy a fazekasok híres – de sáros – faluja búcsúzáskor két könnyet csal majd elő a szememből a Kalonda-tetőn.
Sepsibükszádra mentem az általános iskolához.
Aztán egy éjszaka végleg eldöntöttem, hogy nem tudom magam kibeszélni a katedrán 12–15 éves gyermekek előtt, nem tudom elmondani mindazt, amit az ember látható és láthatatlan világáról gondolok. Cikkezni kezdtem, majd verseket közölni. Első verseimet az Igaz Szó közölte 1966-ban. Jelenleg a Sepsiszentgyörgyön megjelenő Megyei Tükör szerkesztőségében dolgozom” – vallja magáról a Kriterion Könyvkiadónál Pogány liturgia címmel 1970-ben megjelent első verseskötetének fülszövegében.
Az egyik testvére disszidálása miatt a Román Kommunista Párt utasítására 1983-ban eltávolították a Megyei Tükörtől, és többé nem közölhetett, ezért 1988-ban menedékjogot kért Magyarországon. Nyugdíjasként költözött vissza 2010-ben szeretett városába, ahol azóta is a rá jellemző céltudatos kérlelhetetlenséggel szolgálja nemzetét.
Munkássága elismeréseként Sepsiszentgyörgy Önkormányzata 2020-ban Pro Urbe díjat és Novák Katalin, Magyarország köztársasági elnöke 2023-ban Magyar Arany Érdemkeresztet adományozott neki.
„Az időt, amit élünk, be kell töltenünk, mert az a miénk, és csak magunk mocskolhatjuk be, de ne feledjük, hogy nem csak velünk, hanem nélkülünk is telik. Éppen ezért úgy kell élni a nekünk kiszabott éveket, hogy hasznára váljunk a nemzetünknek, nemzeti közösségünknek. Hinni kell, és újból jó keresztényekké válni és ekképp cselekedni. Hinni Istenben, önmagunkban, a magyar nemzet erejében, életkedvében, megerősödésében, és akkor lesz magyar jövő” – fogalmazott Czegő Zoltán a vele 2021 nyarán folytatott és a Székely Hírmondóban szerkesztett formában közreadott beszélgetés során.
Megszívlelendő üzenet és követendő útbaigazítás a mindenkori felcseperedő nemzedék számára, méltó a vasárnap nyolcvanötödik életévét betöltő tanár, költő, író, publicista, közéleti személyiséghez.
Isten éltesse és tartsa meg erőben, egészségben, szeretetben még sokáig!
